Az életben néha jól jön, ha kísérnek

Visi Márton Gergely önismereti mentor honlapja

Szerző: MartonMentor 1 / 6 oldal

Nem lehet mindent bepótolni

Nyár van. Pár hete “mindet” lehet. A külvilági korltozások java részét feloldották. Azaz többé-kevésbé a Covid lezárások előtti szabadidős tevékenységeket újra lehet űzni.

Azt tapasztalom, hogy az emberek jelentős része elkezdte habzsolni az életet. Jön-megy, aktívan programozik. Olyan, mintha be akarná pótolni, ami másfél év alatt korlátzva volt. Mindent és gyorsan. Igazi fogyasztói társadalmi szemléletben.

Pedig az elmúlt idő, az összes “elmaradt” program pár hónap alatt nem bepótolható.
Rengetegen kiégés jeleit mutatják, legalábbis fáradtan loholnak programok és újabb programok után.
Érdemes tudomásul vennünk, hogy az élet véges a napok óráinak száma véges, és az élményeink – bár külső tényezők, dolgok, helyek sokmindenhez hozzásegíthetnek – a megéléseink bennünk vannak, akik megéljük őket.

Ezért jevaslom olyan élet élését, amiben a jelenlétet erősítheted magadnak, hogy megéljed: most esik az eső, most kel a fényes Nap, most épp derűs vagy. Most megállhatsz, rácsodálkozhatsz, jelenléttel nyugtázhatod érzéseid, barátaid vagy gyermeked jelenlétét. Úgy, ahogy most van. Most átéled, falak közt, kint a természetben, ahol vagy.
Mindig Most.

Pillérek az egészséges élethez

Mi szükséges az élhető élethez?

Van pár dolog.
Átfogóan gondolkodóként tudjuk, hogy egyensúlyunkhoz szükséges megfelelően gondoskodnunk
a testünkről:
– alvással, étkezéssel és mozgással
a lelki világunkról:
– szellemi táplálkozással (olvasás, irodalom, motiváló tartalmakból), építő kapcsolatokból
Önismereti munkám során, az első üléseken gyakran ezen ábrát megmutatom klienseimenk:

Azért, hogy ránézzünk van-e vamailyen kiegyensúlyozatlanság.
Fontos emlékeztető, mert soha nem elegendő az egyoldalú vizsgálódás, így az egyoldalú lelki, vagy belső munka munka. Hiszen, ha valaki izolált, vagy csak junk foodot eszik, vagy alig mozog, azt a hangulata, komfortérzete és életvezetése biztosan megsínyli.

Szóval tágítsuk a nézőpontot, vegyük észre, hol van hiány, honnan tudunk erőforrásokat megríteni.

Tegyél le 10 dolgot a boldogságodért

Ha felesleges dolgokkal töltöd az időd kevés energia jut a pozitív teremtésre.
Ahhoz, hogy változtass, hogy épülj, fejlődj vannak dolgok, amiket szükséges, hogy letegyél.

Tedd ki ezeket az életedből:

1. A múlton való agonizálás
Amikor a múlton merengsz elveszi az idődet a jelen megtapasztalásától, s a jövő építésétől. Mivel a múltadat már nem tudod megváltoztatni, ha sokat foglalkozol vele könnyen melankolikus hangulatba kerülsz. A múltat érdemes -megfelelő keretek közt- feldolgozni, s a figyelmedet arra irányítani, ami most van, s ami alakítható egy szebb jövő érdekében.

https://mindsavvynlp.com/where-your-focus-lies/

2. Beleragadás a jelen szükségébe
Fontos, hogy arra összpontosíts, ami jelenleg van. De a tartós boldogságot úgy érheted el, ha végiggondolod, mit szeretnél a jövőben. Ezzel megalapozod az utat, ami a boldogabbságodhoz vezet. Minden lépés izgalmassá válik, akár nagyobb dolgot tervezel, például, hogy munkahelyet váltasz, megtanulsz új dolgokat, képzed magad, vagy egy hobbiba kezdesz.

3. Közösségi médiával eltöltött idő
A Pittsburghi Egyetem Orvostudományi Karának kutatásai alapján a közösségi média használata és a depresszió egyenes korrelációban vannak. A kutatók kiemelték – amit mindannyian tudunk a közösségi médiáról, de néha szeretjük elfelejteni-, hogy a közösségi médiában az emberek önmaguk legjobb oldalait mutatják. Ez irigységhez vezet, és az irigység pedig letör minket. Emlékezz, mindenki többnek mutatja magát!
Kapcsold ki a képernyőt, és kezdjed el élni a saját életedet!

4. A kimaradás üröme helyett találd meg a kimaradás örömét
A közösségi média okozza a „FOMO”-t – azaz a félelmet attól, hogy kimaradsz valamiből. Fordítsuk át ezt „JOMO”-ra – (Joy of missing out) a kimaradás örömére. Gyakorold az éberséget, mindfulnest, amely tömören arról szól, hogy teljes tudatosságoddal a jelent választod. Az éberség kinyit a jelenre, s segíti a sallangok lerakását.

5. A kis örömök értékelése
Hangulata van az esőnek. Szép egy fa. Látsz egy aranyos kiskutyust, egy falevelet. Meghallod a varjakat. Ha nyitott szemmel és füllel jársz, a nap 24 órájában biztos fogsz tapasztalni érdekes, kellemes dolgokat, legyen az akár csak egy apróság. Nyílj meg ezeknek az élményeknek.

6. Egy helyben tespedés
A testmozgásról tudjuk, hogy összekapcsolódik a jólléttel. Amikor mozgunk, edzünk az agyunk endorfinokat és egyéb hormonokat szabadít fel. Ezek az vegyületek segítik a testet a fájdalom, a stressz és a szorongás kezelésében. Aki mozog jobban érzi magát – a mozgás jót tesz, szoktam mondani.

7. A kis kellemetlenségek nehezítik a napot
Az emberek túl gyakran rágódnak, bosszankodnak apró dolgokon. Ha neked is szokásd ez, vedd észre hogy ez a negatív energia átszínezi az egész napodat. Kellemetlen események történnek mindenkivel. Különítsd el, hogy mely dolgok azok, amik igazán számítanak, és lépj át azokon, amik nem fontosak. Ha kevesebb időt töltesz a negatív gondolatokkal való foglalkozással, akkor nyitottabbá válsz a pozitívitás beengedésére.

8. Haragtartás
Ha haragszol, s ebből kommunikálsz az újabb bántást szül és elmélyíti a negatív érzelmeket a kapcsolataidban. Ismerd fel, hogy valami fáj, nehéz volt, de ne lovagolj rajta sokáig. Ha olyan kapcsolatban kaptál bántást, ahol kifejezheted az érzéseidet, akkor találjatok időt, hogy átbeszéljétek. Ha ez sikerül, akkor kapcsolatotok elmélyül. Ha megbeszélésre nincsen lehetőség, akkor csak gondold végig, mi történt, mi érintődött meg benned, és hogyan tudod megvédeni magad hasonló helyzetekben.

9. A valós kapcsolatok figyelmen kívül hagyása
A mai online életünkben nehéz időt biztosítani a személyes kapcsolatokra. S pont, hogy egyre nagyobb szükség van arra, hogy tegyél ezekért. Számos kutatás bebizonyította, hogy a nagyobb baráti körrel rendelkező emberek teljesebb életet élnek és a betegségeikből is gyorsabban kigyógyulnak. Valamint hajlamosabbak pozitívabban gondolkodni, mert tudják, hogy vannak olyan emberek, akik támogatására számíthatnak.

10. Megfeledkezni azon dolgokról, amiket szeretsz
Az idő az egyik legértékesebb kincsünk, ha csak pörgünk a mókuskerékben, ha elmerülünk a kötelezettségeinkben, és egy pillanatra sem állunk meg, az blokkolja az élet pozitív áramlását.
Szánj időt a megállásra, elcsendesedésre, minden nap!
Tedd fel a kérdést: Mi a szenvedélyem? Miben lelem kedvem?
Függetlenül attól, hogy ez milyen apróság, ami örömet okoz, mindenképpen szánj időt arra, hogy minden nap csinálj olyan dolgokat, amiből tényleg töltődsz, erőt merítesz.

A boldogság egy belső állapot. Válaszd! Összegezve: szánj időt arra, hogy átgondoljad, mi számít igazán, és ügyelj arra, hogy mivel töltöd az idődet.

A kapcsolat erősít

Járjuk körül az erősít szót kapcsolati fókusz szemszögéből:
Mert egy szoros kapcsolat felnagyít, felerősít..

A közeli kapcsolatok felerősítenek.
– Mit?
– Felerősítik azt, ami van.
A kapcsolat(aid) tükrében előbb-utóbb magaddal találkozol.
Mert a kapcsolat visszatükröz, (hacsak nem nagyrészt projekció), rád reagál, rád jelez vissza. És a másik reakcióiból magadra láthatsz.
Persze, ha haladóbb vagy önismeretben, vagy csak reflexiókész vagy, akkor a saját reakcióidat is érzékeled, kezdesz tudatossá válni önmagad viselkedésére, visszajelzés nélkül is.

A kapcsolataink reflektívek: azaz az egyik tesz, mond, kifejez valamit, a másik ezt érzékeli és válaszol rá.

Ha “mindenki” hasonlóan reagál rád, vagy ha te különböző emberekre hasonlóan reagálsz, azaz hasonló érzéseket élsz meg, akkor lehet a saját személyiséged lencséjét érdemes tisztítani önismerettel.

A legtöbb ember vágyik arra, hogy a kapcsolataiban elfogadottságot éljen meg, szeressék, elismerjék. S gyakran – titokban- erősen vágyunk arra, hogy a másik ilyeneket tükrözzön vissza, hogy: “igen te jól gondolod”, vagy, “igen te jól tudod”, “igen te jó vagy így ahogy vagy”. Azaz vágyunk a megerősítésre.
A dualitásban (azaz a normál tudatszinteken, hétköznapi tudatállapotainkban) mindennek legelább két oldala van, lehet “pozitív” is, és lehet “negatív” is.
– Azt akarod mondani, hogy a megerősítés is lehet negatív?
– Igen.
Ha a hibáiddal együtt elfogadnak, az önmagában, a személyiségednek megkönnyebbítő, és jó alap a kapcsolatodban. Ugyanakkor, ha a másik a hibáidat, vagy a negatív (nem konstruktív) viselkedésmintáidat dícséri, akkor az -tartós esetben- lefelé húzó, a fejlődést nem segítő tendenciává válhat.
– Mondanál erre nekem egy példát?
– Persze. Ha pl. elmenekülsz otthonról egy kapcsolatba az anyukád gondoskodása elől, ami alapvetően a “ha az étel finom, a gyomrod tele van, akkor minden OK”, azaz főleg étellel való gondoskodásban nyilvánult meg, lehet egy idő után a pároddal is főleg a jó evések lesznek a fókuszban. Vagy másik példa: ha a baráti társaságod kinézett téged, mert dohányoztál, míg ők nem, s “végre” találsz valakit, aki nem piszkál a dohhányzásod miatt, hanem veled együtt dohányzik, az elsőre/egy ideig lehet nagyon megkönnyebbítő, de lehet tartósan neked ez nem lesz jó. Félreértés ne essék, a piszkálás általában nem konstruktív.
– Értem.
– Igazából azt akarom ezzel az egésszel mondani, hogy fontos, hogy a kapcsolat alapja jó legyen – legyen természetes szeretet- idővel úgy is elő fognak jönni, fel fognak erősödni a karakteres vonásaitok. S ezeket úgy fogjátok együtt meghaladni, ha az alap jó, van mire visszakapcsolni, van erős kapocs köztetek. A többi a kommunikáción és a fejlődési kapacitásaitokon múlik.
– De van olyan, meg igazából jó, ha sok hasonlóság van a két ember közt, ugye?
– Persze ez egy alap. Ha pár tényezőben nem lennétek egy szinten, hasonló hozzáállással, akkor nem is tudnátok tartósan kapcsolódni. S a téma szempontjából ami releváns: lehet olyan, hogy valami fejlődéseteket (tartósan) nem szolgáló dologban vagytok társak egymásnak, mert ugyan úgy szeretitek az édességet, vagy hasonlóan nem kedvelitek a meleget, esőt, vagy a nagy társaságot.
– De ez tulajdonképpen rendben van, nem?
– Persze, de ha ezekben van valami karakteres túlzás, akkor van esélyetek arra, hogy ezzel az “élet” szembesítsen majd titeket. Azaz, ha mindketten otthon ülősök vagytok, akkor az lehet cuki, hogy csak olvastok minden este. De elképzelhető, hogy ha emögött pl. szociális szorongás van, akkor tartósan nem lesz gyümölcsöző, hiszen pl. együtt záródtok ki a tágabb életből, együtt lehettek magányosak.
– OK, de ha az egyikük extravertát, és hetente háromszor menne a barátaihoz, míg a másik otthon ülős, az problémás nem?
– Hát ez hozhat dinamikát. De elképzelhető, hogy az egyik szívesen csökkent, a másik meg elég bátor, hogy barátkozzon, aza mindketten nyitnak, szélesedhet a tapasztalatuk. S tulajdonképpen a saját és kapcsolati egyensúlyok megtalálásán múlik. Ami megint a kommunikáció kérdése.

Kezdetek – és végek

Világunkban – ami duális – minden, ami elkezdődik egyszer véget is ér.
A dolgok kezdete sokszor magában hordozza a dolgok végét is. Ezt jól szimbolizálja a Jin-Jang jele:

Amikor az egyik elkezd növekedni, a másik fokozatosan visszahúzódik. S minden magában rejti az ellentéte esszenciáját is.

Nézzünk a cikk felütésére rímelő mondást: “Könnyen jött, könnyen megy.”

Tanács:
Amikor elkezdődik valami – légy éber. Ha belekezdesz valamibe, légy tudatos. Merd feltenni magadnak a kérdést: ez így jó-e, jó lesz-e így.
Kedzetben még könnyű, mert nem változtatásra van szükség, pl. egy kapcsolatban, hanem valami új dolog kialakítására. Értően, odafigyelve magadra, odafigyelve a reakcióidra, odafigyelve a másik reakcióira.

Sok kapcsolat itt csúszik el, rejtetek el aknákat, fájó pontokat. Amikbe – ha nem dolgozzátok fel – könnyen bele lehet akadni.
Persze lehet később is változtatni, de az már több energiát igényel.
Pár percben beszélek erről e videóban:

Kommunikációs rádöbbenés néha:
– “Te miért nem mondtad?!”
– “Te miért nem kérdezted (meg)?!”
Te nem mondod.
Ő nem kérdezi meg.
Te nem kérdezel rá.
Ő nem mondja ki.
Így könnyen elbeszélhettek egymás mellett.
Te elképzeled, vagy elkönyvelsz valamit, hogy az úgy van – feltételezel. Aztán nem érted, hogy hogyan jutottatok el valami sűrűbe.
Előzd meg ezt azzal, hogy beszélsz, kifejezed érdeklődve:
– Neked ez hogy jó? Jó-e így?
S ha a másik nem tudja, vagy rendre azt mondja “Nekem mindegy” akkor ne hagyjad rá. Kapcsolat úgy lesz kerek, ha két egész, két önálló kapcsolódik.
Akkor lehet, lesz körforgás, áramlás:

Mi az élet tűzfolyása?
Hulló szikra melege.
A szenvedelmek zúgása?
Lepkeszárny fergetege.
Kezdet és vég egymást éri,
És az élet hű vezéri,
Hit s remény a szűk pályán,
Tarka párák s szivárvány.

Kölcsey Ferenc

Napi rend – te hogyan csinálod?

Ha a külső struktúrák feloldódnak, eltűnnek, akkor érdemes valami élhető rendet kialakítanunk. Különben belesehetünk abba, hogy folyni kezdenek az órák, napok, a tevékenységeink.
Van amikor jó állapot a “minden képlékeny”, amikor szabadság van. De ebbe leginkább akkor érdemes beleengedned magad, amikor nyaralsz, pihensz. Ilyen helyzetben az a jó, ha nem zsúflod össze a programjaidat, hanem tényleg szabadságot adsz magadnak, hogy kilazulj a hétköznapok rutinjából, s valóban feltöltődj. Ekkor igazán felszabadító, ha fél napot csak szemlélődsz, olvasol, ejtőzöl a medence, a tó, tenger vagy az erdő mellett a hegyek ölelésében.

Nade most, mikor kijárási korlátozások vannak, amikor úgymond nem szabadon választottad e helyzetet?

Ekkor fontos, hogy te tegyél rendet. Te vezess be -valami élhető – strukturát, rendszert.
Különben a világ – az online áramló folyók, youtube csatornák, TV sorozatok, videók – fognak “elönteni”.

Itt egy kulcsszó az önfegyelem.
Találj értelmes tevékenységeket, amivel elfoglalhatod magad. Ha online tartalmakban gondolkodunk: elmélyedhetsz valamiben, tanulhatsz valamit. Valamint elrendezheted hónapok óta halogatott dolgaidat, pl. a lakásodban és a körül. Ez mindenképpen hasznos irány.

Az integrál szemléletet használva a helyzeteket mindig több szempontból járjuk körbe.

Öt tanács a napirendhez, a napi rendhez.

Légy aktív, tápláld a tested-lelked, legyen kézzelfogható tevékenységlistád, kapcsolódj – beszélgess, találj egyensúlyt mindezekben.

Részletezem:
Először is dedikálj teret a munkavégzésre (legyen dolgozós sarok), különíts el időszakokat, hogy mikor mire fókuszálsz, mikor dolgozol, mikor vagy a gyermekeddel teljes figyelemmel, körülbelül mikor pihensz, mikor eszel, mikor mozogsz.

  1. Légy aktív!
    Mozogj. A mozgás jót tesz.
    Kezd a napot azzal, hogy beengeded a szabad levegőt a lakásba, a tüdődbe.
    Mozogj 10-20-30percet. Jó anyagok vannak a neten, jóga, nyúltás, kardió. Testedet alaposan, vagy gyengéden átmozgató. Saját jóga 20 perc, ajánlott másik 10 perc, esetleg naponta többször is pár percben. Ami a legjobban hat rád, legjobban feléleszt csináld, tedd rutinná!
  2. Készíts tervet!
    Kézzelfoghatót. A munkás dolgaidat, hogy miket fogsz csinálni. Terveidet írd össze lehetőleg előző nap délután. S legyen hosszabb listád apróságokkal, örömet okozó tevékenységekkel.
    Ha online dolgozol óránként állj fel 5-10 percre a géptől, mozgasd át magad, nézz ki az ablakon, jó távolra. Az idő strukturálására állíts be ismétlődő dallamot, kedvenc appom: “Mindbell
    Elmélyült figyelmet igénylő tevékenységeid mellé tegyél be “szabad foglalkozást”, pl. olvass el hetente egy könyvet, írjad ki a gondolataidat, lehet kreatív ötleteid is lesznek.
  3. Tápláld tested, lelked!
    Igyál elegendő folyadékot 2-3 litert naponta. Legyen egy kancsó, vagy üveg víz az asztalodon, kedvenc poharaddal, vagy minden nap másik pohárral. Egyél tartalmasat, különböző ízeket, használj fűszereket, ez segít “leföldelődnöd”. Jó recepteket találsz itt,
  4. Kapcsolódj – beszélgess!
    Beszélgess azzal akivel élsz, aki ott van körülötted. Csináljatok közös tevékenységeket, pl. a főzésben, vagy ami adódik. És beszélgess baráttal. Ha kevés barátod van, írj egy listát a közeli ismerőseidből, akikkel régen beszéltél. S kétnaponta hívj fel egyet közülük.
    Amikor beszélgettek, osszad meg vele, hogy az aktuális helyzetedben milyen új dolgokat csinálsz, receptek, élesző nélküli saját kenyér?, bármi ami új, vagy ami régi, de bevált és most is használható.
    Osszad meg vele, ha olyan dolgokat találtál a neten, ami feldobott (pár a közelmúltban talált ilyenem: Kovács András Péter kabaréi, ízes történetek Berecz Andrástól). Valamint a közös emlékek feidézése is segítheti a kapcsolatot és a kölcsönös jó érzéseket. Ezek vitalizálnak, lelkileg megerősítenek. Ezeken felül van lehetőséged online beszélgess csoporton részt venni.
  5. Dolgozz a belső – kölső egyensúlyodon. Az aktivitás és pihenés közt. A külső dolgokra figyelés és a magadra fordított idő vagy elcsendesedés között. Komolyság és humor közt. Találj ritmust mindezen fenti tevékenységeidben. Alakítsd ezeket. Mert most – a többségünknek – van idő mindezekre.
Most van most

Most van most

Most van most. Ugye?

Most sokan lelassultak. Sétálunk, biciklizünk. Belegondoltál abba, hogy a bicikli az egyetlen olyen mai értelmes közlekedési eszköz, amivel még kapcsolatban tudsz maradni a környezeteddel. Észreveszel lepkét, virágokat, látványt. S meghallhatod a fakopáncs vagy a fülemile hangját is. Érzed a mező illatát, és még haladni is tudsz előre.
Autópályán haladva is megláthatod a legelésző őzeket a mezőn, de nem fogsz félrehúzódni a leállósávba. Biciklivel, és stálva ezt megteheted. Oké, lovon is, de ez keveseknek hozzáférhető manapság.
S ezt a sétálgatást, szemlélődve haladást megteszik temérdeken a napokban – így tapasztalom.

“Eddig mindig menésben voltam. S most rálátok, hogy gondolataimban már ott jártam, ahova igyekeztem.” – mondta minap egy jó ismerősöm. “S a belső megélésem a mindennapjaimban az volt: sose érem utól magam.”
Igen. Ha már előre a feladatokon, az ottléten gondolkozol, elszalasztod, hogy átéld ami most van.
Most sokan megérthetjük a “spirituális” mondásokat, pl. “Az út a cél maga”, vagy a

Bárhol is jársz, ott vagy.

Szóval a tanács: ne szaladj előre! … ez csak az elme trükkje, mert lehet “kevésnek” éli meg azt, ami van, épp ezért folyvást csak szalad… szalad. Kalkulál előre… hogy

  • mi lesz ha…?
  • mi lesz jövőre?
  • mikor lesz ennek vége?
  • hogy: bárcsak … …

S most mi van?
Tényleg mi van most?

Mi van veled?
Mi van a beső világodban? Mit fejezel ki? Mit mutatsz meg magadból?
Kikkel vagy úgy, hogy velük interakcióban tényleg önmagad lehetsz?
Vannak bartaid? Egy-két bizalmasod?
Most ezen kérdések megválaszolására jó lehetőséged van.

S ha van hiányod, akkor itt az idő, hogy változtass!
– hívj fel, írj rá régi ismerőseidre, érdeklődj, hogy vannak.
– hívd fel rokonaidat
– vagy akár keress beszélgető köröket, sharing csoportot. Pl. ilyent magam is tartok Beszélgessünk címmel.
Most nem mondhatod, hogy nincs időd kapcsolataidra, beszélgetni. Szóval beszélgess!

Van időd.
Most van most.

Gyászol az emberiség

Tagadás – Harag – Alkudozás – Depresszió – Belenyugvás

Járványról beszélnek. A legtöbb embert ez most úgy érint, hogy hall és olvas dolgokat a netről – informálkódik, de a többség nem találkozik a betegséggel magával, csak a társadalmi következményeivel.
Azzal, hogy korlátozva éli meg az életét, mert kijárási előírások vannak, karanténra kötelezik stb. S mindenhol arról cikkeznek, hogy “a világ már nem lesz ugyan olyan, mint tegnapig volt…”
S ha valami végérvényesen megváltozik, azt a személyiség veszteségként éli meg. Mert elveszít valamit… lehetőségeket, megszokásokat, olyan dolgokat, amik eleddig természetesnek tűntek.
És a veszteségek gyász folyamatot indítanak el.

a veszteségek gyász folyamatot indítanak el.

Először tagadjuk… “tán hamar vége lesz”, aztán járhatunk újra közösségbe, moziba, koncertre, fesztiválra…

Aztán haragszunk, a hatóságokra: “miért korlátoznak?”, a WHO-ra: “miért nem jelezték előre?… “miért nem cselekedtek hamarabb?!” … a kínai kormányra… a denevérforgalmazó piacra.
vagy magunkra… “miért nem éltem eddig a szabadságommal?”

Esetleg már alkudozunk? Hogy az egész dolog csak átmeneti? Hogy tán minden visszaállhat?

Vagy beletörődünk, reményvesztettséget élünk meg. Hiányzik a tegnap, az eddigi életünk, és ez fáj… Ér ebben is lenni, s valószínű ez a szakasz is tartós lesz, mert nem tudunk gyorsan valami új, más aktivitásba ugrani, hogy kívülről “pótoljuk” azt, ami elveszett.

Vagy/és majd elfogadjuk, valami véget ért, s valami új lesz, más, mint eddig…

Vegyük észre: most gyász van, most veszteség van. Adjunk erre időt magunknak. Hisz idő most van…

Édes otthon

Otthon otthon, édes otthon

Ha kijjebb vagy a szenvedésből, akkor minden új értelmet nyerhet.
Szóval, mindenből tanulhatsz.
pl.: Emlékeztek mondásunkra?

Mindenhol jó, de legjobb otthon.

S ha nem otthon vagy?

Erre van egy történet: Ram Dass írja, hogy az Egyesült Államokban a vágy nélküli jelenlétről tartott előadássorozatot. Egy város, egy-két előadás. Motelenként csak pár éjszakát töltött, majd utazott tovább.
Egyszer csak kezdte észrevenni, hogy vágyik arra, hogy hazaérjen, otthonába.
Amikor tudatosult benne az, hogy elkezd szenvedni ettől…

A szenvedésnek két oka van: vágyni arra ami nincsen, ill. elutasítani azt, ami van

… akkor úgy döntött, hogy ezen túllép.
Kiment a motel folyosójára, sátált pár lépést, majd benyitott a szobába, és azt mondta “Most ez az otthonom”.
És otthonossá tette a szobát.
Szóval bárhol is vagy, dönthetsz úgy, hogy ez az otthonod.
Ha meg otthon vagy… ez mégkönnyebb.

2: A tested a tapasztalásod fő színtere, legyél otthon a testedben. Az midenhol veled van.

Aki online az csak befogadó? Alakítsd is a valóságodat!

Attól, hogy online vagy, kerüld el, hogy csak befogadó legyél!

Az internet “fogyasztásával az egyik probléma, hogy:
csak fogyasztasz. Olvasol, nézegetsz. Szenzációhajhász szalagcímeket látsz. Rekord ez, rekord az, akár cukiságokról, akár halottak számáról legyen is szó.

Csak fogyasztod a “stream”-et. S az árad, ömlik rád, mint a végtelen folyó, úgy is hívják, hogy hírfolyam… S ott ragadsz. Azán újra visszatérsz, csak ránézel a “faladra”. Közben egyedül vagy. S ha sok dolog jön kívülről, az elkezd összenyomni. Túlterhelődhetsz.

S a lelki túlterhelődésre a “tól sok”-ra az egyik jellemző testi reakció: a nátha. “Torkig vagy” már az egésszel, s észre se veszed, máris elkezd fájni a torkod, folyni az orrod.

Ha náthás vagy, akkor a lelked jelzi, hogy valamiből túl sok van, az a megoldás, ha amiből már lelkileg eleged van, egyszerűen hagyd abba.

Egy kis gond van ezzel: egyedül nehéz lejönni bármi szerről, így az internetről is. Mert magányodban lehet észre se veszed, hogy bepörögtél.

Segítőként sokszor mondjuk azt, hogy “az emberi kapcsolatokban sérülünk, s csak az emberi kapcsolatok által fejlődhetünk ki a sérüléseinkből”.

Hogyan használjuk ezen tapasztalati tényt a “home office/home school/házi karantén” időszakában?

Mi a megoldás?

Azt, hogy ha egyedül fogyasztod az online “tartalmakat” az nem csak az érzelmi túlterhelődés miatt betegíthet meg, hanem azért, mert a negatív gondolataid egymást kezdik erősíteni, beszűkítenek.

Megoldás, mint annyiszor máskor is: beszélgess!

Kivel? Elsőre barátokkal. Hívd fel őket. Egyezzetek meg, hogy nem csak a lehúzó megéléseitekről fogtok beszélni, hanem azt is megosztjátok, ami jó most. A legkisebb apróságokat. Például a hóesést, vagy egy a lakástakarítás során megtalált kedves tárgyat, vagy egy könyvolvasás élményedet, amit végre elkezdtél. Vagy egy lélekemelő hanganyagot, vagy éppen videót. S ne csak megosszad a linkjét, hanem írj hozzá személyes ajánlót, avyg TÉNYLEG HÍVD FEL A BARÁTOD, s AJÁNLJAD NEKI SZÓBAN! Vagy hívj fel valaki ismerőst, akivel régen találkoztál, s beszélj vele egy közös élményedről, hogy az neked milyen jól esett…

S ha ezek nem elegendőek, még mindig nyomott vagy, vagy tétova, írj önsegítőcsoportba, vagy kérj online beszélgetést valamely szimpatikus segítőtöl. Én is elérhető vagyok! 🙂 https://kiserlek.hu/kapcsolodj/

Bár a segítők is hasonló külső környezetben vannak, ránk is hat a világhelyzet, mégis begyakoroltuk, hogy úgy figyeljünk, hogy az, aki hozzánk beszél meg tudjon nyílni, a saját erőforrásaihoz tudjon kapcsolódni. Már a kibeszélés is segít, könnyít a lelkeden. S nem egy falnak beszélsz, hanem interakcióban vagy.
S az interakció korrekcióra ad lehetőséget. Mert visszakérdezünk, mert tágítjuk a nézőpontodat, egyszerűen tágabb perspektívában tudod a beszélgetés során, és utána látni a megéléseidet. Hogy igen ez van, és igen a megélésedet alakíthatod általa.

Szóval beszélgessetek! Gyere és beszélgessünk!

1 / 6 oldal

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén