A párkapcsolatokat sok szempontból osztályozhatjuk, rangsorolhatjuk:
Vannak hiány alapúak.
Vannak fejlősdésorientáltak.
Nézzük most a kapcsolódó felek illeszkedését:
kiegészítik egymást vagy erősen hasonlóak?
A kiegészítő kapcsolat azért jó, mert az egyik olyant tud, olyanban jártas, melyben a másik nem, vagy kevésbé. Ez hasznos a másodiknak, mert a jártasabb megoldja, intézi, csinálja.
Például az egyik gyakorlatias, így ő elintéz sokmindent.
Az egyik érzelmes, a másik praktikus, vagy hidegfejű. Lehet ez kölcsönösen jó, hiszen az érzelmes kicsit szelídül, a racionális meg érzelmi szempontokkal is találkozik, gazdagodhat.
Itt a kihívás, hogy ne tartós, vagy feltétlen „betámaszkodás” legyen, mert az félrevihet, a függést erősítheti. A készen kapott dolgokat gyakran természetesnek vesszük.
Hosszabb távon az a fejlődés, ha a kiegészítők ellesnek, eltanulnak egymástól dolgokat. Beépítik szereprepertoárjukba a másik tulajdonságait.
A „hasonló a hasonlóval” kapcsolatokban:
Könnyen „elvannak” egymással. Értik egymást, érzik egymás működését. Örülnek, hogy a másik megérti őket.
Itt a kihívás, hogy ha van, amiben mindketten gyengébbek, akkor ne ússzanak el, ne kerüljék el a tanulást. „Ez neked is nehéz, ez nekem is nehéz, inkább ne is csináljuk!” Ebben az egyik rossz irány, ha a fejlődés helyett egymást hibáztatják, mert nehéz nekik, hogy a másik nem kínál megoldást az életükre.
Minden kapcsolat, életterület tartogat fejlődést, keresd a közöst, mert az szükséges, és erősödj abban, amiben van hiányod!
Vélemény, hozzászólás?