Van pár dolog. Átfogóan gondolkodóként tudjuk, hogy egyensúlyunkhoz szükséges megfelelően gondoskodnunk a testünkről: – alvással, étkezéssel és mozgással a lelki világunkról: – szellemi táplálkozással (olvasás, irodalom, motiváló tartalmakból), építő kapcsolatokból Önismereti munkám során, az első üléseken gyakran ezen ábrát megmutatom klienseimenk:
Azért, hogy ránézzünk van-e vamailyen kiegyensúlyozatlanság. Fontos emlékeztető, mert soha nem elegendő az egyoldalú vizsgálódás, így az egyoldalú lelki, vagy belső munka munka. Hiszen, ha valaki izolált, vagy csak junk foodot eszik, vagy alig mozog, azt a hangulata, komfortérzete és életvezetése biztosan megsínyli.
Szóval tágítsuk a nézőpontot, vegyük észre, hol van hiány, honnan tudunk erőforrásokat megríteni.
Ha felesleges dolgokkal töltöd az időd kevés energia jut a pozitív teremtésre. Ahhoz, hogy változtass, hogy épülj, fejlődj vannak dolgok, amiket szükséges, hogy letegyél.
Tedd ki ezeket az életedből:
1. A múlton való agonizálás Amikor a múlton merengsz elveszi az idődet a jelen megtapasztalásától, s a jövő építésétől. Mivel a múltadat már nem tudod megváltoztatni, ha sokat foglalkozol vele könnyen melankolikus hangulatba kerülsz. A múltat érdemes -megfelelő keretek közt- feldolgozni, s a figyelmedet arra irányítani, ami most van, s ami alakítható egy szebb jövő érdekében.
2. Beleragadás a jelen szükségébe Fontos, hogy arra összpontosíts, ami jelenleg van. De a tartós boldogságot úgy érheted el, ha végiggondolod, mit szeretnél a jövőben. Ezzel megalapozod az utat, ami a boldogabbságodhoz vezet. Minden lépés izgalmassá válik, akár nagyobb dolgot tervezel, például, hogy munkahelyet váltasz, megtanulsz új dolgokat, képzed magad, vagy egy hobbiba kezdesz.
3. Közösségi médiával eltöltött idő A Pittsburghi Egyetem Orvostudományi Karának kutatásai alapján a közösségi média használata és a depresszió egyenes korrelációban vannak. A kutatók kiemelték – amit mindannyian tudunk a közösségi médiáról, de néha szeretjük elfelejteni-, hogy a közösségi médiában az emberek önmaguk legjobb oldalait mutatják. Ez irigységhez vezet, és az irigység pedig letör minket. Emlékezz, mindenki többnek mutatja magát! Kapcsold ki a képernyőt, és kezdjed el élni a saját életedet!
4. A kimaradás üröme helyett találd meg a kimaradás örömét A közösségi média okozza a „FOMO”-t – azaz a félelmet attól, hogy kimaradsz valamiből. Fordítsuk át ezt „JOMO”-ra – (Joy of missing out) a kimaradás örömére. Gyakorold az éberséget, mindfulnest, amely tömören arról szól, hogy teljes tudatosságoddal a jelent választod. Az éberség kinyit a jelenre, s segíti a sallangok lerakását.
5. A kis örömök értékelése Hangulata van az esőnek. Szép egy fa. Látsz egy aranyos kiskutyust, egy falevelet. Meghallod a varjakat. Ha nyitott szemmel és füllel jársz, a nap 24 órájában biztos fogsz tapasztalni érdekes, kellemes dolgokat, legyen az akár csak egy apróság. Nyílj meg ezeknek az élményeknek.
6. Egy helyben tespedés A testmozgásról tudjuk, hogy összekapcsolódik a jólléttel. Amikor mozgunk, edzünk az agyunk endorfinokat és egyéb hormonokat szabadít fel. Ezek az vegyületek segítik a testet a fájdalom, a stressz és a szorongás kezelésében. Aki mozog jobban érzi magát – a mozgás jót tesz, szoktam mondani.
7. A kis kellemetlenségek nehezítik a napot Az emberek túl gyakran rágódnak, bosszankodnak apró dolgokon. Ha neked is szokásd ez, vedd észre hogy ez a negatív energia átszínezi az egész napodat. Kellemetlen események történnek mindenkivel. Különítsd el, hogy mely dolgok azok, amik igazán számítanak, és lépj át azokon, amik nem fontosak. Ha kevesebb időt töltesz a negatív gondolatokkal való foglalkozással, akkor nyitottabbá válsz a pozitívitás beengedésére.
8. Haragtartás Ha haragszol, s ebből kommunikálsz az újabb bántást szül és elmélyíti a negatív érzelmeket a kapcsolataidban. Ismerd fel, hogy valami fáj, nehéz volt, de ne lovagolj rajta sokáig. Ha olyan kapcsolatban kaptál bántást, ahol kifejezheted az érzéseidet, akkor találjatok időt, hogy átbeszéljétek. Ha ez sikerül, akkor kapcsolatotok elmélyül. Ha megbeszélésre nincsen lehetőség, akkor csak gondold végig, mi történt, mi érintődött meg benned, és hogyan tudod megvédeni magad hasonló helyzetekben.
9. A valós kapcsolatok figyelmen kívül hagyása A mai online életünkben nehéz időt biztosítani a személyes kapcsolatokra. S pont, hogy egyre nagyobb szükség van arra, hogy tegyél ezekért. Számos kutatás bebizonyította, hogy a nagyobb baráti körrel rendelkező emberek teljesebb életet élnek és a betegségeikből is gyorsabban kigyógyulnak. Valamint hajlamosabbak pozitívabban gondolkodni, mert tudják, hogy vannak olyan emberek, akik támogatására számíthatnak.
10. Megfeledkezni azon dolgokról, amiket szeretsz Az idő az egyik legértékesebb kincsünk, ha csak pörgünk a mókuskerékben, ha elmerülünk a kötelezettségeinkben, és egy pillanatra sem állunk meg, az blokkolja az élet pozitív áramlását. Szánj időt a megállásra, elcsendesedésre, minden nap! Tedd fel a kérdést: Mi a szenvedélyem? Miben lelem kedvem? Függetlenül attól, hogy ez milyen apróság, ami örömet okoz, mindenképpen szánj időt arra, hogy minden nap csinálj olyan dolgokat, amiből tényleg töltődsz, erőt merítesz.
A boldogság egy belső állapot. Válaszd! Összegezve: szánj időt arra, hogy átgondoljad, mi számít igazán, és ügyelj arra, hogy mivel töltöd az idődet.
Ha a külső struktúrák feloldódnak, eltűnnek, akkor érdemes valami élhető rendet kialakítanunk. Különben belesehetünk abba, hogy folyni kezdenek az órák, napok, a tevékenységeink. Van amikor jó állapot a „minden képlékeny”, amikor szabadság van. De ebbe leginkább akkor érdemes beleengedned magad, amikor nyaralsz, pihensz. Ilyen helyzetben az a jó, ha nem zsúflod össze a programjaidat, hanem tényleg szabadságot adsz magadnak, hogy kilazulj a hétköznapok rutinjából, s valóban feltöltődj. Ekkor igazán felszabadító, ha fél napot csak szemlélődsz, olvasol, ejtőzöl a medence, a tó, tenger vagy az erdő mellett a hegyek ölelésében.
Nade most, mikor kijárási korlátozások vannak, amikor úgymond nem szabadon választottad e helyzetet?
Ekkor fontos, hogy te tegyél rendet. Te vezess be -valami élhető – strukturát, rendszert. Különben a világ – az online áramló folyók, youtube csatornák, TV sorozatok, videók – fognak „elönteni”.
Itt egy kulcsszó az önfegyelem. Találj értelmes tevékenységeket, amivel elfoglalhatod magad. Ha online tartalmakban gondolkodunk: elmélyedhetsz valamiben, tanulhatsz valamit. Valamint elrendezheted hónapok óta halogatott dolgaidat, pl. a lakásodban és a körül. Ez mindenképpen hasznos irány.
Az integrál szemléletet használva a helyzeteket mindig több szempontból járjuk körbe.
Öt tanács a napirendhez, a napi rendhez.
Légy aktív, tápláld a tested-lelked, legyen kézzelfogható tevékenységlistád, kapcsolódj – beszélgess, találj egyensúlyt mindezekben.
Részletezem: Először is dedikálj teret a munkavégzésre (legyen dolgozós sarok), különíts el időszakokat, hogy mikor mire fókuszálsz, mikor dolgozol, mikor vagy a gyermekeddel teljes figyelemmel, körülbelül mikor pihensz, mikor eszel, mikor mozogsz.
Légy aktív! Mozogj. A mozgás jót tesz. Kezd a napot azzal, hogy beengeded a szabad levegőt a lakásba, a tüdődbe. Mozogj 10-20-30percet. Jó anyagok vannak a neten, jóga, nyúltás, kardió. Testedet alaposan, vagy gyengéden átmozgató. Saját jóga 20 perc, ajánlott másik 10 perc, esetleg naponta többször is pár percben. Ami a legjobban hat rád, legjobban feléleszt csináld, tedd rutinná!
Készíts tervet! Kézzelfoghatót. A munkás dolgaidat, hogy miket fogsz csinálni. Terveidet írd össze lehetőleg előző nap délután. S legyen hosszabb listád apróságokkal, örömet okozó tevékenységekkel. Ha online dolgozol óránként állj fel 5-10 percre a géptől, mozgasd át magad, nézz ki az ablakon, jó távolra. Az idő strukturálására állíts be ismétlődő dallamot, kedvenc appom: „Mindbell„ Elmélyült figyelmet igénylő tevékenységeid mellé tegyél be „szabad foglalkozást”, pl. olvass el hetente egy könyvet, írjad ki a gondolataidat, lehet kreatív ötleteid is lesznek.
Tápláld tested, lelked! Igyál elegendő folyadékot 2-3 litert naponta. Legyen egy kancsó, vagy üveg víz az asztalodon, kedvenc poharaddal, vagy minden nap másik pohárral. Egyél tartalmasat, különböző ízeket, használj fűszereket, ez segít „leföldelődnöd”. Jó recepteket találsz itt,
Kapcsolódj – beszélgess! Beszélgess azzal akivel élsz, aki ott van körülötted. Csináljatok közös tevékenységeket, pl. a főzésben, vagy ami adódik. És beszélgess baráttal. Ha kevés barátod van, írj egy listát a közeli ismerőseidből, akikkel régen beszéltél. S kétnaponta hívj fel egyet közülük. Amikor beszélgettek, osszad meg vele, hogy az aktuális helyzetedben milyen új dolgokat csinálsz, receptek, élesző nélküli saját kenyér?, bármi ami új, vagy ami régi, de bevált és most is használható. Osszad meg vele, ha olyan dolgokat találtál a neten, ami feldobott (pár a közelmúltban talált ilyenem: Kovács András Péter kabaréi, ízes történetek Berecz Andrástól). Valamint a közös emlékek feidézése is segítheti a kapcsolatot és a kölcsönös jó érzéseket. Ezek vitalizálnak, lelkileg megerősítenek. Ezeken felül van lehetőséged online beszélgess csoporton részt venni.
Dolgozz a belső – kölső egyensúlyodon. Az aktivitás és pihenés közt. A külső dolgokra figyelés és a magadra fordított idő vagy elcsendesedés között. Komolyság és humor közt. Találj ritmust mindezen fenti tevékenységeidben. Alakítsd ezeket. Mert most – a többségünknek – van idő mindezekre.
Az elvárásunk, a jövő felé vetített elképzelésünk alapvetően hat arra, hogy mit tudunk megvalósítani, mit tudunk elérni.
Három lépés:
Alap, hogy legyen egy (belső) képed a jövődről. – ez lehet egy távlati cél, amit el szeretnél érni, – lehet egy munkahelyi eredmény, amiben látod magad, – ez lehet egy nyaralás képe a pároddal, családoddal – lehet egy munkahelyi eredmény, amiben látod magad.
Első lépés: érezz bele, milyen neked, ha ezt megvalósítod, megéled. Mi az érzésed, amikor benne vagy? Ha egyszerűen tiszta jó érzésed van ezzel kapcsolatban, akkor akár itt meg is állhatsz. Elképzelhető, hogy bármilyen vágyott pozitív helyzetet teszel magad elé, mégis bekúszik valamilyenfajta rossz érzés. Pl. beugrik, hogy aggódsz, hogy félsz… Ha pozitív kép esetén van ilyened, akkor a mögött lehet, hogy régi rossz tapasztalatodból, önkrlátozó hiedelmedből mélyen negatív várakozásod van…
Második lépés: Mit szeretnék, hogy ehelyett történjen?
Harmadik lépés: Mire van szükségem, hogy tegyek azért, hogy a célom megvalósuljon?
Ha belül, tudattalanul negatív érzetek, gondolataid bújnak meg, akkor lehetséges, hogy igazából arra fókuszálsz, hogy a dolgok rosszra (is) fordulhatnak. (Negatív fókuszod van) Fontos, hogy túlnézz ezeken. Ekkor belől váltás történik, azaz kezded észrevenni a lehetőségeket. Minden lépésed, amit a terved felé megteszel, az segít a megvalósulásához.
Ahhoz, hogy elindulj az úton, néha a legjobb kérdés, amit fontos, hogy megtaláld, megválaszolj, az az, hogy Arra nézz, amerre fény van az alagút végén. Mert, ha ehhez nincsen fogódzód, képed, akkor lehet, csak a múltadat ismétled.
Az élet, úgy gondolom, hogy igazából sok sok apróságból áll.
Az önismeretben sokat foglalkozunk azzal, hogy az emberek elkezdjenek tudni kapcsolódni a belső világukhoz, hogy észrevegyék „mi is van bennük”, mit vált ki egy adott helyzet. S rögtön az érzelmeknél, az érzelmek kezelésénél vagyunk. Ez egy fontos önismereti mozzanat, amikor már magam -és a terapeuta- előtt felvállalom, hogy mi van bennem az érzések szintjén. Aztán persze tovább fejlődünk, s akár csoporton is kinézünk a maszk mögül, aztán képesek vagyunk reális kapcsolatainkban is kifejezni a belső érzéseinket, tapasztalatainkat. Ekkortól kezdve az érzések jó indikátorokká válnak az életünkben.
És akármennyire racionálisnak tartják magukat az emberek, döntéseiket nagy hányadban az érzéseik határozzák meg.
És – ha már integrál szemléletben gondolkodunk – érdemes kitekintenünk a kapcsolati térre. Mert az érzések a kapcsolatokban hatnak, oda és vissza.
Az emberek elfelejtik, amit mondtál, elfelejtik, amit tettél, de azt soha nem felejtik el, hogy milyen érzéseket váltottál ki belőlük.
Maya Angelou
Minap egy hétköznapi helyzetben beugrott ez az idézet, ahogy egy régi ismerőssel összefutottam, s nyitott figyelemmel üdvözöltük egymást, de tovább nem mozdultunk, ő is folytatta a tevékenységét, és is mentem a dolgomra.
Rövid feladatomat befejezve elkezdtem vizsgálni, úgymond tudatosítani, hogy mi is történt. Az első reakcióm, jó „lépcsőházi gondolkodó”-ként, hogy lehetett volna máshogy… Na, de hogyan is… s elkezdett felderengeni pár másik emberrel tett régebbi találkozás, amik hatottak rám. És ekkor ugrott be a fenti idézet. És hogy lehetne máshogy? Én is lehetnék pozitívabb, pl.: mondok valami pozitívat a másiknak, ami a pillanatban születik, esetleg valamit, ami infóm van róla… vagy, minimálisan azt hogy „de jó, hogy látlak”.
Egy-egy ilyen pozitív, élő pillanatnak óriási jelentősége lehet az emberi kapcsolatainkra nézve. Következő alkalommal levő találkozásnál, tán a másik is pozitívabb lesz, ő is nyit felénk.
Az Integrál Akadémián oktattam, s jó hangulatú szakmai beszélgetésem volt a diákokkal a különféle terápiákról. „Az emberi változások folyamatba ágyazva zajlanak” – mondtam. Mit is jelent ez? Miért nem hiszek az egyalkalmas terápiákban?
Elismerem, hogy vannak olyan helyzetek, és emberi találkozások, amikor akkora az impulzus, hogy attól erős változások indulnak el, hogy valami „átég”, és az ultrarövid, vagy egyalkalmas konzultációknak egy-egy speciális témában lehet tere, de egy személyiség beállítódását, rögzült viselkedésmintáit nem lehet átírni egy találkozással. Ahogy egy gyászfolyamatot sem lehet egy „csettintéssel” elintézni. Lehet, hogy hamar eljut oda valaki, hogy látja az eltávozott pozitív és negatív tulajdonságait egyben, de az érzelmi hullámzáson végig kell menni a gyász időszaka alatt. Az élet ritkán digitális. Digitális, az azt jelenti, hogy vagy-vagy, hogy az egyik pillanatban ez van, a másikban már teljesen más. Ez maximum a hasítás szintjén, vagy a disszociáció szintjén működik, de ez mindkettő nagyon korai fázisú személyiség elakadás működési módja.
A folyamat: hatás, változás, érés, beépülés, vagy bevezetés, bemelegedés, átdolgozás, lezárás.
Nézzünk egy korai traumát, vagy egy tartós érzelmi elhanyagolás következményeit: a kisgyermek, aki ezen átmegy, ezt elszenvedi, lehet elveszti a biztonságát a világban, s a kapcsolataiban pl. passzívvá, vagy visszahúzódóvá válik. Belső meggyőződése a világról lehet, hogy az lesz, hogy „minden veszélyes”, „nem bízom senkiben”, „csak magamra számíthatok”, s ezen belső – tudattalan- meggyőződései, sémái alakítják a viselkedését. Ezeket egy egyalkalmas „terápia” feloldja? Alig hiszem. Ennek formálásához sok-sok találkozás szükséges a terapeutával, ahol fokozatosan épül ki a bizalom, ahol fokozatosan meri felfedni magát a személy, és ahol új mintákat épít be a viselkedésébe és él át. A számomra hiteles tanítók és pszichoterapeuták azt mondják, hogy
dolgozz folyamatban, változz folyamatban.
Menj el egy önismeretbe, támogasd azt egyéni konzultációkon! A terápiás folyamat része lehet csoportos önismeret, transzformáló átélések sorozata, de egy-egy nagy behatás, pl. egy alkalom családállítás önmagában ritkán eredményez tartós változásokat. Mert a személyiség szerkezetét nem fogja átírni, így a személyiség a szokásos védekezéseivel és hárításaival fogja kezelni azt, amit megélt. Mondják, hogy a hirtelen változások ritkán épülnek be, pl. a lottó ötöst nyerő emberek többsége pár év alatt feléli a nyereményét, majd kb. ugyan ott folytatja az életét, ahol a nyerése előtt volt – tisztelet a kivételeknek. Miért? Mert, ahhoz, hogy a „nagy pénzt” tudja kezelni, ahhoz olyan képességekre van szükség, ami neki –valószínűleg- nem volt. A nagy pénzt lehetne befektetni olyan dologba, ami elkezdi fenntartani magát, lehetne vállalkozni stb.
A személyiség érése is folyamat tehát. A „gyere el hozzám, és egy csapásra megváltozik az életed”, az gyakran a gyermeki énünk csodavárását hívja meg, s rendszerint csalódás a vége, vagy benne maradunk abban, hogy „a nagy terapeuta jól megsegített, mindent neki köszönhetek”.
man on a boat in the outer space with colorful cloud,illustration
A növényeket is folyamatosan szükséges gondozni, öntözni, nem lehet hogy elárasztom vízzel, aztán fél évig nem adok neki vizet, mert akkor beposhad, aztán kiszárad és elpusztul. Egy gyermeki működésnek sem lehet azt mondani: „ne játszmázz!!, légy felnőtt!!” Segíteni kell őt, támogatni abban, hogy érjen, hogy beépítsen olyan megoldásokat az életébe, amik belülről erősítik, formálják.
„Fontos a véleményed!” ”Kikérem a véleményed.” „Teszek rá, mit mondott!” Véleményformáló médiaszereplő. Közvélemény. A véleményekkel tele van a padlás.
Vajon hogyan kapcsolódnak ezek a szavak, fogalmak? Vajon mit keres a (köz)vélemény egy önismereti témájú oldalon?
A vélemény nyelvtanilag, szóalak szerint a „vél” igén alapul, a „vélelem”-ből fakad.
„Én úgy vélem, hogy ő ilyen, …. az a dolog meg olyan”. „Péter megbízható, Zsolt bizonytalan.”
Aki vél, az kevéssé bizonyos az észlelésében, tudásában, intuíciójában.
„A bíróságon, az ügyészség, a vád vélelmezi, hogy a tettes az elkövetés pillanatában tisztában volt tettének következményeivel.” Az is megfigyelhető, hogy valaki az “úgy gondolom…” helyett választékosságból használja az “úgy vélem”-et. A véleményt általában külső nézőpontból fogalmazzuk meg.
Rengeteg energia megy el a vélelmezéssel, címkézéssel.
„Ez undorító!” „A Pestiek mind…”,„az amerikaiak…”
Miért vélekedünk, ítélünk, címkézünk?
Ha ezt ennyit gyakoroljuk, akkor bizonyosan van valami alapja. Egy sokszínű világban temérdek külső dologgal, eseménnyel, élethelyzettel találkozunk. Ha történelmi léptékben tekintjük, akkor láthatjuk, hogy az iparosodás előtti hagyományos paraszti életközösségekben, száz évvel ezelőtt, vagy akár csak 50-60 éve, radikálisan kevesebb információ, hatás érte az akkor élő embereket, nagyszüleinket, dédszüleinket. A legtöbb dolog, amivel találkoztak, az ismert volt számukra. A család, a rokonság, a közösség, a föld, …
Manapság ezer hír, információ, ismeretlen emberek és hatások között találjuk magunkat. Honti László által megfogalmazott „Társas identitás fejlődés modellje”, amit a ‘KapcsolatDinamika’ részletez. Megfogalmazza, hogy az emberi lényünk az őt körülvevő világra és társas helyzetekre erősen reagál, azok számottevően hatnak rá. Ha ismerős helyzetekben vagy, ha ismered környezetem reakcióit, akkor valamifajta biztonságot élsz át, lelkileg ki tudsz nyugodni. Ellenben, ha idegen közeg vesz körül, ha senkit nem ismersz az új városnegyedben, vagy a Távol-Keleti országban tett utazás során, akkor az egy feszültebb belső állapotot indukál. Az esti séta végén, az ismeretlen környéken már alig várod, hogy találkozz a barátaiddal, akiket ismersz, vagy hogy hazaérj az otthonomba.
Az elme egyik funkciója a címkézés: „ez ismerős”, „ez biztonságos”, „ez meredek”. Az elme állandóan összehasonlít – a múltbéli tapasztalatokkal – értékel, véleményez. Ez a funkciója alapvető, s addig, amíg ez életünk, közegünk biztonságos, vagy nem biztonságos módját állapítja meg, addig nagyon is fontos. A kihívások akkor kezdődnek, amikor fejlődésbe kezdünk – elvileg a tudatosság nem tud nem fejlődni, illetve ha stagnál, ha száz százalékban a szokásaink vezérelnek és a rutinunkba ragadunk, az gyakorlatilag nem élet. Fejlődni annyit jelent: meghaladni a korábbi önmagamat, viselkedésben, érzésekben, attitűdben.
A délelőtt volt tudatosság néha már nem elegendő a délután problémáinak megoldásához.
C.G.Jung:
Ha nem a túlélésünk függ tőle, akkor az örökös véleményezés rengeteg figyelmet visz el, energiát emészt.
Gyakorlat: fél napon keresztül figyeld meg az elmédet: mennyit véleményezel ítélkezel az emberekről, a közlekedésről, a politikáról, az időjárásról, vagy önmagadról. „Csípős szél volt, alig vártam, hogy a házhoz érjek.” Pedig a szél csak szél, fúj, jön-megy. S az eső sem büntetésből esik. Szentelj egy fél napot a véleményezéseid megfigyelésének. S ha jól csinálod, s rajtakapod magad…: hagyj fel az öncímkézéssel, az önítélettel. Könnyebb lesz. Folytatása következik
– Benne vagy-e az életedben? – Persze, hogy benne vagyok! – Miből tudod, hogy benne vagy? – … hát ez az életem, ki lenne benne, ha én nem… – Benne lenni azt jelenti, hogy: érzel, gondolkozol, cselekszel. A Tranzakcióanalízis (pszichológiai iskola) azt mondja, hogy az egészséges élethez hozzá tartozik, hogy áramlanak az érzések, váltakoznak bennünk. Öröm, bánat, szeretet, harag…félelem. Ezek az alap, autentikus érzések finoman hullámoznak. Megéled őket, nap, mint nap. Tudod, hogy érzések, tudod, hogy jönnek-mennek. Az nem egészséges, ha mindig bánatos vagy, az is kibillentséget jelez, probléma, ha folyamatosan felhangolt vagy, folyton csak örülsz.
Ha van olyan érzés, amit soha, vagy nagyon ritkán élsz meg, az lehet a gyermekkori családi megéléseidből fakad, pl. dühösnek lenni nem volt szabad, de ha szomorú voltál – helyette – akkor figyelmet kaptál, lehet ez az oka annak, hogy örökösen szomorkás a hangulatod. Ekkor a szomorúság ún. parazita érzelem. Elfed más érzést.
Aztán, hogyan lehet igazán benne lenni az életben? – Látod, amit látsz, és tudatos vagy arra, hogy mi vesz körül. – Hallod, amit hallasz. Magas hangok, zajok és zörejek? Madárcsicsergés? Vonzó dallamok és ellenszenves rikácsolás. Mind itt van, jelenségként múlik is. – Érzed, amit érzel. Bármi is zajlik körülötted. – Érintesz. Hűvös? Érdes? Meleg. És milyen volt a kilincs, mikor beléptél? Puha a párna, de jó! Érinti a szél a bőrödet. Érzed. – És tudatos vagy a szagokra, ízekre. Édes? Fanyar? Megnyugtató? Minden jön és megy.
Benne vagy? Légy benne, légy tudatában annak, ami benned megy, s ami körül vesz.
Megelégedettséget, “életteli” napokat ad. S ezekből a napokból áll össze az életed!
A speizunkat rendezve az almás ládikó alján találtam egy összetöppedt almát.
Különös volt. Egyszerűen összefonnyadt, s nem rothasztotta meg a mellette levő másik almákat.
Régen azért is rendezgettük többször a télire eltett almát, hogy ha az egyik elindul az enyészetnek, akkor nehogy megrohassza a körülötte levő többi almát.
Ez elgondolkoztatott. Most elfonnyadt, összetöppedt és nem tette tönkre a környezetét.
Hogyan kerül a csizma az asztalra? Avagy miért írok erről az önismereti posztok közé? Mert érzek párhuzamot. Van, hogy egy “negatív” ember lehúzza a környezetét is. Lehet, hogy nem szándékosan, mégis hat a másikokra, a siránkozásaival, panaszkodásaival. Vagy láthatatlanul mérgezi meg lelkületével a családját.
És ez a változás, elfogyás, lehet, hogy természetes, s nem mondjuk egy depressziós pozícióból indul el. Például az idősödő ember is lehet ilyen. Megkeseredik, s sarkosan viselkedik az öregkorából adódóan. Vagy, egyszerűen elkezd a kivonódni az életből, “megbölcsülve”, nyugodt békés szemlélődéssel. Ha így tesz, akkor a többiek, az életerősek, fiatalok lehet hogy megmaradnak annak, akik. S mély tisztelettel is vannak a távozó felé.
“Nem érinteni, meghagyni annak, aki, ami.” Te vajon hogyan vagy az elmúlással? Érdemes lehet ezen elkontemplálnod.
A címsor lehetséges verziói: Az építkezés bonyodalmai, nehézségei. Az építkezés szépségei.
Ami biztos: a fizikai építkezés emberpróbáló, karakterfejlesztő, nevelő.
Háttér, avagy amiért írok erről: Évek óta érleltük, hogy egy lelki segítői szakmai központot alapítsunk. Ezt az előző években más központokban szerzett tapasztalataink inspirálták. Víziónk egy hely, ahol egymás mellett dolgozunk kollégáinkkal, szakmai közösséget, emberi kapcsolatokat alkotunk. Ki mennyire akar benne lenni, és alakítani, formálni ezt, olyan mértékben vesz benne részt. Ahol az önismereti mentori tudásunkat megosztjuk. Ahol a humanisztikus, mentálhigiénés, integrál szemléletű és pszichológusi résztvevők integrálódnak.
Mivel a családi erőforrásaink megengedték, ezért belevágtunk a megvalósításba. Hónapokon át keresgéltünk szimpatikus környékeket, helyeket, lakásokat a városban. Találkoztunk ingatlan ügynökökkel, a lakásmegtekintések során beleláttunk mások életterébe.
“Hogy milyen körülmények között élnek emberek a 4 fal között!” – nem gondoltuk volna. Tisztes polgári lakások, 4 m-es belmagassággal, kutyával, kb. 19. századi körülményekben.
Láttunk üres lakásokat, szépeket, hangos környéken, láttunk igényeseket. Találtunk erősen nyomuló (W5-ös) ingatlan ügynökségeket, akik az eladó érdekeit, akitől a jutalékot kapják nem képviselték tisztességesen, rövid távú saját hasznukért, és láttunk a vevő igényeit kereső, mindkét felet meghalló emberi hozzáállást is. Végül egy “tulajdonostól eladó” ingatlant választottunk, és ütöttük nyélbe az adás-vételt.
2-3 hetes felújítást terveztünk. De ha már “felújítasz, csináld meg tisztességesen!”
Így a “pikk-pakk” kifestünk, új mellékhelyiséget építünk és szépítünk – helyett mélységi beavatkozások következtek. Ahol kopogott a vakolat, ott tégláig levertük azt. A villamos hálózatot elkezdtük felújítani stb. Önismereti tanulsága #1: Ha elkezded a felszínt kapargatni, akkor lehet hogy gyorsan -látszólag- szép eredményt érsz el, de ha tartós eredményt akarsz, akkor menj mélyebbre, s onnan építs újra.
Lassan már két hónapja építkezünk. Az eredeti tervek 4x-ese időben. Még kb 3 hét, hogy megnyissunk.
A mesterek: Mindent magunk csinálni (a közüzemi szolgáltatói beavatkozásokon felül) időben nem férne bele. Ezért fontos, hogy megbízható kivitelezőt, jó szakembereket találjunk. Akit ismertünk, jó családi referenciája volt többszöri megkeresésre is csak halasztotta a munkakezdést, így mást kerestünk. Egy ismerős ismerősét. A megérzésem nem volt jó vele kapcsolatban. Később más hiányában, és az idői nyomás miatt elkezdtünk együtt dolgozni. Megbízási szerződés keretében tervezett jönni, de ez nem lett lefektetve. Több hét közös -egy téren belüli együtt dolgozás során sok emberi és szakmai hiányosságot tapasztaltunk, melyeket igyekeztünk megnyugtatóan megoldani, végül ő bontott szerződést, hagyott minket ott. Félkész munkákkal.
Önismereti tanulsága #2: Tisztán kommunikáljunk. Mondjuk el mi az igényünk, hallgassunk a megérzéseinkre (W6), és szerződjünk le (W4).
A sok nehézség elkedvetlenített, a napi küzdelmek kimerítettek. Lassan a cél is kezdett homályba veszni a napi körülmények miatt. Ezen az önismereti csoporton lendítettek tovább, amikor arról kérdeztek, hogy milyen is lesz a központ.
Önismereti tanulsága #3: A cél mindig legyen a szemed előtt, mert ez tölti meg pozitív érzetekkel a mindennapi küzdelmeket.
Tovább: – Vállalkozójelölt, aki egy kis (1-2 napos) munkára 100eFt-ot mond be, majd az alkuban azt 50eFt-ért is elvállalná.– – Lett segédünk, a Facebookos ismerősi ajánlások nyomán, akivel jó együtt dolgozni, és más közös érdeklődési szálak is vannak. – Egy olyan apa-fia páros vízvezeték-szerelő “csapat”-tal is módunkban állt találkozni, akik példásan dolgoznak együtt, szakmailag és emberileg is “simák”. Ritka kincs!
Haladunk. Előre. Már látszanak az eddigi eredmények!
