Márő László könyvcímét idézem, kedvelem ezt a könyvet. Az ajánlója így szól: „A világ bonyolult. Mi, emberek pedig sokfélék vagyunk, ugyanakkor elképesztően egyformák is. Vajon mi következik ebből a látszólagos ellentétből? Az, hogy mindenki másképp egyforma.”
Mi okból ragadok billenytűt e témából?
Mert sokan azt gondolják, hogy „mások nagyon mások”. Minap egy ismerősöm csodálkozott rá, hogy régi barátaival beszélgetve, függetlenül anyagi jóllétüktől, szinte mindannyian hasonló személyes közdelmeket élnek meg. Hasonló kérdések foglalkoztatják őket.
Ha kinyitjuk a szemünket, s bátran beszélgetünk, felfedjük magunkat, akkor arra fogunk rálátni, hogy a másik emberrel sokkal több a hasonlóságunk, mint a különbségeink számossága.
Szóval beszélgessetek! Keresd a hasonlót! Építs a közösre!
„Ahhoz, hogy eljuss valahova, szükséges, hogy elinduljál.”
Az önismeretben befelé indulunk. Belső utakat fürkészünk. S itt is érdemes látni, van a megismerő – aki halad, mozog, rátekint, és van egy „tárgya” – amit/akit megismer.
Az utak, megismerési folyamatok esetében nem feltétlenül szükséges nagy utakra gondolni,. Hiszen, ha felállunk a székről, már mást tapasztalunk, mintha egész nap csak ücsörögnénk. Mást tapasztalhatunk a vérkeringésünkben, légzésünkben. Minél többször felkerekedsz, láthatod másként az előző pillanataidat is akár.
Repüléssel kapcsolatos élményem -mivel ez a legerőteljesebb „elrugaszkodás” az életben, hogy gyakran megéltem, „most felkerekedem, s amikor megérkezem, valami már más lesz”. Az eltávolodás az rálátást adhat.
TE és ÉN és kapcsolódunk • egynapos Bodywork műhely Pároknak • 2024. január 20-án •a Bodywork Egyesület szervezésében
Én én vagyok. Te is azt mondod magadra, hogy én.
Én “te”-nek érzékellek téged. Te is “te”-nek érzékelsz engem. Itt vagyunk, s kapcsolódni akar a két én azzal, amit “te”-ként érzékel.
Figyelek rád. Figyelsz rám. Keressük, hogyan is jó, mitől is jó a közelségben – együtt. Gyertek el erre a tapasztalásra! Tanulunk figyelni. Tanulunk összehangolódni.
Közvetlen tapasztalatot szerezhetsz arról, hogy milyen is kérni, milyen is adni. A Bodywork módszere olyan keretet ad, melyben bátran kifejezheted magad, bátran kísérletezhettek.
A várható megéléseid segíteni fognak abban: – hogy a hétköznapi életben jobban észrevedd saját rezdüléseidet és egy-egy megjelenő szükségletedet könnyebben kifejezd – hogy észrevedd a párodat, ezáltal növekedjen az egymás iránt érzett tisztelet, – hogy a elmélyülő odafigyeléssel lelassulj a pároddal való kommunikációban,
A részvételhez előképzettség (pl. tánctudás) nem szükséges. Gyere, ha kíváncsi vagy!
🕙 Időpont: 2024. január 20., szombat 10:00-17:00
📍 Helyszín: Budapest, MoveIn stúdió, a Széna tér közelében
🔹 Részvételi díj: 17.000 Ft/fő. Jelentkezésed után a helyedet a csoporton 10.000 Ft regisztrációs díj befizetésével tudod biztosítani.
Csoportvezető:
Visi Márton – Bodywork csoportvezető, önismereti mentor, jógaoktató
A csoport létszáma maximum 7 pár, a csoport minimum 5 pár jelentkezése esetén lesz megtartva. A helyek biztosítása a befizetések sorrendjében történik.
Jelentkezésetek elfogadását egy online interjú előzi meg, melynek időpontját a jelentkezési lap kitöltését követően egyeztetjük..
A Facebook eseménynél az “Ott leszek” / “Going” szándék nem minősül jelentkezésnek.
Ha bármi kérdés felmerül, keresd a csoport vezetőjét az alábbi elérhetőségeken:
Visi Márton: +36 70 259 4819, kiserlek.hu@gmail.com
Szeretettel várlak!
Márton és segítője
A Szervezőkről:
Az eseményt a Bodywork – Nonduális Önismeret Egyesület hagyta jóvá. A csoportvezető részt vett az Egyesület képzési rendje szerinti min. 3 éves módszertani képzésben, amelynek végén tanúsítvány szerezett, továbbá jelenleg is egyesületi tag.
A párkapcsolatokat sok szempontból osztályozhatjuk, rangsorolhatjuk:
Vannak hiány alapúak. Vannak fejlősdésorientáltak.
Nézzük most a kapcsolódó felek illeszkedését: kiegészítik egymást vagy erősen hasonlóak? A kiegészítő kapcsolat azért jó, mert az egyik olyant tud, olyanban jártas, melyben a másik nem, vagy kevésbé. Ez hasznos a másodiknak, mert a jártasabb megoldja, intézi, csinálja. Például az egyik gyakorlatias, így ő elintéz sokmindent. Az egyik érzelmes, a másik praktikus, vagy hidegfejű. Lehet ez kölcsönösen jó, hiszen az érzelmes kicsit szelídül, a racionális meg érzelmi szempontokkal is találkozik, gazdagodhat. Itt a kihívás, hogy ne tartós, vagy feltétlen „betámaszkodás” legyen, mert az félrevihet, a függést erősítheti. A készen kapott dolgokat gyakran természetesnek vesszük. Hosszabb távon az a fejlődés, ha a kiegészítők ellesnek, eltanulnak egymástól dolgokat. Beépítik szereprepertoárjukba a másik tulajdonságait.
A „hasonló a hasonlóval” kapcsolatokban: Könnyen „elvannak” egymással. Értik egymást, érzik egymás működését. Örülnek, hogy a másik megérti őket. Itt a kihívás, hogy ha van, amiben mindketten gyengébbek, akkor ne ússzanak el, ne kerüljék el a tanulást. „Ez neked is nehéz, ez nekem is nehéz, inkább ne is csináljuk!” Ebben az egyik rossz irány, ha a fejlődés helyett egymást hibáztatják, mert nehéz nekik, hogy a másik nem kínál megoldást az életükre.
Minden kapcsolat, életterület tartogat fejlődést, keresd a közöst, mert az szükséges, és erősödj abban, amiben van hiányod!
Az életben vannak helyzetek, történések, melyekbe akaratlanul belekerülsz. Minden helyzetre többféle választ adhatsz, reagálhatsz. Megmerevedsz? Ha a MEGMEREVEDÉS oldalon vagy, akkor az lehet hirtelen belefagyás, ill. ha tartósan fennáll, akkor belefásulhatsz, vagy akár hosszan visszahúzódhatsz. Ekkor igyekezhetsz kontrollálni, hogy mindenszálat a kezedben tartsál. Tartós esetben lehet, hogy eleinte azt mondod: „nem érdekel”, esetleg már nem is reagálsz egyáltalán. Ezek egyrészt lehetnek tagadások a részedről. Olyan ez, mint egy kibetonozott csatornábn áramló vízfolyás – jellegtelen, unalmas, élettelen. Emberi kommunikációban a visszahúzódottság szótlansága, esetleg a – már általad is unt válaszok, sematikus reakciók tartoznak ide.
Káosz a reakciód? Ha a külső impulzusok erősek, vagy erősen érintenek, lehet KÁOSZba kerülsz. Zavarodottan viselkedsz, bizonytalankodsz, össze-vissza kapkodsz. Érzelmileg lehet hirtelen kitöréseid vannak, tűlpörögsz, túlreagálsz. Tartós ilyen állapot vezethet egy folyamatos rektivitásra, amikor elveszíted az egyensúlyod, feszülsz, erősen reagálsz. Szimbolikusan akár olyanná válhaszt, mint egy megáradt folyó, mely turbulensen örvénylik, sodor, vagy mint egy vulkán, ami fortyog, éget.
Érvényes! Mindkettő állapot érvnyes. Oké, ha néha „túl sok” és hangosan „megállj”-t kiáltasz, vagy sírsz, esetleg csendben visszahúzódsz.
Önismereti szempont szerint az a kedvező, ha a világban, a helyzeteidben áramló folyóvá hasonlatossá válsz. Olyanná, aki RUGALMAS, érzékeli a helyzetet, értékeli azt, alkalmazkodik, egyensúlyához visszatalál. Észleli a helyzetet, azaz jelen van. Érez. Kapcsolatban van önnön érzéseivel, képviseli érdekeit, és nyitottan figyel a környezetére is.
Bárhol is vagy, van út középre!
Ha a fásultság oldalán találod magad, közép fele jöhetsz azzal, ha kommunikálsz, kifejezed, hogy mi van veled, azaz nyitsz mások felé. Káoszból pedig jöhetsz közép, az áramlás felé, ha érzelmeidet felismered, megcimkézed pl. most feszült vagyok. Így kapcsolatban vagy önmagaddal, akár mennyire is változik az énérzeted. Ez esetben az érzelmi energiádat tudod felhasználni, mint erőforrás, energia. A fásultságból kommunikáls során pedig a kapcsolódás, önfeltárás hoz mozgásba, a jelzéseidre levő konkrét válaszok nyomán.
Jó áramlást! Önmagadhoz kapcsolódást kívánok!
A tudatosítás jó! Önmagában az, ha tudatosítod mi van veled, benned, mit élsz meg, s ezt kifejezed már segítség. S ha e tudatosságból megválaszthatod: most tényleg visszahúzódsz a csendedbe, vagy másként válaszolsz a helyzetre az életedben.
A cikk megírásában D. Siegel: Mindsight c. könyvének megállapításait is felhasználtam.
Nyár van. Pár hete „mindet” lehet. A külvilági korltozások java részét feloldották. Azaz többé-kevésbé a Covid lezárások előtti szabadidős tevékenységeket újra lehet űzni.
Azt tapasztalom, hogy az emberek jelentős része elkezdte habzsolni az életet. Jön-megy, aktívan programozik. Olyan, mintha be akarná pótolni, ami másfél év alatt korlátzva volt. Mindent és gyorsan! Igazi fogyasztói társadalmi szemléletben.
Pedig az elmúlt idő, az összes „elmaradt” program pár hónap alatt nem bepótolható. Rengetegen pár hét, hónap alatt a kiégés jeleit mutatják, legalábbis fáradtan loholnak programok és újabb programok után. Érdemes tudomásul vennünk, hogy az élet véges, a napok óráinak száma véges, és az élményeink – bár külső tényezők, dolgok, helyek sokmindenhez hozzásegíthetnek – a megéléseink bennünk vannak, akik megéljük őket.
Ezért javaslom olyan élet élését, amiben a jelenlétet erősítheted magadnak, hogy megéljed: most esik az eső, most kel a fényes Nap, most épp derűs vagy. Most megállhatsz, rácsodálkozhatsz, jelenléttel nyugtázhatod érzéseid, barátaid vagy gyermeked jelenlétét. Úgy, ahogy most van. Most átéled, falak közt, kint a természetben, ahol vagy. Mindig Most.
Van pár dolog. Átfogóan gondolkodóként tudjuk, hogy egyensúlyunkhoz szükséges megfelelően gondoskodnunk a testünkről: – alvással, étkezéssel és mozgással a lelki világunkról: – szellemi táplálkozással (olvasás, irodalom, motiváló tartalmakból), építő kapcsolatokból Önismereti munkám során, az első üléseken gyakran ezen ábrát megmutatom klienseimenk:
Azért, hogy ránézzünk van-e vamailyen kiegyensúlyozatlanság. Fontos emlékeztető, mert soha nem elegendő az egyoldalú vizsgálódás, így az egyoldalú lelki, vagy belső munka munka. Hiszen, ha valaki izolált, vagy csak junk foodot eszik, vagy alig mozog, azt a hangulata, komfortérzete és életvezetése biztosan megsínyli.
Szóval tágítsuk a nézőpontot, vegyük észre, hol van hiány, honnan tudunk erőforrásokat megríteni.
Ha felesleges dolgokkal töltöd az időd kevés energia jut a pozitív teremtésre. Ahhoz, hogy változtass, hogy épülj, fejlődj vannak dolgok, amiket szükséges, hogy letegyél.
Tedd ki ezeket az életedből:
1. A múlton való agonizálás Amikor a múlton merengsz elveszi az idődet a jelen megtapasztalásától, s a jövő építésétől. Mivel a múltadat már nem tudod megváltoztatni, ha sokat foglalkozol vele könnyen melankolikus hangulatba kerülsz. A múltat érdemes -megfelelő keretek közt- feldolgozni, s a figyelmedet arra irányítani, ami most van, s ami alakítható egy szebb jövő érdekében.
2. Beleragadás a jelen szükségébe Fontos, hogy arra összpontosíts, ami jelenleg van. De a tartós boldogságot úgy érheted el, ha végiggondolod, mit szeretnél a jövőben. Ezzel megalapozod az utat, ami a boldogabbságodhoz vezet. Minden lépés izgalmassá válik, akár nagyobb dolgot tervezel, például, hogy munkahelyet váltasz, megtanulsz új dolgokat, képzed magad, vagy egy hobbiba kezdesz.
3. Közösségi médiával eltöltött idő A Pittsburghi Egyetem Orvostudományi Karának kutatásai alapján a közösségi média használata és a depresszió egyenes korrelációban vannak. A kutatók kiemelték – amit mindannyian tudunk a közösségi médiáról, de néha szeretjük elfelejteni-, hogy a közösségi médiában az emberek önmaguk legjobb oldalait mutatják. Ez irigységhez vezet, és az irigység pedig letör minket. Emlékezz, mindenki többnek mutatja magát! Kapcsold ki a képernyőt, és kezdjed el élni a saját életedet!
4. A kimaradás üröme helyett találd meg a kimaradás örömét A közösségi média okozza a „FOMO”-t – azaz a félelmet attól, hogy kimaradsz valamiből. Fordítsuk át ezt „JOMO”-ra – (Joy of missing out) a kimaradás örömére. Gyakorold az éberséget, mindfulnest, amely tömören arról szól, hogy teljes tudatosságoddal a jelent választod. Az éberség kinyit a jelenre, s segíti a sallangok lerakását.
5. A kis örömök értékelése Hangulata van az esőnek. Szép egy fa. Látsz egy aranyos kiskutyust, egy falevelet. Meghallod a varjakat. Ha nyitott szemmel és füllel jársz, a nap 24 órájában biztos fogsz tapasztalni érdekes, kellemes dolgokat, legyen az akár csak egy apróság. Nyílj meg ezeknek az élményeknek.
6. Egy helyben tespedés A testmozgásról tudjuk, hogy összekapcsolódik a jólléttel. Amikor mozgunk, edzünk az agyunk endorfinokat és egyéb hormonokat szabadít fel. Ezek az vegyületek segítik a testet a fájdalom, a stressz és a szorongás kezelésében. Aki mozog jobban érzi magát – a mozgás jót tesz, szoktam mondani.
7. A kis kellemetlenségek nehezítik a napot Az emberek túl gyakran rágódnak, bosszankodnak apró dolgokon. Ha neked is szokásd ez, vedd észre hogy ez a negatív energia átszínezi az egész napodat. Kellemetlen események történnek mindenkivel. Különítsd el, hogy mely dolgok azok, amik igazán számítanak, és lépj át azokon, amik nem fontosak. Ha kevesebb időt töltesz a negatív gondolatokkal való foglalkozással, akkor nyitottabbá válsz a pozitívitás beengedésére.
8. Haragtartás Ha haragszol, s ebből kommunikálsz az újabb bántást szül és elmélyíti a negatív érzelmeket a kapcsolataidban. Ismerd fel, hogy valami fáj, nehéz volt, de ne lovagolj rajta sokáig. Ha olyan kapcsolatban kaptál bántást, ahol kifejezheted az érzéseidet, akkor találjatok időt, hogy átbeszéljétek. Ha ez sikerül, akkor kapcsolatotok elmélyül. Ha megbeszélésre nincsen lehetőség, akkor csak gondold végig, mi történt, mi érintődött meg benned, és hogyan tudod megvédeni magad hasonló helyzetekben.
9. A valós kapcsolatok figyelmen kívül hagyása A mai online életünkben nehéz időt biztosítani a személyes kapcsolatokra. S pont, hogy egyre nagyobb szükség van arra, hogy tegyél ezekért. Számos kutatás bebizonyította, hogy a nagyobb baráti körrel rendelkező emberek teljesebb életet élnek és a betegségeikből is gyorsabban kigyógyulnak. Valamint hajlamosabbak pozitívabban gondolkodni, mert tudják, hogy vannak olyan emberek, akik támogatására számíthatnak.
10. Megfeledkezni azon dolgokról, amiket szeretsz Az idő az egyik legértékesebb kincsünk, ha csak pörgünk a mókuskerékben, ha elmerülünk a kötelezettségeinkben, és egy pillanatra sem állunk meg, az blokkolja az élet pozitív áramlását. Szánj időt a megállásra, elcsendesedésre, minden nap! Tedd fel a kérdést: Mi a szenvedélyem? Miben lelem kedvem? Függetlenül attól, hogy ez milyen apróság, ami örömet okoz, mindenképpen szánj időt arra, hogy minden nap csinálj olyan dolgokat, amiből tényleg töltődsz, erőt merítesz.
A boldogság egy belső állapot. Válaszd! Összegezve: szánj időt arra, hogy átgondoljad, mi számít igazán, és ügyelj arra, hogy mivel töltöd az idődet.
Járjuk körül az erősít szót kapcsolati fókusz szemszögéből: Mert egy szoros kapcsolat felnagyít, felerősít..
A közeli kapcsolatok felerősítenek. – Mit? – Felerősítik azt, ami van. A kapcsolat(aid) tükrében előbb-utóbb magaddal találkozol. Mert a kapcsolat visszatükröz, (hacsak nem nagyrészt projekció), rád reagál, rád jelez vissza. És a másik reakcióiból magadra láthatsz. Persze, ha haladóbb vagy önismeretben, vagy csak reflexiókész vagy, akkor a saját reakcióidat is érzékeled, kezdesz tudatossá válni önmagad viselkedésére, visszajelzés nélkül is.
A kapcsolataink reflektívek: azaz az egyik tesz, mond, kifejez valamit, a másik ezt érzékeli és válaszol rá.
Ha „mindenki” hasonlóan reagál rád, vagy ha te különböző emberekre hasonlóan reagálsz, azaz hasonló érzéseket élsz meg, akkor lehet a saját személyiséged lencséjét érdemes tisztítani önismerettel.
A legtöbb ember vágyik arra, hogy a kapcsolataiban elfogadottságot éljen meg, szeressék, elismerjék. S gyakran – titokban- erősen vágyunk arra, hogy a másik ilyeneket tükrözzön vissza, hogy: „igen te jól gondolod”, vagy, „igen te jól tudod”, „igen te jó vagy így ahogy vagy”. Azaz vágyunk a megerősítésre. A dualitásban (azaz a normál tudatszinteken, hétköznapi tudatállapotainkban) mindennek legelább két oldala van, lehet „pozitív” is, és lehet „negatív” is. – Azt akarod mondani, hogy a megerősítés is lehet negatív? – Igen. Ha a hibáiddal együtt elfogadnak, az önmagában, a személyiségednek megkönnyebbítő, és jó alap a kapcsolatodban. Ugyanakkor, ha a másik a hibáidat, vagy a negatív (nem konstruktív) viselkedésmintáidat dícséri, akkor az -tartós esetben- lefelé húzó, a fejlődést nem segítő tendenciává válhat. – Mondanál erre nekem egy példát? – Persze. Ha pl. elmenekülsz otthonról egy kapcsolatba az anyukád gondoskodása elől, ami alapvetően a „ha az étel finom, a gyomrod tele van, akkor minden OK”, azaz főleg étellel való gondoskodásban nyilvánult meg, lehet egy idő után a pároddal is főleg a jó evések lesznek a fókuszban. Vagy másik példa: ha a baráti társaságod kinézett téged, mert dohányoztál, míg ők nem, s „végre” találsz valakit, aki nem piszkál a dohhányzásod miatt, hanem veled együtt dohányzik, az elsőre/egy ideig lehet nagyon megkönnyebbítő, de lehet tartósan neked ez nem lesz jó. Félreértés ne essék, a piszkálás általában nem konstruktív. – Értem. – Igazából azt akarom ezzel az egésszel mondani, hogy fontos, hogy a kapcsolat alapja jó legyen – legyen természetes szeretet- idővel úgy is elő fognak jönni, fel fognak erősödni a karakteres vonásaitok. S ezeket úgy fogjátok együtt meghaladni, ha az alap jó, van mire visszakapcsolni, van erős kapocs köztetek. A többi a kommunikáción és a fejlődési kapacitásaitokon múlik. – De van olyan, meg igazából jó, ha sok hasonlóság van a két ember közt, ugye? – Persze ez egy alap. Ha pár tényezőben nem lennétek egy szinten, hasonló hozzáállással, akkor nem is tudnátok tartósan kapcsolódni. S a téma szempontjából ami releváns: lehet olyan, hogy valami fejlődéseteket (tartósan) nem szolgáló dologban vagytok társak egymásnak, mert ugyan úgy szeretitek az édességet, vagy hasonlóan nem kedvelitek a meleget, esőt, vagy a nagy társaságot. – De ez tulajdonképpen rendben van, nem? – Persze, de ha ezekben van valami karakteres túlzás, akkor van esélyetek arra, hogy ezzel az „élet” szembesítsen majd titeket. Azaz, ha mindketten otthon ülősök vagytok, akkor az lehet cuki, hogy csak olvastok minden este. De elképzelhető, hogy ha emögött pl. szociális szorongás van, akkor tartósan nem lesz gyümölcsöző, hiszen pl. együtt záródtok ki a tágabb életből, együtt lehettek magányosak. – OK, de ha az egyikük extravertát, és hetente háromszor menne a barátaihoz, míg a másik otthon ülős, az problémás nem? – Hát ez hozhat dinamikát. De elképzelhető, hogy az egyik szívesen csökkent, a másik meg elég bátor, hogy barátkozzon, aza mindketten nyitnak, szélesedhet a tapasztalatuk. S tulajdonképpen a saját és kapcsolati egyensúlyok megtalálásán múlik. Ami megint a kommunikáció kérdése.
Világunkban – ami duális – minden, ami elkezdődik egyszer véget is ér. A dolgok kezdete sokszor magában hordozza a dolgok végét is. Ezt jól szimbolizálja a Jin-Jang jele:
Amikor az egyik elkezd növekedni, a másik fokozatosan visszahúzódik. S minden magában rejti az ellentéte esszenciáját is.
Nézzünk a cikk felütésére rímelő mondást: „Könnyen jött, könnyen megy.”
Tanács: Amikor elkezdődik valami – légy éber. Ha belekezdesz valamibe, légy tudatos. Merd feltenni magadnak a kérdést: ez így jó-e, jó lesz-e így. Kedzetben még könnyű, mert nem változtatásra van szükség, pl. egy kapcsolatban, hanem valami új dolog kialakítására. Értően, odafigyelve magadra, odafigyelve a reakcióidra, odafigyelve a másik reakcióira.
Sok kapcsolat itt csúszik el, rejtetek el aknákat, fájó pontokat. Amikbe – ha nem dolgozzátok fel – könnyen bele lehet akadni. Persze lehet később is változtatni, de az már több energiát igényel. Pár percben beszélek erről e videóban:
Kommunikációs rádöbbenés néha: – „Te miért nem mondtad?!” – „Te miért nem kérdezted (meg)?!” Te nem mondod. Ő nem kérdezi meg. Te nem kérdezel rá. Ő nem mondja ki. Így könnyen elbeszélhettek egymás mellett. Te elképzeled, vagy elkönyvelsz valamit, hogy az úgy van – feltételezel. Aztán nem érted, hogy hogyan jutottatok el valami sűrűbe. Előzd meg ezt azzal, hogy beszélsz, kifejezed érdeklődve: – Neked ez hogy jó? Jó-e így? S ha a másik nem tudja, vagy rendre azt mondja „Nekem mindegy” akkor ne hagyjad rá. Kapcsolat úgy lesz kerek, ha két egész, két önálló kapcsolódik. Akkor lehet, lesz körforgás, áramlás:
Mi az élet tűzfolyása? Hulló szikra melege. A szenvedelmek zúgása? Lepkeszárny fergetege. Kezdet és vég egymást éri, És az élet hű vezéri, Hit s remény a szűk pályán, Tarka párák s szivárvány.