Minap egy társasági összejövetelen voltam, ahol volt önismereti szál is.
Jó beszélgetésekben vettem részt. Nagyszerű volt találkozni olyan emberekkel, akik szintén keresgélnek, akik szintén felvállalják, hogy dilemmáznak.
Hallottam olyat is, hogy ha épp minden huzamosabban rendben van az összes életterületükön, akkor meg arra ismernek rá, hogy nem tudnak örülni… Hogy arra vagyunk szocializálódva, hogy a problémák mentén hangolódjunk egymásra…
A kötetlen beszélgetésnél viszont azt tapasztaltam, hogy kérdéseimre segíteni akarnak, tanácsokat adnak.
Ez frusztrált engem.
Sokszor vagyok úgy a tanácsokkal, hogy az az érzetem támad, mintha el akarnák venni a lehetőséget tőlem, hogy saját erőből megoldjam magam…

Tudod mi a baráti beszélgetés és az értő meghallgatás közti különbség?

Egy baráti beszélgetésnél reagálunk, bevonódunk, tanácsot adunk, pártra állunk.

Értő meghallgatás során igazi kapcsolatba lépünk. Figyelmet kapunk.
Van, hogy ez már gyógyító, segítő hatású.
Ráhangolódunk a beszélgetőpartnerünk hangulatára.
Odafigyelünk arra, amit a másik mond.
Segítjük abban, hogy mélyebben lássa a helyzetét.
Megtalálja az erőforrásait.

Terápiás/önismereti beszélgetés még ennél is többet jelent.
Az aktuális érzésekkel – legyenek azok akár nehezek is – szembe tudunk nézni

A megtartó figyelem terében ez az átélés vezet tartós oldáshoz, „könnyűléshez”.