Van pár dolog. Átfogóan gondolkodóként tudjuk, hogy egyensúlyunkhoz szükséges megfelelően gondoskodnunk a testünkről: – alvással, étkezéssel és mozgással a lelki világunkról: – szellemi táplálkozással (olvasás, irodalom, motiváló tartalmakból), építő kapcsolatokból Önismereti munkám során, az első üléseken gyakran ezen ábrát megmutatom klienseimenk:
Azért, hogy ránézzünk van-e vamailyen kiegyensúlyozatlanság. Fontos emlékeztető, mert soha nem elegendő az egyoldalú vizsgálódás, így az egyoldalú lelki, vagy belső munka munka. Hiszen, ha valaki izolált, vagy csak junk foodot eszik, vagy alig mozog, azt a hangulata, komfortérzete és életvezetése biztosan megsínyli.
Szóval tágítsuk a nézőpontot, vegyük észre, hol van hiány, honnan tudunk erőforrásokat megríteni.
Ha a külső struktúrák feloldódnak, eltűnnek, akkor érdemes valami élhető rendet kialakítanunk. Különben belesehetünk abba, hogy folyni kezdenek az órák, napok, a tevékenységeink. Van amikor jó állapot a „minden képlékeny”, amikor szabadság van. De ebbe leginkább akkor érdemes beleengedned magad, amikor nyaralsz, pihensz. Ilyen helyzetben az a jó, ha nem zsúflod össze a programjaidat, hanem tényleg szabadságot adsz magadnak, hogy kilazulj a hétköznapok rutinjából, s valóban feltöltődj. Ekkor igazán felszabadító, ha fél napot csak szemlélődsz, olvasol, ejtőzöl a medence, a tó, tenger vagy az erdő mellett a hegyek ölelésében.
Nade most, mikor kijárási korlátozások vannak, amikor úgymond nem szabadon választottad e helyzetet?
Ekkor fontos, hogy te tegyél rendet. Te vezess be -valami élhető – strukturát, rendszert. Különben a világ – az online áramló folyók, youtube csatornák, TV sorozatok, videók – fognak „elönteni”.
Itt egy kulcsszó az önfegyelem. Találj értelmes tevékenységeket, amivel elfoglalhatod magad. Ha online tartalmakban gondolkodunk: elmélyedhetsz valamiben, tanulhatsz valamit. Valamint elrendezheted hónapok óta halogatott dolgaidat, pl. a lakásodban és a körül. Ez mindenképpen hasznos irány.
Az integrál szemléletet használva a helyzeteket mindig több szempontból járjuk körbe.
Öt tanács a napirendhez, a napi rendhez.
Légy aktív, tápláld a tested-lelked, legyen kézzelfogható tevékenységlistád, kapcsolódj – beszélgess, találj egyensúlyt mindezekben.
Részletezem: Először is dedikálj teret a munkavégzésre (legyen dolgozós sarok), különíts el időszakokat, hogy mikor mire fókuszálsz, mikor dolgozol, mikor vagy a gyermekeddel teljes figyelemmel, körülbelül mikor pihensz, mikor eszel, mikor mozogsz.
Légy aktív! Mozogj. A mozgás jót tesz. Kezd a napot azzal, hogy beengeded a szabad levegőt a lakásba, a tüdődbe. Mozogj 10-20-30percet. Jó anyagok vannak a neten, jóga, nyúltás, kardió. Testedet alaposan, vagy gyengéden átmozgató. Saját jóga 20 perc, ajánlott másik 10 perc, esetleg naponta többször is pár percben. Ami a legjobban hat rád, legjobban feléleszt csináld, tedd rutinná!
Készíts tervet! Kézzelfoghatót. A munkás dolgaidat, hogy miket fogsz csinálni. Terveidet írd össze lehetőleg előző nap délután. S legyen hosszabb listád apróságokkal, örömet okozó tevékenységekkel. Ha online dolgozol óránként állj fel 5-10 percre a géptől, mozgasd át magad, nézz ki az ablakon, jó távolra. Az idő strukturálására állíts be ismétlődő dallamot, kedvenc appom: „Mindbell„ Elmélyült figyelmet igénylő tevékenységeid mellé tegyél be „szabad foglalkozást”, pl. olvass el hetente egy könyvet, írjad ki a gondolataidat, lehet kreatív ötleteid is lesznek.
Tápláld tested, lelked! Igyál elegendő folyadékot 2-3 litert naponta. Legyen egy kancsó, vagy üveg víz az asztalodon, kedvenc poharaddal, vagy minden nap másik pohárral. Egyél tartalmasat, különböző ízeket, használj fűszereket, ez segít „leföldelődnöd”. Jó recepteket találsz itt,
Kapcsolódj – beszélgess! Beszélgess azzal akivel élsz, aki ott van körülötted. Csináljatok közös tevékenységeket, pl. a főzésben, vagy ami adódik. És beszélgess baráttal. Ha kevés barátod van, írj egy listát a közeli ismerőseidből, akikkel régen beszéltél. S kétnaponta hívj fel egyet közülük. Amikor beszélgettek, osszad meg vele, hogy az aktuális helyzetedben milyen új dolgokat csinálsz, receptek, élesző nélküli saját kenyér?, bármi ami új, vagy ami régi, de bevált és most is használható. Osszad meg vele, ha olyan dolgokat találtál a neten, ami feldobott (pár a közelmúltban talált ilyenem: Kovács András Péter kabaréi, ízes történetek Berecz Andrástól). Valamint a közös emlékek feidézése is segítheti a kapcsolatot és a kölcsönös jó érzéseket. Ezek vitalizálnak, lelkileg megerősítenek. Ezeken felül van lehetőséged online beszélgess csoporton részt venni.
Dolgozz a belső – kölső egyensúlyodon. Az aktivitás és pihenés közt. A külső dolgokra figyelés és a magadra fordított idő vagy elcsendesedés között. Komolyság és humor közt. Találj ritmust mindezen fenti tevékenységeidben. Alakítsd ezeket. Mert most – a többségünknek – van idő mindezekre.
Most sokan lelassultak. Sétálunk, biciklizünk. Belegondoltál abba, hogy a bicikli az egyetlen olyen mai értelmes közlekedési eszköz, amivel még kapcsolatban tudsz maradni a környezeteddel. Észreveszel lepkét, virágokat, látványt. S meghallhatod a fakopáncs vagy a fülemile hangját is. Érzed a mező illatát, és még haladni is tudsz előre. Autópályán haladva is megláthatod a legelésző őzeket a mezőn, de nem fogsz félrehúzódni a leállósávba. Biciklivel, és stálva ezt megteheted. Oké, lovon is, de ez keveseknek hozzáférhető manapság. S ezt a sétálgatást, szemlélődve haladást megteszik temérdeken a napokban – így tapasztalom.
„Eddig mindig menésben voltam. S most rálátok, hogy gondolataimban már ott jártam, ahova igyekeztem.” – mondta minap egy jó ismerősöm. „S a belső megélésem a mindennapjaimban az volt: sose érem utól magam.” Igen. Ha már előre a feladatokon, az ottléten gondolkozol, elszalasztod, hogy átéld ami most van. Most sokan megérthetjük a „spirituális” mondásokat, pl. „Az út a cél maga”, vagy a
Bárhol is jársz, ott vagy.
Szóval a tanács: ne szaladj előre! … ez csak az elme trükkje, mert lehet „kevésnek” éli meg azt, ami van, épp ezért folyvást csak szalad… szalad. Kalkulál előre… hogy
mi lesz ha…?
mi lesz jövőre?
mikor lesz ennek vége?
hogy: bárcsak … …
S most mi van? Tényleg mi van most? Mi van veled? Mi van a beső világodban? Mit fejezel ki? Mit mutatsz meg magadból? Kikkel vagy úgy, hogy velük interakcióban tényleg önmagad lehetsz? Vannak bartaid? Egy-két bizalmasod? Most ezen kérdések megválaszolására jó lehetőséged van.
S ha van hiányod, akkor itt az idő, hogy változtass! – hívj fel, írj rá régi ismerőseidre, érdeklődj, hogy vannak. – hívd fel rokonaidat – vagy akár keress beszélgető köröket, sharing csoportot. Pl. ilyent magam is tartok Beszélgessünk címmel. Most nem mondhatod, hogy nincs időd kapcsolataidra, beszélgetni. Szóval beszélgess!
Járványról beszélnek. A legtöbb embert ez most úgy érint, hogy hall és olvas dolgokat a netről – informálkódik, de a többség nem találkozik a betegséggel magával, csak a társadalmi következményeivel. Azzal, hogy korlátozva éli meg az életét, mert kijárási előírások vannak, karanténra kötelezik stb. S mindenhol arról cikkeznek, hogy „a világ már nem lesz ugyan olyan, mint tegnapig volt…” S ha valami végérvényesen megváltozik, azt a személyiség veszteségként éli meg. Mert elveszít valamit… lehetőségeket, megszokásokat, olyan dolgokat, amik eleddig természetesnek tűntek. És a veszteségek gyász folyamatot indítanak el.
a veszteségek gyász folyamatot indítanak el.
Először tagadjuk… „tán hamar vége lesz”, aztán járhatunk újra közösségbe, moziba, koncertre, fesztiválra…
Aztán haragszunk, a hatóságokra: „miért korlátoznak?”, a WHO-ra: „miért nem jelezték előre?… „miért nem cselekedtek hamarabb?!” … a kínai kormányra… a denevérforgalmazó piacra. vagy magunkra… „miért nem éltem eddig a szabadságommal?”
Esetleg már alkudozunk? Hogy az egész dolog csak átmeneti? Hogy tán minden visszaállhat?
Vagy beletörődünk, reményvesztettséget élünk meg. Hiányzik a tegnap, az eddigi életünk, és ez fáj… Ér ebben is lenni, s valószínű ez a szakasz is tartós lesz, mert nem tudunk gyorsan valami új, más aktivitásba ugrani, hogy kívülről „pótoljuk” azt, ami elveszett.
Vagy/és majd elfogadjuk, valami véget ért, s valami új lesz, más, mint eddig…
Vegyük észre: most gyász van, most veszteség van. Adjunk erre időt magunknak. Hisz idő most van…
Ha kijjebb vagy a szenvedésből, akkor minden új értelmet nyerhet. Szóval, mindenből tanulhatsz. pl.: Emlékeztek mondásunkra?
Mindenhol jó, de legjobb otthon.
S ha nem otthon vagy?
Erre van egy történet: Ram Dass írja, hogy az Egyesült Államokban a vágy nélküli jelenlétről tartott előadássorozatot. Egy város, egy-két előadás. Motelenként csak pár éjszakát töltött, majd utazott tovább. Egyszer csak kezdte észrevenni, hogy vágyik arra, hogy hazaérjen, otthonába. Amikor tudatosult benne az, hogy elkezd szenvedni ettől…
A szenvedésnek két oka van: vágyni arra ami nincsen, ill. elutasítani azt, ami van
… akkor úgy döntött, hogy ezen túllép. Kiment a motel folyosójára, sátált pár lépést, majd benyitott a szobába, és azt mondta „Most ez az otthonom”. És otthonossá tette a szobát. Szóval bárhol is vagy, dönthetsz úgy, hogy ez az otthonod. Ha meg otthon vagy… ez mégkönnyebb.
2: A tested a tapasztalásod fő színtere, legyél otthon a testedben. Az midenhol veled van.
Az elvárásunk, a jövő felé vetített elképzelésünk alapvetően hat arra, hogy mit tudunk megvalósítani, mit tudunk elérni.
Három lépés:
Alap, hogy legyen egy (belső) képed a jövődről. – ez lehet egy távlati cél, amit el szeretnél érni, – lehet egy munkahelyi eredmény, amiben látod magad, – ez lehet egy nyaralás képe a pároddal, családoddal – lehet egy munkahelyi eredmény, amiben látod magad.
Első lépés: érezz bele, milyen neked, ha ezt megvalósítod, megéled. Mi az érzésed, amikor benne vagy? Ha egyszerűen tiszta jó érzésed van ezzel kapcsolatban, akkor akár itt meg is állhatsz. Elképzelhető, hogy bármilyen vágyott pozitív helyzetet teszel magad elé, mégis bekúszik valamilyenfajta rossz érzés. Pl. beugrik, hogy aggódsz, hogy félsz… Ha pozitív kép esetén van ilyened, akkor a mögött lehet, hogy régi rossz tapasztalatodból, önkrlátozó hiedelmedből mélyen negatív várakozásod van…
Második lépés: Mit szeretnék, hogy ehelyett történjen?
Harmadik lépés: Mire van szükségem, hogy tegyek azért, hogy a célom megvalósuljon?
Ha belül, tudattalanul negatív érzetek, gondolataid bújnak meg, akkor lehetséges, hogy igazából arra fókuszálsz, hogy a dolgok rosszra (is) fordulhatnak. (Negatív fókuszod van) Fontos, hogy túlnézz ezeken. Ekkor belől váltás történik, azaz kezded észrevenni a lehetőségeket. Minden lépésed, amit a terved felé megteszel, az segít a megvalósulásához.
Ahhoz, hogy elindulj az úton, néha a legjobb kérdés, amit fontos, hogy megtaláld, megválaszolj, az az, hogy Arra nézz, amerre fény van az alagút végén. Mert, ha ehhez nincsen fogódzód, képed, akkor lehet, csak a múltadat ismétled.
Ne vonatkoztass el! Mindig vonatkoztass! – Ez egy cím.
Onnan indult a gondolatmenetem, hogy akartam írni egy posztot:
Ha a napsütés tesz önfeledté, de ha elmegy a Nap, akkor a hangulatod is lehanyatlik…akkor az nem volt teljes, ideje valami belső egyensúlyt találni.
Márton
Aztán: Arra gondoltam, hogy ha csak ennyit írok, akkor az rossz visszhangra fog találni, hiszen a legtöbb ismerősöm pont, hogy örül, megkönnyebbült, hogy elment a 40 fokos rekkenő meleg. Az igazat megvallva én is megkönnyebbültem, hogy jött ez a frissitő zivatar vasárnap, s a 31fokos lakást visszahűtötte a huzat 24-re. Node, én másból jövök, nekem nagyobb kör hozta be ezt a mondatot. Görög országban voltunk, egy hetet. Egy belföldi falvas övezetben a Pelion félszigeten. A kert végében, három kerthez “tartozó” öböl, a házhoz is csak 3 km-es földút vezet, olajfaligeteken át.
Szóval igazán megnyugtató volt a tér és a környezet. És mosolygósak, mosolygósan természetes görög emberek a közeli faluban. A félsziget másik oldalán az Égei-tengeri starandon, pedig játszó gyerekek, türkizen hullámzó tenger, nyugodt kávézók, fotózkodó emberek. Más írásjegyek a feliratokon, szokatlan dolgok, pl. igazi “kő palá”-ból készült háztetők lépten-nyomon.
S hazaérve, a sok újszerű élmény után, saját ágyban alvás után mégis nyomottnak érzetem a hangulatomat. Ekkor jött a monda: “Ha a napsütés tesz önfeledté, s ha elmegy a nap, akkor a hangulatod is lehanyatlik… akkor az nem volt teljes, ideje valami belső egyensúlyt találni!”
S hogy jön a vonakoztatás?! “Ne vonatkoztass el! Mindig vonatkoztass!” Egy mondat, egy élmény, egy felismerés – a duális világban – legtöbbször relatív. Ha te épp megkönnyebbülsz, hogy elment az extrém meleg, s végre a Nap sem süt, akkor, ha valaki a Nap és a hangulat összefüggéseiről ír, lehet ellenállást vált ki belőled, hisz te pont mást élsz meg.
Szóval lásd az élményed hogyan illeszkedik a “környezetedbe”, ahol megosztod.
A speizunkat rendezve az almás ládikó alján találtam egy összetöppedt almát.
Különös volt. Egyszerűen összefonnyadt, s nem rothasztotta meg a mellette levő másik almákat.
Régen azért is rendezgettük többször a télire eltett almát, hogy ha az egyik elindul az enyészetnek, akkor nehogy megrohassza a körülötte levő többi almát.
Ez elgondolkoztatott. Most elfonnyadt, összetöppedt és nem tette tönkre a környezetét.
Hogyan kerül a csizma az asztalra? Avagy miért írok erről az önismereti posztok közé? Mert érzek párhuzamot. Van, hogy egy “negatív” ember lehúzza a környezetét is. Lehet, hogy nem szándékosan, mégis hat a másikokra, a siránkozásaival, panaszkodásaival. Vagy láthatatlanul mérgezi meg lelkületével a családját.
És ez a változás, elfogyás, lehet, hogy természetes, s nem mondjuk egy depressziós pozícióból indul el. Például az idősödő ember is lehet ilyen. Megkeseredik, s sarkosan viselkedik az öregkorából adódóan. Vagy, egyszerűen elkezd a kivonódni az életből, “megbölcsülve”, nyugodt békés szemlélődéssel. Ha így tesz, akkor a többiek, az életerősek, fiatalok lehet hogy megmaradnak annak, akik. S mély tisztelettel is vannak a távozó felé.
“Nem érinteni, meghagyni annak, aki, ami.” Te vajon hogyan vagy az elmúlással? Érdemes lehet ezen elkontemplálnod.
2013 óta tartok férfiaknak beszélgető, sharingköröket illetve outdoor “önmagunkra ismerő” aktív tapasztaló napokat.
Pár szóban írok indíttatásaimról:
Az orvosi, halálozási statisztikákból ismert, hogy a férfiak hamarabb halunk mint a nők. “A világon 100 leány születésre 107 fiú születés jut, de a fiúknak nagyobb esélyük van meghalni, úgy gyermekkorban, mint felnőtt korban.” Világviszonylatban a férfiak számára 4 évvel kevesebb a születéskor várható élettartam. 66,4/70,4 év. forrás.
Miért van ez? Sok okot felsorolnak. A GNM, Recallhealing megállapításai szerint az egyik ok, hogy azt nevelik belénk, hogy az érzelmekről ne beszéljünk, “légy határozott”, “ne szisszenj minden kis szilánkhoz”, s a világ nyugati felén már gyakran nem is kapcsolódunk belső folyamatainkhoz, nem vagyunk kapcsolatban a testünkkel sem. Freud szerint minden elnyomott érzelem, olyan mint egy élve eltemetett “lény”, soha nem hal meg, valahol ott rág belül, növelve a stresszt, és a testi tünetek előfordulásának esélyét. A nők sokat csacsognak, és a testükkel is jobban kapcsolatban vannak.
Sok férfi nem lát rá magára, nem érzékeli a feszültségeit, hiszen, azok olyan ismerősek, “mintha mindig is ott lettek volna”. Aztán néhányan azon veszik észre magukat, hogy a nap végi ellazuláshoz hozzá tartozik két doboz sör, vagy egy feles, vagy egyéb “levezetéssel” élik mindennapjaikat.
A férfikörök arra jók, hogy kilépjünk a hétköznapi megoldásainkból, hogy olyanokat mondjunk ki, ami valóban bennünk van, ami emberi. Ezek a körök jók arra, hogy megosszuk egymással személyes tapasztalatainkat. Az egyik résztvevő mondta 2 éve: “Azáltal, hogy részt vettem ezen az esten, két év kerülőt spóroltam magamnak.” Itt nincs, aki megmondaná, mit hogyan ‘kell’ csinálni, vagy, hogy ‘mit kellett volna’. Egyszerűen jelen vagyunk, bátran beszélünk, és értően meghallgatjuk egymást. Minimális moderálást alkalmazunk. Sok inspirációt vehetsz ki belőle. Bátorítalak, hogy nézz be, hozd el történeteidet, merj kapcsolódni a saját kíváncsi énedhez. Merj ember lenni. Garantálom, hogy többként, jó érzésekkel távozol.
Bedő Imrével, a Férfiak klubja vezetőjével beszélgetve kaptam annó, a kritikát: “férfi a cselekvésen át tud férfi lenni.” Igen, egyetértek. De mint minden útnak, ennek is vannak lépései. Ahhoz, hogy kilépjünk a megszokásainkból, a tetteink változzanak, a tetteinkben megerősödjünk, ahhoz először szükséges látnunk, felismerni: hol vagyunk most, mi a mostani valóságunk. Leszögezem: szükséges értékelni azt is ahol most vagyunk. Érték az életünk, már eddig is, hiszen valahogyan eddig is eljutottunk. S fontos, hogy lássuk: vannak példák, akik előttünk járnak valamiben az úton, ezért is kedvelem, és támogatom Imréék mozgalmát, ott sok férfi nyíltan beszél a saját életéről. S hidd el: van életterület, vannak olyan döntéseid, vonásaid, amikkel te lehetsz példa.
A férfikörökön nem köldökvakargatás megy, ahogy szintén kaptam egy kihívó kérdést. Joós Istvántól. Itt valódi emberek találkoznak. És a beszéd, megosztás mellett van, hogy használunk egyszerű technikákat: ránézni kívülről arra ami van. Esetenként van mozgásos gyakorlat, egymásnak szegezett kérdések, s időnként eszközök is bekerülnek a térbe, segítve az önkifejezést, önfelvállalást. Hát ilyenek a férfikörök.
Következő alkalmak: 2016.március 14, április 11, május 9.
Az előző években legalább 30 férfi fordult meg ezen személyes körökben (ha a KB kört is veszem, ahol társ-vezető vagyok, akkor pedig 80-nál is többen). Egy alkalommal 3-12 fő van jelen, mindig volt új érdeklődő, és régi ismerős is. Vannak, akik pár hónapon keresztül rendszeresen lejárnak, klub szerűen. Van aki egyszer tette tiszteletét a körben, hozott valamit és távozott valamivel, s vannak alkalomadtán betérő srácok is ezen sajátos térbe.
A címsor lehetséges verziói: Az építkezés bonyodalmai, nehézségei. Az építkezés szépségei.
Ami biztos: a fizikai építkezés emberpróbáló, karakterfejlesztő, nevelő.
Háttér, avagy amiért írok erről: Évek óta érleltük, hogy egy lelki segítői szakmai központot alapítsunk. Ezt az előző években más központokban szerzett tapasztalataink inspirálták. Víziónk egy hely, ahol egymás mellett dolgozunk kollégáinkkal, szakmai közösséget, emberi kapcsolatokat alkotunk. Ki mennyire akar benne lenni, és alakítani, formálni ezt, olyan mértékben vesz benne részt. Ahol az önismereti mentori tudásunkat megosztjuk. Ahol a humanisztikus, mentálhigiénés, integrál szemléletű és pszichológusi résztvevők integrálódnak.
Mivel a családi erőforrásaink megengedték, ezért belevágtunk a megvalósításba. Hónapokon át keresgéltünk szimpatikus környékeket, helyeket, lakásokat a városban. Találkoztunk ingatlan ügynökökkel, a lakásmegtekintések során beleláttunk mások életterébe.
“Hogy milyen körülmények között élnek emberek a 4 fal között!” – nem gondoltuk volna. Tisztes polgári lakások, 4 m-es belmagassággal, kutyával, kb. 19. századi körülményekben.
Láttunk üres lakásokat, szépeket, hangos környéken, láttunk igényeseket. Találtunk erősen nyomuló (W5-ös) ingatlan ügynökségeket, akik az eladó érdekeit, akitől a jutalékot kapják nem képviselték tisztességesen, rövid távú saját hasznukért, és láttunk a vevő igényeit kereső, mindkét felet meghalló emberi hozzáállást is. Végül egy “tulajdonostól eladó” ingatlant választottunk, és ütöttük nyélbe az adás-vételt.
2-3 hetes felújítást terveztünk. De ha már “felújítasz, csináld meg tisztességesen!”
Így a “pikk-pakk” kifestünk, új mellékhelyiséget építünk és szépítünk – helyett mélységi beavatkozások következtek. Ahol kopogott a vakolat, ott tégláig levertük azt. A villamos hálózatot elkezdtük felújítani stb. Önismereti tanulsága #1: Ha elkezded a felszínt kapargatni, akkor lehet hogy gyorsan -látszólag- szép eredményt érsz el, de ha tartós eredményt akarsz, akkor menj mélyebbre, s onnan építs újra.
Lassan már két hónapja építkezünk. Az eredeti tervek 4x-ese időben. Még kb 3 hét, hogy megnyissunk.
A mesterek: Mindent magunk csinálni (a közüzemi szolgáltatói beavatkozásokon felül) időben nem férne bele. Ezért fontos, hogy megbízható kivitelezőt, jó szakembereket találjunk. Akit ismertünk, jó családi referenciája volt többszöri megkeresésre is csak halasztotta a munkakezdést, így mást kerestünk. Egy ismerős ismerősét. A megérzésem nem volt jó vele kapcsolatban. Később más hiányában, és az idői nyomás miatt elkezdtünk együtt dolgozni. Megbízási szerződés keretében tervezett jönni, de ez nem lett lefektetve. Több hét közös -egy téren belüli együtt dolgozás során sok emberi és szakmai hiányosságot tapasztaltunk, melyeket igyekeztünk megnyugtatóan megoldani, végül ő bontott szerződést, hagyott minket ott. Félkész munkákkal.
Önismereti tanulsága #2: Tisztán kommunikáljunk. Mondjuk el mi az igényünk, hallgassunk a megérzéseinkre (W6), és szerződjünk le (W4).
A sok nehézség elkedvetlenített, a napi küzdelmek kimerítettek. Lassan a cél is kezdett homályba veszni a napi körülmények miatt. Ezen az önismereti csoporton lendítettek tovább, amikor arról kérdeztek, hogy milyen is lesz a központ.
Önismereti tanulsága #3: A cél mindig legyen a szemed előtt, mert ez tölti meg pozitív érzetekkel a mindennapi küzdelmeket.
Tovább: – Vállalkozójelölt, aki egy kis (1-2 napos) munkára 100eFt-ot mond be, majd az alkuban azt 50eFt-ért is elvállalná.– – Lett segédünk, a Facebookos ismerősi ajánlások nyomán, akivel jó együtt dolgozni, és más közös érdeklődési szálak is vannak. – Egy olyan apa-fia páros vízvezeték-szerelő “csapat”-tal is módunkban állt találkozni, akik példásan dolgoznak együtt, szakmailag és emberileg is “simák”. Ritka kincs!
Haladunk. Előre. Már látszanak az eddigi eredmények!
