“Szó-össze-tétel.”
Sok dolog állt már össze. Szavakból és tettekből.

Játsszunk az önismerettel és a favágással.
Az önismeretet is lehet favágásként használni… erről külön írok egy posztot! 🙂
A favágást is lehet önismereted mélyítésére fordítani.

Ismerd fel magad, amit teszel!

Kezdjük ezzel:
Történt, hogy nagymamám megkért, hogy vágjam ki a megöregedett, 80%-ban kiszáradt diófát, a kertjében.
Azt a fát, amit dédapám ültetett, úgy 1920-30 körül.
Harcosan, lendületesen dolgoztam órákon át. Három, négy, majd hat méter magasan. De a teteje kifogott rajtam. Hiába kötöttem magam ki a fához, nem tudtam fogást venni a legfelső ágakon. Nem volt erő, nem volt megfelelő az eszköz.

Ez is szimbolikus.
Vissza kell mennem újra. És újra.
Tisztelettel. Az őseim iránt.

Tisztelettel a föld iránt, amibe dédapám reményekkel telve ültette el a diót. Ami beárnyékolta a teraszt a meleg nyári napokon. Ami csersavas leveleivel távol tartotta a legyeket. A bölcs fát, aminek árnyékát, és minden előnyét élvezte a család három generációja.
Pár napra erre dolgoztam ezzel a képpel az önismereti utamon.

Fontosak a gyökerek, a láthatatlanban. Ezek képezik alapomat, ezen állva építhetek újat.
Az öreg fa mellett növöget egy másik diófa, olyan 5-6 éves lehet. S miatta is vágtam ki az öreg, ferde törzsű fát, ami már akadályozza a mellette növekvő fácskát.
A gyökereket pedig ápoljuk.

Tisztelettel!