Az életben néha jól jön, ha kísérnek

Visi Márton Gergely önismereti mentor honlapja

Kategória: önismeret 1 / 3 oldal

Pillérek az egészséges élethez

Mi szükséges az élhető élethez?

Van pár dolog.
Átfogóan gondolkodóként tudjuk, hogy egyensúlyunkhoz szükséges megfelelően gondoskodnunk
a testünkről:
– alvással, étkezéssel és mozgással
a lelki világunkról:
– szellemi táplálkozással (olvasás, irodalom, motiváló tartalmakból), építő kapcsolatokból
Önismereti munkám során, az első üléseken gyakran ezen ábrát megmutatom klienseimenk:

Azért, hogy ránézzünk van-e vamailyen kiegyensúlyozatlanság.
Fontos emlékeztető, mert soha nem elegendő az egyoldalú vizsgálódás, így az egyoldalú lelki, vagy belső munka munka. Hiszen, ha valaki izolált, vagy csak junk foodot eszik, vagy alig mozog, azt a hangulata, komfortérzete és életvezetése biztosan megsínyli.

Szóval tágítsuk a nézőpontot, vegyük észre, hol van hiány, honnan tudunk erőforrásokat megríteni.

Tegyél le 10 dolgot a boldogságodért

Ha felesleges dolgokkal töltöd az időd kevés energia jut a pozitív teremtésre.
Ahhoz, hogy változtass, hogy épülj, fejlődj vannak dolgok, amiket szükséges, hogy letegyél.

Tedd ki ezeket az életedből:

1. A múlton való agonizálás
Amikor a múlton merengsz elveszi az idődet a jelen megtapasztalásától, s a jövő építésétől. Mivel a múltadat már nem tudod megváltoztatni, ha sokat foglalkozol vele könnyen melankolikus hangulatba kerülsz. A múltat érdemes -megfelelő keretek közt- feldolgozni, s a figyelmedet arra irányítani, ami most van, s ami alakítható egy szebb jövő érdekében.

https://mindsavvynlp.com/where-your-focus-lies/

2. Beleragadás a jelen szükségébe
Fontos, hogy arra összpontosíts, ami jelenleg van. De a tartós boldogságot úgy érheted el, ha végiggondolod, mit szeretnél a jövőben. Ezzel megalapozod az utat, ami a boldogabbságodhoz vezet. Minden lépés izgalmassá válik, akár nagyobb dolgot tervezel, például, hogy munkahelyet váltasz, megtanulsz új dolgokat, képzed magad, vagy egy hobbiba kezdesz.

3. Közösségi médiával eltöltött idő
A Pittsburghi Egyetem Orvostudományi Karának kutatásai alapján a közösségi média használata és a depresszió egyenes korrelációban vannak. A kutatók kiemelték – amit mindannyian tudunk a közösségi médiáról, de néha szeretjük elfelejteni-, hogy a közösségi médiában az emberek önmaguk legjobb oldalait mutatják. Ez irigységhez vezet, és az irigység pedig letör minket. Emlékezz, mindenki többnek mutatja magát!
Kapcsold ki a képernyőt, és kezdjed el élni a saját életedet!

4. A kimaradás üröme helyett találd meg a kimaradás örömét
A közösségi média okozza a „FOMO”-t – azaz a félelmet attól, hogy kimaradsz valamiből. Fordítsuk át ezt „JOMO”-ra – (Joy of missing out) a kimaradás örömére. Gyakorold az éberséget, mindfulnest, amely tömören arról szól, hogy teljes tudatosságoddal a jelent választod. Az éberség kinyit a jelenre, s segíti a sallangok lerakását.

5. A kis örömök értékelése
Hangulata van az esőnek. Szép egy fa. Látsz egy aranyos kiskutyust, egy falevelet. Meghallod a varjakat. Ha nyitott szemmel és füllel jársz, a nap 24 órájában biztos fogsz tapasztalni érdekes, kellemes dolgokat, legyen az akár csak egy apróság. Nyílj meg ezeknek az élményeknek.

6. Egy helyben tespedés
A testmozgásról tudjuk, hogy összekapcsolódik a jólléttel. Amikor mozgunk, edzünk az agyunk endorfinokat és egyéb hormonokat szabadít fel. Ezek az vegyületek segítik a testet a fájdalom, a stressz és a szorongás kezelésében. Aki mozog jobban érzi magát – a mozgás jót tesz, szoktam mondani.

7. A kis kellemetlenségek nehezítik a napot
Az emberek túl gyakran rágódnak, bosszankodnak apró dolgokon. Ha neked is szokásd ez, vedd észre hogy ez a negatív energia átszínezi az egész napodat. Kellemetlen események történnek mindenkivel. Különítsd el, hogy mely dolgok azok, amik igazán számítanak, és lépj át azokon, amik nem fontosak. Ha kevesebb időt töltesz a negatív gondolatokkal való foglalkozással, akkor nyitottabbá válsz a pozitívitás beengedésére.

8. Haragtartás
Ha haragszol, s ebből kommunikálsz az újabb bántást szül és elmélyíti a negatív érzelmeket a kapcsolataidban. Ismerd fel, hogy valami fáj, nehéz volt, de ne lovagolj rajta sokáig. Ha olyan kapcsolatban kaptál bántást, ahol kifejezheted az érzéseidet, akkor találjatok időt, hogy átbeszéljétek. Ha ez sikerül, akkor kapcsolatotok elmélyül. Ha megbeszélésre nincsen lehetőség, akkor csak gondold végig, mi történt, mi érintődött meg benned, és hogyan tudod megvédeni magad hasonló helyzetekben.

9. A valós kapcsolatok figyelmen kívül hagyása
A mai online életünkben nehéz időt biztosítani a személyes kapcsolatokra. S pont, hogy egyre nagyobb szükség van arra, hogy tegyél ezekért. Számos kutatás bebizonyította, hogy a nagyobb baráti körrel rendelkező emberek teljesebb életet élnek és a betegségeikből is gyorsabban kigyógyulnak. Valamint hajlamosabbak pozitívabban gondolkodni, mert tudják, hogy vannak olyan emberek, akik támogatására számíthatnak.

10. Megfeledkezni azon dolgokról, amiket szeretsz
Az idő az egyik legértékesebb kincsünk, ha csak pörgünk a mókuskerékben, ha elmerülünk a kötelezettségeinkben, és egy pillanatra sem állunk meg, az blokkolja az élet pozitív áramlását.
Szánj időt a megállásra, elcsendesedésre, minden nap!
Tedd fel a kérdést: Mi a szenvedélyem? Miben lelem kedvem?
Függetlenül attól, hogy ez milyen apróság, ami örömet okoz, mindenképpen szánj időt arra, hogy minden nap csinálj olyan dolgokat, amiből tényleg töltődsz, erőt merítesz.

A boldogság egy belső állapot. Válaszd! Összegezve: szánj időt arra, hogy átgondoljad, mi számít igazán, és ügyelj arra, hogy mivel töltöd az idődet.

Napi rend – te hogyan csinálod?

Ha a külső struktúrák feloldódnak, eltűnnek, akkor érdemes valami élhető rendet kialakítanunk. Különben belesehetünk abba, hogy folyni kezdenek az órák, napok, a tevékenységeink.
Van amikor jó állapot a „minden képlékeny”, amikor szabadság van. De ebbe leginkább akkor érdemes beleengedned magad, amikor nyaralsz, pihensz. Ilyen helyzetben az a jó, ha nem zsúflod össze a programjaidat, hanem tényleg szabadságot adsz magadnak, hogy kilazulj a hétköznapok rutinjából, s valóban feltöltődj. Ekkor igazán felszabadító, ha fél napot csak szemlélődsz, olvasol, ejtőzöl a medence, a tó, tenger vagy az erdő mellett a hegyek ölelésében.

Nade most, mikor kijárási korlátozások vannak, amikor úgymond nem szabadon választottad e helyzetet?

Ekkor fontos, hogy te tegyél rendet. Te vezess be -valami élhető – strukturát, rendszert.
Különben a világ – az online áramló folyók, youtube csatornák, TV sorozatok, videók – fognak „elönteni”.

Itt egy kulcsszó az önfegyelem.
Találj értelmes tevékenységeket, amivel elfoglalhatod magad. Ha online tartalmakban gondolkodunk: elmélyedhetsz valamiben, tanulhatsz valamit. Valamint elrendezheted hónapok óta halogatott dolgaidat, pl. a lakásodban és a körül. Ez mindenképpen hasznos irány.

Az integrál szemléletet használva a helyzeteket mindig több szempontból járjuk körbe.

Öt tanács a napirendhez, a napi rendhez.

Légy aktív, tápláld a tested-lelked, legyen kézzelfogható tevékenységlistád, kapcsolódj – beszélgess, találj egyensúlyt mindezekben.

Részletezem:
Először is dedikálj teret a munkavégzésre (legyen dolgozós sarok), különíts el időszakokat, hogy mikor mire fókuszálsz, mikor dolgozol, mikor vagy a gyermekeddel teljes figyelemmel, körülbelül mikor pihensz, mikor eszel, mikor mozogsz.

  1. Légy aktív!
    Mozogj. A mozgás jót tesz.
    Kezd a napot azzal, hogy beengeded a szabad levegőt a lakásba, a tüdődbe.
    Mozogj 10-20-30percet. Jó anyagok vannak a neten, jóga, nyúltás, kardió. Testedet alaposan, vagy gyengéden átmozgató. Saját jóga 20 perc, ajánlott másik 10 perc, esetleg naponta többször is pár percben. Ami a legjobban hat rád, legjobban feléleszt csináld, tedd rutinná!
  2. Készíts tervet!
    Kézzelfoghatót. A munkás dolgaidat, hogy miket fogsz csinálni. Terveidet írd össze lehetőleg előző nap délután. S legyen hosszabb listád apróságokkal, örömet okozó tevékenységekkel.
    Ha online dolgozol óránként állj fel 5-10 percre a géptől, mozgasd át magad, nézz ki az ablakon, jó távolra. Az idő strukturálására állíts be ismétlődő dallamot, kedvenc appom: „Mindbell
    Elmélyült figyelmet igénylő tevékenységeid mellé tegyél be „szabad foglalkozást”, pl. olvass el hetente egy könyvet, írjad ki a gondolataidat, lehet kreatív ötleteid is lesznek.
  3. Tápláld tested, lelked!
    Igyál elegendő folyadékot 2-3 litert naponta. Legyen egy kancsó, vagy üveg víz az asztalodon, kedvenc poharaddal, vagy minden nap másik pohárral. Egyél tartalmasat, különböző ízeket, használj fűszereket, ez segít „leföldelődnöd”. Jó recepteket találsz itt,
  4. Kapcsolódj – beszélgess!
    Beszélgess azzal akivel élsz, aki ott van körülötted. Csináljatok közös tevékenységeket, pl. a főzésben, vagy ami adódik. És beszélgess baráttal. Ha kevés barátod van, írj egy listát a közeli ismerőseidből, akikkel régen beszéltél. S kétnaponta hívj fel egyet közülük.
    Amikor beszélgettek, osszad meg vele, hogy az aktuális helyzetedben milyen új dolgokat csinálsz, receptek, élesző nélküli saját kenyér?, bármi ami új, vagy ami régi, de bevált és most is használható.
    Osszad meg vele, ha olyan dolgokat találtál a neten, ami feldobott (pár a közelmúltban talált ilyenem: Kovács András Péter kabaréi, ízes történetek Berecz Andrástól). Valamint a közös emlékek feidézése is segítheti a kapcsolatot és a kölcsönös jó érzéseket. Ezek vitalizálnak, lelkileg megerősítenek. Ezeken felül van lehetőséged online beszélgess csoporton részt venni.
  5. Dolgozz a belső – kölső egyensúlyodon. Az aktivitás és pihenés közt. A külső dolgokra figyelés és a magadra fordított idő vagy elcsendesedés között. Komolyság és humor közt. Találj ritmust mindezen fenti tevékenységeidben. Alakítsd ezeket. Mert most – a többségünknek – van idő mindezekre.
Most van most

Most van most

Most van most. Ugye?

Most sokan lelassultak. Sétálunk, biciklizünk. Belegondoltál abba, hogy a bicikli az egyetlen olyen mai értelmes közlekedési eszköz, amivel még kapcsolatban tudsz maradni a környezeteddel. Észreveszel lepkét, virágokat, látványt. S meghallhatod a fakopáncs vagy a fülemile hangját is. Érzed a mező illatát, és még haladni is tudsz előre.
Autópályán haladva is megláthatod a legelésző őzeket a mezőn, de nem fogsz félrehúzódni a leállósávba. Biciklivel, és stálva ezt megteheted. Oké, lovon is, de ez keveseknek hozzáférhető manapság.
S ezt a sétálgatást, szemlélődve haladást megteszik temérdeken a napokban – így tapasztalom.

„Eddig mindig menésben voltam. S most rálátok, hogy gondolataimban már ott jártam, ahova igyekeztem.” – mondta minap egy jó ismerősöm. „S a belső megélésem a mindennapjaimban az volt: sose érem utól magam.”
Igen. Ha már előre a feladatokon, az ottléten gondolkozol, elszalasztod, hogy átéld ami most van.
Most sokan megérthetjük a „spirituális” mondásokat, pl. „Az út a cél maga”, vagy a

Bárhol is jársz, ott vagy.

Szóval a tanács: ne szaladj előre! … ez csak az elme trükkje, mert lehet „kevésnek” éli meg azt, ami van, épp ezért folyvást csak szalad… szalad. Kalkulál előre… hogy

  • mi lesz ha…?
  • mi lesz jövőre?
  • mikor lesz ennek vége?
  • hogy: bárcsak … …

S most mi van?
Tényleg mi van most?

Mi van veled?
Mi van a beső világodban? Mit fejezel ki? Mit mutatsz meg magadból?
Kikkel vagy úgy, hogy velük interakcióban tényleg önmagad lehetsz?
Vannak bartaid? Egy-két bizalmasod?
Most ezen kérdések megválaszolására jó lehetőséged van.

S ha van hiányod, akkor itt az idő, hogy változtass!
– hívj fel, írj rá régi ismerőseidre, érdeklődj, hogy vannak.
– hívd fel rokonaidat
– vagy akár keress beszélgető köröket, sharing csoportot. Pl. ilyent magam is tartok Beszélgessünk címmel.
Most nem mondhatod, hogy nincs időd kapcsolataidra, beszélgetni. Szóval beszélgess!

Van időd.
Most van most.

Édes otthon

Otthon otthon, édes otthon

Ha kijjebb vagy a szenvedésből, akkor minden új értelmet nyerhet.
Szóval, mindenből tanulhatsz.
pl.: Emlékeztek mondásunkra?

Mindenhol jó, de legjobb otthon.

S ha nem otthon vagy?

Erre van egy történet: Ram Dass írja, hogy az Egyesült Államokban a vágy nélküli jelenlétről tartott előadássorozatot. Egy város, egy-két előadás. Motelenként csak pár éjszakát töltött, majd utazott tovább.
Egyszer csak kezdte észrevenni, hogy vágyik arra, hogy hazaérjen, otthonába.
Amikor tudatosult benne az, hogy elkezd szenvedni ettől…

A szenvedésnek két oka van: vágyni arra ami nincsen, ill. elutasítani azt, ami van

… akkor úgy döntött, hogy ezen túllép.
Kiment a motel folyosójára, sátált pár lépést, majd benyitott a szobába, és azt mondta „Most ez az otthonom”.
És otthonossá tette a szobát.
Szóval bárhol is vagy, dönthetsz úgy, hogy ez az otthonod.
Ha meg otthon vagy… ez mégkönnyebb.

2: A tested a tapasztalásod fő színtere, legyél otthon a testedben. Az midenhol veled van.

Apróságok

Az élet, úgy gondolom, hogy igazából sok sok apróságból áll.

Az önismeretben sokat foglalkozunk azzal, hogy az emberek elkezdjenek tudni kapcsolódni a belső világukhoz, hogy észrevegyék „mi is van bennük”, mit vált ki egy adott helyzet. S rögtön az érzelmeknél, az érzelmek kezelésénél vagyunk.
Ez egy fontos önismereti mozzanat, amikor már magam -és a terapeuta- előtt felvállalom, hogy mi van bennem az érzések szintjén. Aztán persze tovább fejlődünk, s akár csoporton is kinézünk a maszk mögül, aztán képesek vagyunk reális kapcsolatainkban is kifejezni a belső érzéseinket, tapasztalatainkat.
Ekkortól kezdve az érzések jó indikátorokká válnak az életünkben.

És akármennyire racionálisnak tartják magukat az emberek, döntéseiket nagy hányadban az érzéseik határozzák meg.

És – ha már integrál szemléletben gondolkodunk – érdemes kitekintenünk a kapcsolati térre. Mert az érzések a kapcsolatokban hatnak, oda és vissza.

Az emberek elfelejtik, amit mondtál, elfelejtik, amit tettél, de azt soha nem felejtik el, hogy milyen érzéseket váltottál ki belőlük.

Maya Angelou

Minap egy hétköznapi helyzetben beugrott ez az idézet, ahogy egy régi ismerőssel összefutottam, s nyitott figyelemmel üdvözöltük egymást, de tovább nem mozdultunk, ő is folytatta a tevékenységét, és is mentem a dolgomra.

Rövid feladatomat befejezve elkezdtem vizsgálni, úgymond tudatosítani, hogy mi is történt.
Az első reakcióm, jó „lépcsőházi gondolkodó”-ként, hogy lehetett volna máshogy…
Na, de hogyan is… s elkezdett felderengeni pár másik emberrel tett régebbi találkozás, amik hatottak rám. És ekkor ugrott be a fenti idézet.
És hogy lehetne máshogy?
Én is lehetnék pozitívabb, pl.: mondok valami pozitívat a másiknak, ami a pillanatban születik, esetleg valamit, ami infóm van róla… vagy, minimálisan azt hogy „de jó, hogy látlak”.

Egy-egy ilyen pozitív, élő pillanatnak óriási jelentősége lehet az emberi kapcsolatainkra nézve.
Következő alkalommal levő találkozásnál, tán a másik is pozitívabb lesz, ő is nyit felénk.

Adj te is esélyt ennek, tégy próbát!

Az emberi változások folyamatban zajlanak

Az Integrál Akadémián oktattam, s jó hangulatú szakmai beszélgetésem volt a diákokkal a különféle terápiákról.
„Az emberi változások folyamatba ágyazva zajlanak” – mondtam.
Mit is jelent ez? Miért nem hiszek az egyalkalmas terápiákban?

Elismerem, hogy vannak olyan helyzetek, és emberi találkozások, amikor akkora az impulzus, hogy attól erős változások indulnak el, hogy valami „átég”, és az ultrarövid, vagy egyalkalmas konzultációknak egy-egy speciális témában lehet tere, de
egy személyiség beállítódását, rögzült viselkedésmintáit nem lehet átírni egy találkozással.
Ahogy egy gyászfolyamatot sem lehet egy „csettintéssel” elintézni. Lehet, hogy hamar eljut oda valaki, hogy látja az eltávozott pozitív és negatív tulajdonságait egyben, de az érzelmi hullámzáson végig kell menni a gyász időszaka alatt.
Az élet ritkán digitális. Digitális, az azt jelenti, hogy vagy-vagy, hogy az egyik pillanatban ez van, a másikban már teljesen más. Ez maximum a hasítás szintjén, vagy a disszociáció szintjén működik, de ez mindkettő nagyon korai fázisú személyiség elakadás működési módja.

A folyamat: hatás, változás, érés, beépülés, vagy bevezetés, bemelegedés, átdolgozás, lezárás.

Nézzünk egy korai traumát, vagy egy tartós érzelmi elhanyagolás következményeit: a kisgyermek, aki ezen átmegy, ezt elszenvedi, lehet elveszti a biztonságát a világban, s a kapcsolataiban pl. passzívvá, vagy visszahúzódóvá válik. Belső meggyőződése a világról lehet, hogy az lesz, hogy „minden veszélyes”, „nem bízom senkiben”, „csak magamra számíthatok”, s ezen belső – tudattalan- meggyőződései, sémái alakítják a viselkedését. Ezeket egy egyalkalmas „terápia” feloldja? Alig hiszem. Ennek formálásához sok-sok találkozás szükséges a terapeutával, ahol fokozatosan épül ki a bizalom, ahol fokozatosan meri felfedni magát a személy, és ahol új mintákat épít be a viselkedésébe és él át.
A számomra hiteles tanítók és pszichoterapeuták azt mondják, hogy

dolgozz folyamatban, változz folyamatban.

Menj el egy önismeretbe, támogasd azt egyéni konzultációkon! A terápiás folyamat része lehet csoportos önismeret, transzformáló átélések sorozata, de egy-egy nagy behatás, pl. egy alkalom családállítás önmagában ritkán eredményez tartós változásokat. Mert a személyiség szerkezetét nem fogja átírni, így a személyiség a szokásos védekezéseivel és hárításaival fogja kezelni azt, amit megélt.
Mondják, hogy a hirtelen változások ritkán épülnek be, pl. a lottó ötöst nyerő emberek többsége pár év alatt feléli a nyereményét, majd kb. ugyan ott folytatja az életét, ahol a nyerése előtt volt – tisztelet a kivételeknek. Miért? Mert, ahhoz, hogy a „nagy pénzt” tudja kezelni, ahhoz olyan képességekre van szükség, ami neki –valószínűleg- nem volt. A nagy pénzt lehetne befektetni olyan dologba, ami elkezdi fenntartani magát, lehetne vállalkozni stb.

A személyiség érése is folyamat tehát. A „gyere el hozzám, és egy csapásra megváltozik az életed”, az gyakran a gyermeki énünk csodavárását hívja meg, s rendszerint csalódás a vége, vagy benne maradunk abban, hogy „a nagy terapeuta jól megsegített, mindent neki köszönhetek”.

man on a boat in the outer space with colorful cloud,illustration

A növényeket is folyamatosan szükséges gondozni, öntözni, nem lehet hogy elárasztom vízzel, aztán fél évig nem adok neki vizet, mert akkor beposhad, aztán kiszárad és elpusztul. Egy gyermeki működésnek sem lehet azt mondani: „ne játszmázz!!, légy felnőtt!!”
Segíteni kell őt, támogatni abban, hogy érjen, hogy beépítsen olyan megoldásokat az életébe, amik belülről erősítik, formálják.

Paradoxonok

Paradoxon: feloldhatatlan ellentmondás – ellentmondó fogalmak meglepő hatású egyesítése.

Az önismereti kísérés, és önismeretünk mélyülése során számtalan helyzetben paradoxonokba futunk.
„A terapeuta úgy segít, hogy igazából nem segít…” – nem nyúl a kliense hóna alá, hogy elcipelje valahová”- azaz: „Abban segít, hogy a kliense segítsen magának.”

Bizonyos helyzetekben a paradoxonok használta igen csak kívánatos, hogy kliensünk saját válaszokat találjon, vagy a belső gubancaiból kijjebb emelkedjen. S ez nem csak a kliensekkel, hanem általában is igaz, mert beszélgetésinket mélyíti. S a humorhoz hasonlóan élettelivé teszi az emberi kapcsolatainkat.

Elfogadás

Az önismereti kísérés egyik fő szála az elfogadás. A segítséget kérőt elfogadjuk, azzal amivel jön, azt ahogyan van.
Az életünkben számtalan dolog az elfogadás hiányából, a kora gyermekkori elfogadás, szülő/nevelő – csecsemő/kisgyermek közti összehangolódási hiányokból fakad. Ezen hiányokat visszük magunkat felnőtt korba, például az örökös elégedetlenséggel, például az ítélkezéssel.

Ne ítéld el az ítélkezést.

Az elfogadás az alap, elfogadjuk érvényesnek látjuk az adott helyzetben megélt reakciókat.

Változás, változtatás

– S ha mindent elfogadunk, akkor hogyan lesz változás? Hiszen a legtöbb ember azért fordul segítségért, mert valami nagyon „nyomja a lelkét”, nehezen bírja elviselni önmagát, vagy környezetét, és nem tudja hogyan változzon.
– Igen a terápiákon a változás és elfogadás aránya, jelenléte szintén egy fő paradoxon.
A kliens én-hatékonysága növekszik azáltal, hogy kész segítséget kérni, és elfogadni másoktól.

Az emberi reakciók reakciók. Érdemes elkerülni a címkézésüket, jóra-rosszra. A reakció reakció, és így akár változtatható is.

A terapeuta, segítő gyakran azért alkalmaz kontrolláló, meghatározó szabályokat, hogy erősítse a kliens szabadságát. „Csak zárt kemenceajtó mellett sülnek meg a cipók.”
Azáltal, hogy a kliens megküzd a külső-belső dolgaival a segítői folyamatban, saját paradoxonjait oldja fel. Lassan elkezdi feladni merev gondolkozási, érzelmi és viselkedési mintáit. Végeredményben rugalmasabbá válik.

A paradoxonok figyelem felkeltőek, és elgondolkodtatóak. Ahogy a zen koanok olvasása is kizökkent, magával hozza a váratlant, a meglepetést, nem lehet csak úgy legyinteni rájuk. A látszólagos ellentmondásokat, a vagy-vagy gondolkozást segít is-is gondolkozás felé elmozdítani.

A különféle nyelvi játékok és a metaforák segíthetnek átértékelni, átkeretezni a problémáinkat.
„Az elfogadás tanulása olyan, mint amikor a kertész megtanulja szeretni a pitypangokat, melyek minden évben megjelennek a kertben”.

Az ellentmondásokkal megbarátkozás segít az élettel jobban kapcsolódni, hiszen az élet is tele van paradoxonokkal.

A kérdés mindkét oldala igaz lehet.
És mi volt a kérdés?

Az önismeret veszélyes! Az önismeret veszélyes?

4 Qvadráns – szavakkal

Hogy passzol ez a szöveges kép az önismerethez?

Csoportokon, pl. pszichodrámán, ill. egyéni terápiákban a csoportvezető, vagy a terapeuta többször használ Szókrateszi mondatokat. Pl. azt modja:
– Miközben mész a munkahelyedre, az van benned, hogy …. – s elhallgat.
Vagy egy dramatikus helyzetben azt mondja:
– Mondjad ki ami benned van!
Vagy elkezdi a mondatot:
-„Igazából… … …”
S neked kell befejezned, hogy igazából mit érzel, mit gondolsz, amit a való életben valami belső blokkból nem mondasz ki. Erre lehetőséged van a drámán, vagy egyéni terápián, s megsegítenek, hogy feljöjjön, ami belül van.

Miért veszélyes ez (az egódra nézve)?
Mert változásra ösztökél. Felhozza a belső valóságodat, ami lehet nem „cukormázas” vagy nem szép, szalonképes, vagy hasonlók.
Csak így tudsz előre menni, így tudsz fejlődni.
Ha a tagadás, elfojtás szintjén megmaradsz, nincsen fejlődés, nincsen változás.

És miért „veszélyes” ez a kapcsolati dimenziódra nézve?
Mert, ha kimondasz valódi dolgokat, arra a másik feltehetően fog reagálni.
Ha tudatosul benned az, hogy igazából úgy vagy a barátoddal, hogy az adott pillanatban pl. éppen utálod, akkor ő is mond erre valamit.
Lehet, hogy azt mondja: ezt éreztem hetek óta, hogy volt valami benned, de nem tudtam mi is az… s most jó, hogy elmondtad. – na ez egy érett válasz. 🙂

Az önismereti munka során számtalan olyan helyzet van, amit pl. a csoporton kimondasz, s rálátsz, átéled, hogy igazából az nem is a párodról szól, hanem pl. a pszichédben a saját másik nemű szülőddel való kapcsolatodra reagálsz.

Az önismeret nyíltabbá, őszintébbé tesz, s ha sikerül visszavenned pár gyermekkori szokásod, berögzült reagálási módodat, s ettől a valós kapcsolataid élőbbé válnak.

Ne vonatkoztass el! Mindig vonatkoztass!

Ne vonatkoztass el! Mindig vonatkoztass! – Ez egy cím.

Onnan indult a gondolatmenetem, hogy akartam írni egy posztot:

Ha a napsütés tesz önfeledté, de ha elmegy a Nap, akkor a hangulatod is lehanyatlik… akkor az nem volt teljes, ideje valami belső egyensúlyt találni.

Márton

Aztán:
Arra gondoltam, hogy ha csak ennyit írok, akkor az rossz visszhangra fog találni, hiszen a legtöbb ismerősöm pont, hogy örül, megkönnyebbült, hogy elment a 40 fokos rekkenő meleg.
Az igazat megvallva én is megkönnyebbültem, hogy jött ez a frissitő zivatar vasárnap, s a 31fokos lakást visszahűtötte a huzat 24-re.
Node, én másból jövök, nekem nagyobb kör hozta be ezt a mondatot.
Görög országban voltunk, egy hetet. Egy belföldi falvas övezetben a Pelion félszigeten.
A kert végében, három kerthez “tartozó” öböl, a házhoz is csak 3 km-es földút vezet, olajfaligeteken át.

Szóval igazán megnyugtató volt a tér és a környezet.
És mosolygósak, mosolygósan természetes görög emberek a közeli faluban. A félsziget másik oldalán az Égei-tengeri starandon, pedig játszó gyerekek, türkizen hullámzó tenger, nyugodt kávézók, fotózkodó emberek.
Más írásjegyek a feliratokon, szokatlan dolgok, pl. igazi “kő palá”-ból készült háztetők lépten-nyomon.

S hazaérve, a sok újszerű élmény után, saját ágyban alvás után mégis nyomottnak érzetem a hangulatomat.
Ekkor jött a monda: “Ha a napsütés tesz önfeledté, s ha elmegy a nap, akkor a hangulatod is lehanyatlik… akkor az nem volt teljes, ideje valami belső egyensúlyt találni!”

S hogy jön a vonakoztatás?!
“Ne vonatkoztass el! Mindig vonatkoztass!”
Egy mondat, egy élmény, egy felismerés – a duális világban – legtöbbször relatív.
Ha te épp megkönnyebbülsz, hogy elment az extrém meleg, s végre a Nap sem süt, akkor, ha valaki a Nap és a hangulat összefüggéseiről ír, lehet ellenállást vált ki belőled, hisz te pont mást élsz meg.

Szóval lásd az élményed hogyan illeszkedik a “környezetedbe”, ahol megosztod.

Örülj a felismeréseidnek!

1 / 3 oldal

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén