Személyes gondolatok.

Tér, terem – tér terem

Minden itt van….
A fehér vászon, ami előtt a kép megjelent,
Meg annó, a fél országos szakmai területem.
A „Táj és vasút” című fotókiállítási képeim,
Meg a levegőtisztaság-védelem,
Tantárgyak közt a leginkább megérintős nekem.
Meg biciklimmel az ország közepén,
És az ívelt, tágas zöld írországi dombok,
A táj, amin szemem megpihen.

Meg, hogy „Van-e itt helyem nekem?”
Generációs kérdés is ez nálam, felismerem.

Ha már itt vagyok – van helyem
Kreatív forrásom a tágas térben lelem!

Az erdő is, az út is az otthonom.
A Ji King jel: a „Vándor”, mely párszor megjelent,
Mi olyan karakteres, hogy…
Néha féltem, kerültem

Meg a szél… a szelem…
Oly sokszor szelepelem:
Dünnyögésben és puffogásban,
És egyéb hangokban temérdekszer kifejezem.

Suhanni a tájban – a biciklimen.
Utazni nyitott ablakú vonaton,
Vagy gépen szállni a világ felett.
Vagy egy séta a Monor menti pusztán…
A finoman hulló esőcseppek,
A ’98-ban éppen kopasz fejemen.
A béka brekegés, a Malom-tónál,
Meg a körpanoráma a Gulács-hegyen,
Vagy éppen az Akropoliszon, 2001-ben.

A tér… mindennek a háttere.
Hisz: „Kezdetben vala az Ige.”
Megannyiszor, az újba kezdés lendülete.
Igen… legtöbbször azt vizsgálom:
„Van-e itt terem?” Helyem, levegőm, mozgásterem?
S lehet, hogy azért tolom a falat…
Hogy legyen.
S néha óvatosan, vagy gyorsan,
Megfordulok,
S a teret, mi eddig hátam mögött tátongott,
Ekkor felfedezem.
S ebben a nagy térben… … … felfedezem:
Biztos támaszom, eddig ennél a falnál leltem.

Ezt érzem. Erre láttam rá a térben!
Tér terem.
Kreatív forrásomhoz ismét járható utat leltem.

Márton-2015.05.17. 4:00

Írásom apropója, „háttere”: a Hovatovább Kikötő tagjaival levő első kreatív alkotómunka megtapasztalása. Energikus kezdet!