Az életben mindenki úton van.

Haladunk a kezdettől a vég(zet) felé.

„Ahhoz, hogy eljuss valahova, szükséges, hogy elinduljál.”

Az önismeretben befelé indulunk. Belső utakat fürkészünk.
S itt is érdemes látni, van a megismerő – aki halad, mozog, rátekint, és van egy „tárgya” – amit/akit megismer.

Az utak, megismerési folyamatok esetében nem feltétlenül szükséges nagy utakra gondolni,. Hiszen, ha felállunk a székről, már mást tapasztalunk, mintha egész nap csak ücsörögnénk. Mást tapasztalhatunk a vérkeringésünkben, légzésünkben.
Minél többször felkerekedsz, láthatod másként az előző pillanataidat is akár.

Repüléssel kapcsolatos élményem -mivel ez a legerőteljesebb „elrugaszkodás” az életben, hogy gyakran megéltem, „most felkerekedem, s amikor megérkezem, valami már más lesz”. Az eltávolodás az rálátást adhat.