Márő László könyvcímét idézem, kedvelem ezt a könyvet. Az ajánlója így szól: „A világ bonyolult. Mi, emberek pedig sokfélék vagyunk, ugyanakkor elképesztően egyformák is. Vajon mi következik ebből a látszólagos ellentétből? Az, hogy mindenki másképp egyforma.”
Mi okból ragadok billenytűt e témából?
Mert sokan azt gondolják, hogy „mások nagyon mások”. Minap egy ismerősöm csodálkozott rá, hogy régi barátaival beszélgetve, függetlenül anyagi jóllétüktől, szinte mindannyian hasonló személyes közdelmeket élnek meg. Hasonló kérdések foglalkoztatják őket.
Ha kinyitjuk a szemünket, s bátran beszélgetünk, felfedjük magunkat, akkor arra fogunk rálátni, hogy a másik emberrel sokkal több a hasonlóságunk, mint a különbségeink számossága.
Szóval beszélgessetek! Keresd a hasonlót! Építs a közösre!
TE és ÉN és kapcsolódunk • egynapos Bodywork műhely Pároknak • 2024. január 20-án •a Bodywork Egyesület szervezésében
Én én vagyok. Te is azt mondod magadra, hogy én.
Én “te”-nek érzékellek téged. Te is “te”-nek érzékelsz engem. Itt vagyunk, s kapcsolódni akar a két én azzal, amit “te”-ként érzékel.
Figyelek rád. Figyelsz rám. Keressük, hogyan is jó, mitől is jó a közelségben – együtt. Gyertek el erre a tapasztalásra! Tanulunk figyelni. Tanulunk összehangolódni.
Közvetlen tapasztalatot szerezhetsz arról, hogy milyen is kérni, milyen is adni. A Bodywork módszere olyan keretet ad, melyben bátran kifejezheted magad, bátran kísérletezhettek.
A várható megéléseid segíteni fognak abban: – hogy a hétköznapi életben jobban észrevedd saját rezdüléseidet és egy-egy megjelenő szükségletedet könnyebben kifejezd – hogy észrevedd a párodat, ezáltal növekedjen az egymás iránt érzett tisztelet, – hogy a elmélyülő odafigyeléssel lelassulj a pároddal való kommunikációban,
A részvételhez előképzettség (pl. tánctudás) nem szükséges. Gyere, ha kíváncsi vagy!
🕙 Időpont: 2024. január 20., szombat 10:00-17:00
📍 Helyszín: Budapest, MoveIn stúdió, a Széna tér közelében
🔹 Részvételi díj: 17.000 Ft/fő. Jelentkezésed után a helyedet a csoporton 10.000 Ft regisztrációs díj befizetésével tudod biztosítani.
Csoportvezető:
Visi Márton – Bodywork csoportvezető, önismereti mentor, jógaoktató
A csoport létszáma maximum 7 pár, a csoport minimum 5 pár jelentkezése esetén lesz megtartva. A helyek biztosítása a befizetések sorrendjében történik.
Jelentkezésetek elfogadását egy online interjú előzi meg, melynek időpontját a jelentkezési lap kitöltését követően egyeztetjük..
A Facebook eseménynél az “Ott leszek” / “Going” szándék nem minősül jelentkezésnek.
Ha bármi kérdés felmerül, keresd a csoport vezetőjét az alábbi elérhetőségeken:
Visi Márton: +36 70 259 4819, kiserlek.hu@gmail.com
Szeretettel várlak!
Márton és segítője
A Szervezőkről:
Az eseményt a Bodywork – Nonduális Önismeret Egyesület hagyta jóvá. A csoportvezető részt vett az Egyesület képzési rendje szerinti min. 3 éves módszertani képzésben, amelynek végén tanúsítvány szerezett, továbbá jelenleg is egyesületi tag.
Az életben vannak helyzetek, történések, melyekbe akaratlanul belekerülsz. Minden helyzetre többféle választ adhatsz, reagálhatsz. Megmerevedsz? Ha a MEGMEREVEDÉS oldalon vagy, akkor az lehet hirtelen belefagyás, ill. ha tartósan fennáll, akkor belefásulhatsz, vagy akár hosszan visszahúzódhatsz. Ekkor igyekezhetsz kontrollálni, hogy mindenszálat a kezedben tartsál. Tartós esetben lehet, hogy eleinte azt mondod: „nem érdekel”, esetleg már nem is reagálsz egyáltalán. Ezek egyrészt lehetnek tagadások a részedről. Olyan ez, mint egy kibetonozott csatornábn áramló vízfolyás – jellegtelen, unalmas, élettelen. Emberi kommunikációban a visszahúzódottság szótlansága, esetleg a – már általad is unt válaszok, sematikus reakciók tartoznak ide.
Káosz a reakciód? Ha a külső impulzusok erősek, vagy erősen érintenek, lehet KÁOSZba kerülsz. Zavarodottan viselkedsz, bizonytalankodsz, össze-vissza kapkodsz. Érzelmileg lehet hirtelen kitöréseid vannak, tűlpörögsz, túlreagálsz. Tartós ilyen állapot vezethet egy folyamatos rektivitásra, amikor elveszíted az egyensúlyod, feszülsz, erősen reagálsz. Szimbolikusan akár olyanná válhaszt, mint egy megáradt folyó, mely turbulensen örvénylik, sodor, vagy mint egy vulkán, ami fortyog, éget.
Érvényes! Mindkettő állapot érvnyes. Oké, ha néha „túl sok” és hangosan „megállj”-t kiáltasz, vagy sírsz, esetleg csendben visszahúzódsz.
Önismereti szempont szerint az a kedvező, ha a világban, a helyzeteidben áramló folyóvá hasonlatossá válsz. Olyanná, aki RUGALMAS, érzékeli a helyzetet, értékeli azt, alkalmazkodik, egyensúlyához visszatalál. Észleli a helyzetet, azaz jelen van. Érez. Kapcsolatban van önnön érzéseivel, képviseli érdekeit, és nyitottan figyel a környezetére is.
Bárhol is vagy, van út középre!
Ha a fásultság oldalán találod magad, közép fele jöhetsz azzal, ha kommunikálsz, kifejezed, hogy mi van veled, azaz nyitsz mások felé. Káoszból pedig jöhetsz közép, az áramlás felé, ha érzelmeidet felismered, megcimkézed pl. most feszült vagyok. Így kapcsolatban vagy önmagaddal, akár mennyire is változik az énérzeted. Ez esetben az érzelmi energiádat tudod felhasználni, mint erőforrás, energia. A fásultságból kommunikáls során pedig a kapcsolódás, önfeltárás hoz mozgásba, a jelzéseidre levő konkrét válaszok nyomán.
Jó áramlást! Önmagadhoz kapcsolódást kívánok!
A tudatosítás jó! Önmagában az, ha tudatosítod mi van veled, benned, mit élsz meg, s ezt kifejezed már segítség. S ha e tudatosságból megválaszthatod: most tényleg visszahúzódsz a csendedbe, vagy másként válaszolsz a helyzetre az életedben.
A cikk megírásában D. Siegel: Mindsight c. könyvének megállapításait is felhasználtam.
Járjuk körül az erősít szót kapcsolati fókusz szemszögéből: Mert egy szoros kapcsolat felnagyít, felerősít..
A közeli kapcsolatok felerősítenek. – Mit? – Felerősítik azt, ami van. A kapcsolat(aid) tükrében előbb-utóbb magaddal találkozol. Mert a kapcsolat visszatükröz, (hacsak nem nagyrészt projekció), rád reagál, rád jelez vissza. És a másik reakcióiból magadra láthatsz. Persze, ha haladóbb vagy önismeretben, vagy csak reflexiókész vagy, akkor a saját reakcióidat is érzékeled, kezdesz tudatossá válni önmagad viselkedésére, visszajelzés nélkül is.
A kapcsolataink reflektívek: azaz az egyik tesz, mond, kifejez valamit, a másik ezt érzékeli és válaszol rá.
Ha „mindenki” hasonlóan reagál rád, vagy ha te különböző emberekre hasonlóan reagálsz, azaz hasonló érzéseket élsz meg, akkor lehet a saját személyiséged lencséjét érdemes tisztítani önismerettel.
A legtöbb ember vágyik arra, hogy a kapcsolataiban elfogadottságot éljen meg, szeressék, elismerjék. S gyakran – titokban- erősen vágyunk arra, hogy a másik ilyeneket tükrözzön vissza, hogy: „igen te jól gondolod”, vagy, „igen te jól tudod”, „igen te jó vagy így ahogy vagy”. Azaz vágyunk a megerősítésre. A dualitásban (azaz a normál tudatszinteken, hétköznapi tudatállapotainkban) mindennek legelább két oldala van, lehet „pozitív” is, és lehet „negatív” is. – Azt akarod mondani, hogy a megerősítés is lehet negatív? – Igen. Ha a hibáiddal együtt elfogadnak, az önmagában, a személyiségednek megkönnyebbítő, és jó alap a kapcsolatodban. Ugyanakkor, ha a másik a hibáidat, vagy a negatív (nem konstruktív) viselkedésmintáidat dícséri, akkor az -tartós esetben- lefelé húzó, a fejlődést nem segítő tendenciává válhat. – Mondanál erre nekem egy példát? – Persze. Ha pl. elmenekülsz otthonról egy kapcsolatba az anyukád gondoskodása elől, ami alapvetően a „ha az étel finom, a gyomrod tele van, akkor minden OK”, azaz főleg étellel való gondoskodásban nyilvánult meg, lehet egy idő után a pároddal is főleg a jó evések lesznek a fókuszban. Vagy másik példa: ha a baráti társaságod kinézett téged, mert dohányoztál, míg ők nem, s „végre” találsz valakit, aki nem piszkál a dohhányzásod miatt, hanem veled együtt dohányzik, az elsőre/egy ideig lehet nagyon megkönnyebbítő, de lehet tartósan neked ez nem lesz jó. Félreértés ne essék, a piszkálás általában nem konstruktív. – Értem. – Igazából azt akarom ezzel az egésszel mondani, hogy fontos, hogy a kapcsolat alapja jó legyen – legyen természetes szeretet- idővel úgy is elő fognak jönni, fel fognak erősödni a karakteres vonásaitok. S ezeket úgy fogjátok együtt meghaladni, ha az alap jó, van mire visszakapcsolni, van erős kapocs köztetek. A többi a kommunikáción és a fejlődési kapacitásaitokon múlik. – De van olyan, meg igazából jó, ha sok hasonlóság van a két ember közt, ugye? – Persze ez egy alap. Ha pár tényezőben nem lennétek egy szinten, hasonló hozzáállással, akkor nem is tudnátok tartósan kapcsolódni. S a téma szempontjából ami releváns: lehet olyan, hogy valami fejlődéseteket (tartósan) nem szolgáló dologban vagytok társak egymásnak, mert ugyan úgy szeretitek az édességet, vagy hasonlóan nem kedvelitek a meleget, esőt, vagy a nagy társaságot. – De ez tulajdonképpen rendben van, nem? – Persze, de ha ezekben van valami karakteres túlzás, akkor van esélyetek arra, hogy ezzel az „élet” szembesítsen majd titeket. Azaz, ha mindketten otthon ülősök vagytok, akkor az lehet cuki, hogy csak olvastok minden este. De elképzelhető, hogy ha emögött pl. szociális szorongás van, akkor tartósan nem lesz gyümölcsöző, hiszen pl. együtt záródtok ki a tágabb életből, együtt lehettek magányosak. – OK, de ha az egyikük extravertát, és hetente háromszor menne a barátaihoz, míg a másik otthon ülős, az problémás nem? – Hát ez hozhat dinamikát. De elképzelhető, hogy az egyik szívesen csökkent, a másik meg elég bátor, hogy barátkozzon, aza mindketten nyitnak, szélesedhet a tapasztalatuk. S tulajdonképpen a saját és kapcsolati egyensúlyok megtalálásán múlik. Ami megint a kommunikáció kérdése.
Világunkban – ami duális – minden, ami elkezdődik egyszer véget is ér. A dolgok kezdete sokszor magában hordozza a dolgok végét is. Ezt jól szimbolizálja a Jin-Jang jele:
Amikor az egyik elkezd növekedni, a másik fokozatosan visszahúzódik. S minden magában rejti az ellentéte esszenciáját is.
Nézzünk a cikk felütésére rímelő mondást: „Könnyen jött, könnyen megy.”
Tanács: Amikor elkezdődik valami – légy éber. Ha belekezdesz valamibe, légy tudatos. Merd feltenni magadnak a kérdést: ez így jó-e, jó lesz-e így. Kedzetben még könnyű, mert nem változtatásra van szükség, pl. egy kapcsolatban, hanem valami új dolog kialakítására. Értően, odafigyelve magadra, odafigyelve a reakcióidra, odafigyelve a másik reakcióira.
Sok kapcsolat itt csúszik el, rejtetek el aknákat, fájó pontokat. Amikbe – ha nem dolgozzátok fel – könnyen bele lehet akadni. Persze lehet később is változtatni, de az már több energiát igényel. Pár percben beszélek erről e videóban:
Kommunikációs rádöbbenés néha: – „Te miért nem mondtad?!” – „Te miért nem kérdezted (meg)?!” Te nem mondod. Ő nem kérdezi meg. Te nem kérdezel rá. Ő nem mondja ki. Így könnyen elbeszélhettek egymás mellett. Te elképzeled, vagy elkönyvelsz valamit, hogy az úgy van – feltételezel. Aztán nem érted, hogy hogyan jutottatok el valami sűrűbe. Előzd meg ezt azzal, hogy beszélsz, kifejezed érdeklődve: – Neked ez hogy jó? Jó-e így? S ha a másik nem tudja, vagy rendre azt mondja „Nekem mindegy” akkor ne hagyjad rá. Kapcsolat úgy lesz kerek, ha két egész, két önálló kapcsolódik. Akkor lehet, lesz körforgás, áramlás:
Mi az élet tűzfolyása? Hulló szikra melege. A szenvedelmek zúgása? Lepkeszárny fergetege. Kezdet és vég egymást éri, És az élet hű vezéri, Hit s remény a szűk pályán, Tarka párák s szivárvány.
Ha a külső struktúrák feloldódnak, eltűnnek, akkor érdemes valami élhető rendet kialakítanunk. Különben belesehetünk abba, hogy folyni kezdenek az órák, napok, a tevékenységeink. Van amikor jó állapot a „minden képlékeny”, amikor szabadság van. De ebbe leginkább akkor érdemes beleengedned magad, amikor nyaralsz, pihensz. Ilyen helyzetben az a jó, ha nem zsúflod össze a programjaidat, hanem tényleg szabadságot adsz magadnak, hogy kilazulj a hétköznapok rutinjából, s valóban feltöltődj. Ekkor igazán felszabadító, ha fél napot csak szemlélődsz, olvasol, ejtőzöl a medence, a tó, tenger vagy az erdő mellett a hegyek ölelésében.
Nade most, mikor kijárási korlátozások vannak, amikor úgymond nem szabadon választottad e helyzetet?
Ekkor fontos, hogy te tegyél rendet. Te vezess be -valami élhető – strukturát, rendszert. Különben a világ – az online áramló folyók, youtube csatornák, TV sorozatok, videók – fognak „elönteni”.
Itt egy kulcsszó az önfegyelem. Találj értelmes tevékenységeket, amivel elfoglalhatod magad. Ha online tartalmakban gondolkodunk: elmélyedhetsz valamiben, tanulhatsz valamit. Valamint elrendezheted hónapok óta halogatott dolgaidat, pl. a lakásodban és a körül. Ez mindenképpen hasznos irány.
Az integrál szemléletet használva a helyzeteket mindig több szempontból járjuk körbe.
Öt tanács a napirendhez, a napi rendhez.
Légy aktív, tápláld a tested-lelked, legyen kézzelfogható tevékenységlistád, kapcsolódj – beszélgess, találj egyensúlyt mindezekben.
Részletezem: Először is dedikálj teret a munkavégzésre (legyen dolgozós sarok), különíts el időszakokat, hogy mikor mire fókuszálsz, mikor dolgozol, mikor vagy a gyermekeddel teljes figyelemmel, körülbelül mikor pihensz, mikor eszel, mikor mozogsz.
Légy aktív! Mozogj. A mozgás jót tesz. Kezd a napot azzal, hogy beengeded a szabad levegőt a lakásba, a tüdődbe. Mozogj 10-20-30percet. Jó anyagok vannak a neten, jóga, nyúltás, kardió. Testedet alaposan, vagy gyengéden átmozgató. Saját jóga 20 perc, ajánlott másik 10 perc, esetleg naponta többször is pár percben. Ami a legjobban hat rád, legjobban feléleszt csináld, tedd rutinná!
Készíts tervet! Kézzelfoghatót. A munkás dolgaidat, hogy miket fogsz csinálni. Terveidet írd össze lehetőleg előző nap délután. S legyen hosszabb listád apróságokkal, örömet okozó tevékenységekkel. Ha online dolgozol óránként állj fel 5-10 percre a géptől, mozgasd át magad, nézz ki az ablakon, jó távolra. Az idő strukturálására állíts be ismétlődő dallamot, kedvenc appom: „Mindbell„ Elmélyült figyelmet igénylő tevékenységeid mellé tegyél be „szabad foglalkozást”, pl. olvass el hetente egy könyvet, írjad ki a gondolataidat, lehet kreatív ötleteid is lesznek.
Tápláld tested, lelked! Igyál elegendő folyadékot 2-3 litert naponta. Legyen egy kancsó, vagy üveg víz az asztalodon, kedvenc poharaddal, vagy minden nap másik pohárral. Egyél tartalmasat, különböző ízeket, használj fűszereket, ez segít „leföldelődnöd”. Jó recepteket találsz itt,
Kapcsolódj – beszélgess! Beszélgess azzal akivel élsz, aki ott van körülötted. Csináljatok közös tevékenységeket, pl. a főzésben, vagy ami adódik. És beszélgess baráttal. Ha kevés barátod van, írj egy listát a közeli ismerőseidből, akikkel régen beszéltél. S kétnaponta hívj fel egyet közülük. Amikor beszélgettek, osszad meg vele, hogy az aktuális helyzetedben milyen új dolgokat csinálsz, receptek, élesző nélküli saját kenyér?, bármi ami új, vagy ami régi, de bevált és most is használható. Osszad meg vele, ha olyan dolgokat találtál a neten, ami feldobott (pár a közelmúltban talált ilyenem: Kovács András Péter kabaréi, ízes történetek Berecz Andrástól). Valamint a közös emlékek feidézése is segítheti a kapcsolatot és a kölcsönös jó érzéseket. Ezek vitalizálnak, lelkileg megerősítenek. Ezeken felül van lehetőséged online beszélgess csoporton részt venni.
Dolgozz a belső – kölső egyensúlyodon. Az aktivitás és pihenés közt. A külső dolgokra figyelés és a magadra fordított idő vagy elcsendesedés között. Komolyság és humor közt. Találj ritmust mindezen fenti tevékenységeidben. Alakítsd ezeket. Mert most – a többségünknek – van idő mindezekre.
Most sokan lelassultak. Sétálunk, biciklizünk. Belegondoltál abba, hogy a bicikli az egyetlen olyen mai értelmes közlekedési eszköz, amivel még kapcsolatban tudsz maradni a környezeteddel. Észreveszel lepkét, virágokat, látványt. S meghallhatod a fakopáncs vagy a fülemile hangját is. Érzed a mező illatát, és még haladni is tudsz előre. Autópályán haladva is megláthatod a legelésző őzeket a mezőn, de nem fogsz félrehúzódni a leállósávba. Biciklivel, és stálva ezt megteheted. Oké, lovon is, de ez keveseknek hozzáférhető manapság. S ezt a sétálgatást, szemlélődve haladást megteszik temérdeken a napokban – így tapasztalom.
„Eddig mindig menésben voltam. S most rálátok, hogy gondolataimban már ott jártam, ahova igyekeztem.” – mondta minap egy jó ismerősöm. „S a belső megélésem a mindennapjaimban az volt: sose érem utól magam.” Igen. Ha már előre a feladatokon, az ottléten gondolkozol, elszalasztod, hogy átéld ami most van. Most sokan megérthetjük a „spirituális” mondásokat, pl. „Az út a cél maga”, vagy a
Bárhol is jársz, ott vagy.
Szóval a tanács: ne szaladj előre! … ez csak az elme trükkje, mert lehet „kevésnek” éli meg azt, ami van, épp ezért folyvást csak szalad… szalad. Kalkulál előre… hogy
mi lesz ha…?
mi lesz jövőre?
mikor lesz ennek vége?
hogy: bárcsak … …
S most mi van? Tényleg mi van most? Mi van veled? Mi van a beső világodban? Mit fejezel ki? Mit mutatsz meg magadból? Kikkel vagy úgy, hogy velük interakcióban tényleg önmagad lehetsz? Vannak bartaid? Egy-két bizalmasod? Most ezen kérdések megválaszolására jó lehetőséged van.
S ha van hiányod, akkor itt az idő, hogy változtass! – hívj fel, írj rá régi ismerőseidre, érdeklődj, hogy vannak. – hívd fel rokonaidat – vagy akár keress beszélgető köröket, sharing csoportot. Pl. ilyent magam is tartok Beszélgessünk címmel. Most nem mondhatod, hogy nincs időd kapcsolataidra, beszélgetni. Szóval beszélgess!
Attól, hogy online vagy, kerüld el, hogy csak befogadó legyél!
Az internet „fogyasztásával az egyik probléma, hogy: csak fogyasztasz. Olvasol, nézegetsz. Szenzációhajhász szalagcímeket látsz. Rekord ez, rekord az, akár cukiságokról, akár halottak számáról legyen is szó.
Csak fogyasztod a „stream”-et. S az árad, ömlik rád, mint a végtelen folyó, úgy is hívják, hogy hírfolyam… S ott ragadsz. Azán újra visszatérsz, csak ránézel a „faladra”. Közben egyedül vagy. S ha sok dolog jön kívülről, az elkezd összenyomni. Túlterhelődhetsz.
S a lelki túlterhelődésre a „tól sok”-ra az egyik jellemző testi reakció: a nátha. „Torkig vagy” már az egésszel, s észre se veszed, máris elkezd fájni a torkod, folyni az orrod.
Ha náthás vagy, akkor a lelked jelzi, hogy valamiből túl sok van, az a megoldás, ha amiből már lelkileg eleged van, egyszerűen hagyd abba.
Egy kis gond van ezzel: egyedül nehéz lejönni bármi szerről, így az internetről is. Mert magányodban lehet észre se veszed, hogy bepörögtél.
Segítőként sokszor mondjuk azt, hogy „az emberi kapcsolatokban sérülünk, s csak az emberi kapcsolatok által fejlődhetünk ki a sérüléseinkből”.
Hogyan használjuk ezen tapasztalati tényt a „home office/home school/házi karantén” időszakában?
Mi a megoldás?
Azt, hogy ha egyedül fogyasztod az online „tartalmakat” az nem csak az érzelmi túlterhelődés miatt betegíthet meg, hanem azért, mert a negatív gondolataid egymást kezdik erősíteni, beszűkítenek.
Megoldás, mint annyiszor máskor is: beszélgess!
Kivel? Elsőre barátokkal. Hívd fel őket. Egyezzetek meg, hogy nem csak a lehúzó megéléseitekről fogtok beszélni, hanem azt is megosztjátok, ami jó most. A legkisebb apróságokat. Például a hóesést, vagy egy a lakástakarítás során megtalált kedves tárgyat, vagy egy könyvolvasás élményedet, amit végre elkezdtél. Vagy egy lélekemelő hanganyagot, vagy éppen videót. S ne csak megosszad a linkjét, hanem írj hozzá személyes ajánlót, avyg TÉNYLEG HÍVD FEL A BARÁTOD, s AJÁNLJAD NEKI SZÓBAN! Vagy hívj fel valaki ismerőst, akivel régen találkoztál, s beszélj vele egy közös élményedről, hogy az neked milyen jól esett…
S ha ezek nem elegendőek, még mindig nyomott vagy, vagy tétova, írj önsegítőcsoportba, vagy kérj online beszélgetést valamely szimpatikus segítőtöl. Én is elérhető vagyok! 🙂 https://kiserlek.hu/kapcsolodj/
Bár a segítők is hasonló külső környezetben vannak, ránk is hat a világhelyzet, mégis begyakoroltuk, hogy úgy figyeljünk, hogy az, aki hozzánk beszél meg tudjon nyílni, a saját erőforrásaihoz tudjon kapcsolódni. Már a kibeszélés is segít, könnyít a lelkeden. S nem egy falnak beszélsz, hanem interakcióban vagy. S az interakció korrekcióra ad lehetőséget. Mert visszakérdezünk, mert tágítjuk a nézőpontodat, egyszerűen tágabb perspektívában tudod a beszélgetés során, és utána látni a megéléseidet. Hogy igen ez van, és igen a megélésedet alakíthatod általa.
Az önismereti kísérés, és önismeretünk mélyülése során számtalan helyzetben paradoxonokba futunk. „A terapeuta úgy segít, hogy igazából nem segít…” – nem nyúl a kliense hóna alá, hogy elcipelje valahová”- azaz: „Abban segít, hogy a kliense segítsen magának.”
Bizonyos helyzetekben a paradoxonok használta igen csak kívánatos, hogy kliensünk saját válaszokat találjon, vagy a belső gubancaiból kijjebb emelkedjen. S ez nem csak a kliensekkel, hanem általában is igaz, mert beszélgetésinket mélyíti. S a humorhoz hasonlóan élettelivé teszi az emberi kapcsolatainkat.
Elfogadás
Az önismereti kísérés egyik fő szála az elfogadás. A segítséget kérőt elfogadjuk, azzal amivel jön, azt ahogyan van. Az életünkben számtalan dolog az elfogadás hiányából, a kora gyermekkori elfogadás, szülő/nevelő – csecsemő/kisgyermek közti összehangolódási hiányokból fakad. Ezen hiányokat visszük magunkat felnőtt korba, például az örökös elégedetlenséggel, például az ítélkezéssel.
Ne ítéld el az ítélkezést.
Az elfogadás az alap, elfogadjuk érvényesnek látjuk az adott helyzetben megélt reakciókat.
Változás, változtatás
– S ha mindent elfogadunk, akkor hogyan lesz változás? Hiszen a legtöbb ember azért fordul segítségért, mert valami nagyon „nyomja a lelkét”, nehezen bírja elviselni önmagát, vagy környezetét, és nem tudja hogyan változzon. – Igen a terápiákon a változás és elfogadás aránya, jelenléte szintén egy fő paradoxon. A kliens én-hatékonysága növekszik azáltal, hogy kész segítséget kérni, és elfogadni másoktól.
Az emberi reakciók reakciók. Érdemes elkerülni a címkézésüket, jóra-rosszra. A reakció reakció, és így akár változtatható is.
A terapeuta, segítő gyakran azért alkalmaz kontrolláló, meghatározó szabályokat, hogy erősítse a kliens szabadságát. „Csak zárt kemenceajtó mellett sülnek meg a cipók.” Azáltal, hogy a kliens megküzd a külső-belső dolgaival a segítői folyamatban, saját paradoxonjait oldja fel. Lassan elkezdi feladni merev gondolkozási, érzelmi és viselkedési mintáit. Végeredményben rugalmasabbá válik.
A paradoxonok figyelem felkeltőek, és elgondolkodtatóak. Ahogy a zen koanok olvasása is kizökkent, magával hozza a váratlant, a meglepetést, nem lehet csak úgy legyinteni rájuk. A látszólagos ellentmondásokat, a vagy-vagy gondolkozást segít is-is gondolkozás felé elmozdítani.
A különféle nyelvi játékok és a metaforák segíthetnek átértékelni, átkeretezni a problémáinkat. „Az elfogadás tanulása olyan, mint amikor a kertész megtanulja szeretni a pitypangokat, melyek minden évben megjelennek a kertben”.
Az ellentmondásokkal megbarátkozás segít az élettel jobban kapcsolódni, hiszen az élet is tele van paradoxonokkal.
A kérdés mindkét oldala igaz lehet. És mi volt a kérdés?
A Gottman Intézet munkásságára a Recallhealing képzéseken hívták fel a figyelmemet. Jó eszközöket vettem át munkáikból, amiket a hétköznapokban aktívan használok és pároknak tartott konzultációkba is beépítettem.