Márő László könyvcímét idézem, kedvelem ezt a könyvet. Az ajánlója így szól: „A világ bonyolult. Mi, emberek pedig sokfélék vagyunk, ugyanakkor elképesztően egyformák is. Vajon mi következik ebből a látszólagos ellentétből? Az, hogy mindenki másképp egyforma.”
Mi okból ragadok billenytűt e témából?
Mert sokan azt gondolják, hogy „mások nagyon mások”.
Minap egy ismerősöm csodálkozott rá, hogy régi barátaival beszélgetve, függetlenül anyagi jóllétüktől, szinte mindannyian hasonló személyes közdelmeket élnek meg. Hasonló kérdések foglalkoztatják őket.
Ha kinyitjuk a szemünket, s bátran beszélgetünk, felfedjük magunkat, akkor arra fogunk rálátni, hogy a másik emberrel sokkal több a hasonlóságunk, mint a különbségeink számossága.
Szóval beszélgessetek! Keresd a hasonlót! Építs a közösre!