A játszma rossz? / Miért játszmázunk?

A játszma fogalmát elterjedten használjuk a köznyelvben, arra, ha valakik ugráltatják, lelkileg rángatják egymást, ha kívülről azt látjuk, hogy fájdalmas érzések felé mennek barátaink, ismerőseink, ha olyan megéléseket látunk, ahol, mintha a benne levő egyik-másik résztvevőnek nem lenne választási lehetősége, s közben rosszul érzi magát.

A játszma fogalmát a Tranzakcióanalzís pszichológiai iskola vezette be, definíciója:

A játszma kiegészítő, rejtett tranzakciók folyamatos sorozata, amely pontosan meghatározott, előre látható kimenetel felé halad.

E. Berne a fenti definíciót az idők során tartalmilag kibővítette:
A játszma azzal indul, hogy az indító fél kiveti a Horgot (H) és az beleakad a másik fél egy Gyenge Pontjába (GyP). Ha nem akad bele, legyen a Horog bármilyen rafinált, nem lesz belőle játszma. A másik fél erre Válaszol (V), mégpedig úgy, hogy ráharap a csalira, anélkül, hogy észrevenné a Horgot. Erre jön az első fél következő lépése, az Átváltás (Á): a drámaháromszög valamelyik oldala mentén elmozdulva hirtelen szerepet vált. Amikor a másik fél ezzel Szembesül (Sz), megáll, megakad, és az egészből nem ért semmit: nem tudja, hogy történhetett ez meg vele (már megint, életében sokadszor). Ezen a ponton mindkét fél besöpri a maga Nyereségét, ami nem más, mint az életpozíció, illetve a sorskönyv megerősítése: „Lám, tényleg igaz, hogy…, hülye vagyok, alkalmatlan vagyok stb.”

Fontos tudnunk, hogy a játszmákat játszó felek nincsenek tudatában, hogy éppen játszmában vannak.
Az egyes „pszichologizáló körökben” fellelhető odamondogatás, pl.: „ne játszmázzál velem” teljesen értelmetlen, mert amit tudattalanul csinálunk, az egy racionális kéréssel nem feloldható.

Nézzük meg ezt a kérdést másik nézőpontból!

Miért jó a játszma? (!)

A játszma az életünk megélésének, az időstrukturálásunknak egyik lehetséges módja.
Ezt részletesen a TA izgalmas alkalmazása az időstrukturálás modellje írja le.
Berne a pszichológiai szempontból adható és szerezhető sztrókok (kapcsolati történések, egymásnak adott impulzusok) szempontjából osztályozza az emberek társas időtöltésének módozatait, s az ezekkel eltöltött idő hosszát vizsgálja. Az időstrukturálás fajtáinak definíciói:
> Visszahúzódás: az egyén nem kapcsolódik másokhoz, így a kapcsolódás lehetséges örömeit és kockázatát is elkerüli.

> Rítus: gyakorlása olyan tevékenység, amely jól be van járatva, s előre programozott sztrókcsere történik, pl. szokások gyakorlása, ezek általában kulturális programozottságúak.

> Időtöltés: félrituális keretek közt zajló egyszerű interakciók, pl. partik, laza felszínes ismerkedés.

> Tevékenység: valamely megfogalmazott cél felé történő cselekvések. A kapcsolódások, sztrókcsere a célok érdekében zajlik.

> Játszma: nem nyílt motívumok által vezérelt, hanem tudattalan, erős érzelmeket megmozgató tranzakciók, jól érzékelhető kimenet felé halad, gyakran ismétlődik. A végén a résztvevőik negatív érzésekben vannak.

> Intimitás: a korábbi strukturálástól eltérő minőségű tevékenység, nyíltság, őszinteség, közvetlen szrtókcsere.

Az időstrukturálásnál a tevékenységek pszichológiai oldalát nézzük, nem magát a cselekvést. Azaz egy projekt végzése közben is élhetünk meg játszmát, míg munkahelyi kapcsolat is lehet bizalmas és intim.

Rítusszerűen kapcsolódni bárkivel tudunk, aki pl. egy közösségbe jár velünk. Időt tölteni ismerősökkel, haverokkal is lehet. A játszma közeli kapcsolatokban a gyakori jelenség, akivel lazábban vagyunk, könnyebben kihátrál, ha játszmára hívjuk.
Lássuk meg, hogy aki, valamely belső attitűdje miatt nem képes mély és intim kapcsolódásra, az gyakran fog játszmás helyzetbe kerülni. Ez a maximum, amit el tud érni aktuálisan, és itt már jó erős érzéseket tud megélni, még ha azok gyakran fájdalmasak is.

Ha az egyén tudatossága tágul, személyisége érik, akkor játszmái kevésbé durvák, kisebb fájdalommal fognak járni. Ha ezeket felismeri, felismeri az énállapotokat, amiket a játszma lepörgése végén megél, az jó lehetőség azok mögöttes tartalmainak önismereti munkával való feltárására. Egyik jó eszköz erre a kognitív és viselkedésterápia, mely a negatív attitüdök, és mély sémák átírásával segíti a klienseket.

Nagyszerű játszmaleírásokat találhatsz Eric Berne: Emberi játszmák c. Magyarországon 1984 óta többször kiadott könyvében.

“Aki felismeri, hogy téved, már nem téved akkorát”, idézet nyomán: Aki felismeri, hogy játszmákat él meg, annak közel a lehetőség, hogy tartalmasabb életet éljen.
Források:
– Járó Katalin és mtsai (2011): Játszmák nélkül, Budapest, Háttér kiadó
– Transactional Analysis 3: gimmicks