Az életben néha jól jön, ha kísérnek

Visi Márton Gergely önismereti mentor honlapja

2 / 6 oldal

Napi rend – te hogyan csinálod?

Szerző:

Dátum: április 6, 2020

Kategória: hétköznapi helyzetek, kommunikáció, nézőpont, önismeret

Ha a külső struktúrák feloldódnak, eltűnnek, akkor érdemes valami élhető rendet kialakítanunk. Különben belesehetünk abba, hogy folyni kezdenek az órák, napok, a tevékenységeink.
Van amikor jó állapot a „minden képlékeny”, amikor szabadság van. De ebbe leginkább akkor érdemes beleengedned magad, amikor nyaralsz, pihensz. Ilyen helyzetben az a jó, ha nem zsúflod össze a programjaidat, hanem tényleg szabadságot adsz magadnak, hogy kilazulj a hétköznapok rutinjából, s valóban feltöltődj. Ekkor igazán felszabadító, ha fél napot csak szemlélődsz, olvasol, ejtőzöl a medence, a tó, tenger vagy az erdő mellett a hegyek ölelésében.

Nade most, mikor kijárási korlátozások vannak, amikor úgymond nem szabadon választottad e helyzetet?

Ekkor fontos, hogy te tegyél rendet. Te vezess be -valami élhető – strukturát, rendszert.
Különben a világ – az online áramló folyók, youtube csatornák, TV sorozatok, videók – fognak „elönteni”.

Itt egy kulcsszó az önfegyelem.
Találj értelmes tevékenységeket, amivel elfoglalhatod magad. Ha online tartalmakban gondolkodunk: elmélyedhetsz valamiben, tanulhatsz valamit. Valamint elrendezheted hónapok óta halogatott dolgaidat, pl. a lakásodban és a körül. Ez mindenképpen hasznos irány.

Az integrál szemléletet használva a helyzeteket mindig több szempontból járjuk körbe.

Öt tanács a napirendhez, a napi rendhez.

Légy aktív, tápláld a tested-lelked, legyen kézzelfogható tevékenységlistád, kapcsolódj – beszélgess, találj egyensúlyt mindezekben.

Részletezem:
Először is dedikálj teret a munkavégzésre (legyen dolgozós sarok), különíts el időszakokat, hogy mikor mire fókuszálsz, mikor dolgozol, mikor vagy a gyermekeddel teljes figyelemmel, körülbelül mikor pihensz, mikor eszel, mikor mozogsz.

  1. Légy aktív!
    Mozogj. A mozgás jót tesz.
    Kezd a napot azzal, hogy beengeded a szabad levegőt a lakásba, a tüdődbe.
    Mozogj 10-20-30percet. Jó anyagok vannak a neten, jóga, nyúltás, kardió. Testedet alaposan, vagy gyengéden átmozgató. Saját jóga 20 perc, ajánlott másik 10 perc, esetleg naponta többször is pár percben. Ami a legjobban hat rád, legjobban feléleszt csináld, tedd rutinná!
  2. Készíts tervet!
    Kézzelfoghatót. A munkás dolgaidat, hogy miket fogsz csinálni. Terveidet írd össze lehetőleg előző nap délután. S legyen hosszabb listád apróságokkal, örömet okozó tevékenységekkel.
    Ha online dolgozol óránként állj fel 5-10 percre a géptől, mozgasd át magad, nézz ki az ablakon, jó távolra. Az idő strukturálására állíts be ismétlődő dallamot, kedvenc appom: „Mindbell„
    Elmélyült figyelmet igénylő tevékenységeid mellé tegyél be „szabad foglalkozást”, pl. olvass el hetente egy könyvet, írjad ki a gondolataidat, lehet kreatív ötleteid is lesznek.
  3. Tápláld tested, lelked!
    Igyál elegendő folyadékot 2-3 litert naponta. Legyen egy kancsó, vagy üveg víz az asztalodon, kedvenc poharaddal, vagy minden nap másik pohárral. Egyél tartalmasat, különböző ízeket, használj fűszereket, ez segít „leföldelődnöd”. Jó recepteket találsz itt,
  4. Kapcsolódj – beszélgess!
    Beszélgess azzal akivel élsz, aki ott van körülötted. Csináljatok közös tevékenységeket, pl. a főzésben, vagy ami adódik. És beszélgess baráttal. Ha kevés barátod van, írj egy listát a közeli ismerőseidből, akikkel régen beszéltél. S kétnaponta hívj fel egyet közülük.
    Amikor beszélgettek, osszad meg vele, hogy az aktuális helyzetedben milyen új dolgokat csinálsz, receptek, élesző nélküli saját kenyér?, bármi ami új, vagy ami régi, de bevált és most is használható.
    Osszad meg vele, ha olyan dolgokat találtál a neten, ami feldobott (pár a közelmúltban talált ilyenem: Kovács András Péter kabaréi, ízes történetek Berecz Andrástól). Valamint a közös emlékek feidézése is segítheti a kapcsolatot és a kölcsönös jó érzéseket. Ezek vitalizálnak, lelkileg megerősítenek. Ezeken felül van lehetőséged online beszélgess csoporton részt venni.
  5. Dolgozz a belső – kölső egyensúlyodon. Az aktivitás és pihenés közt. A külső dolgokra figyelés és a magadra fordított idő vagy elcsendesedés között. Komolyság és humor közt. Találj ritmust mindezen fenti tevékenységeidben. Alakítsd ezeket. Mert most – a többségünknek – van idő mindezekre.
Most van most

Most van most

Szerző:

Dátum: április 5, 2020

Kategória: kommunikáció, nézőpont, önismeret

Most van most. Ugye?

Most sokan lelassultak. Sétálunk, biciklizünk. Belegondoltál abba, hogy a bicikli az egyetlen olyen mai értelmes közlekedési eszköz, amivel még kapcsolatban tudsz maradni a környezeteddel. Észreveszel lepkét, virágokat, látványt. S meghallhatod a fakopáncs vagy a fülemile hangját is. Érzed a mező illatát, és még haladni is tudsz előre.
Autópályán haladva is megláthatod a legelésző őzeket a mezőn, de nem fogsz félrehúzódni a leállósávba. Biciklivel, és stálva ezt megteheted. Oké, lovon is, de ez keveseknek hozzáférhető manapság.
S ezt a sétálgatást, szemlélődve haladást megteszik temérdeken a napokban – így tapasztalom.

„Eddig mindig menésben voltam. S most rálátok, hogy gondolataimban már ott jártam, ahova igyekeztem.” – mondta minap egy jó ismerősöm. „S a belső megélésem a mindennapjaimban az volt: sose érem utól magam.”
Igen. Ha már előre a feladatokon, az ottléten gondolkozol, elszalasztod, hogy átéld ami most van.
Most sokan megérthetjük a „spirituális” mondásokat, pl. „Az út a cél maga”, vagy a

Bárhol is jársz, ott vagy.

Szóval a tanács: ne szaladj előre! … ez csak az elme trükkje, mert lehet „kevésnek” éli meg azt, ami van, épp ezért folyvást csak szalad… szalad. Kalkulál előre… hogy

  • mi lesz ha…?
  • mi lesz jövőre?
  • mikor lesz ennek vége?
  • hogy: bárcsak … …

S most mi van?
Tényleg mi van most?
Mi van veled?
Mi van a beső világodban? Mit fejezel ki? Mit mutatsz meg magadból?
Kikkel vagy úgy, hogy velük interakcióban tényleg önmagad lehetsz?
Vannak bartaid? Egy-két bizalmasod?
Most ezen kérdések megválaszolására jó lehetőséged van.

S ha van hiányod, akkor itt az idő, hogy változtass!
– hívj fel, írj rá régi ismerőseidre, érdeklődj, hogy vannak.
– hívd fel rokonaidat
– vagy akár keress beszélgető köröket, sharing csoportot. Pl. ilyent magam is tartok Beszélgessünk címmel.
Most nem mondhatod, hogy nincs időd kapcsolataidra, beszélgetni. Szóval beszélgess!

Van időd.
Most van most.

Gyászol az emberiség

Szerző:

Dátum: április 2, 2020

Kategória: nézőpont

Tagadás – Harag – Alkudozás – Depresszió – Belenyugvás

Járványról beszélnek. A legtöbb embert ez most úgy érint, hogy hall és olvas dolgokat a netről – informálkódik, de a többség nem találkozik a betegséggel magával, csak a társadalmi következményeivel.
Azzal, hogy korlátozva éli meg az életét, mert kijárási előírások vannak, karanténra kötelezik stb. S mindenhol arról cikkeznek, hogy „a világ már nem lesz ugyan olyan, mint tegnapig volt…”
S ha valami végérvényesen megváltozik, azt a személyiség veszteségként éli meg. Mert elveszít valamit… lehetőségeket, megszokásokat, olyan dolgokat, amik eleddig természetesnek tűntek.
És a veszteségek gyász folyamatot indítanak el.

a veszteségek gyász folyamatot indítanak el.

Először tagadjuk… „tán hamar vége lesz”, aztán járhatunk újra közösségbe, moziba, koncertre, fesztiválra…

Aztán haragszunk, a hatóságokra: „miért korlátoznak?”, a WHO-ra: „miért nem jelezték előre?… „miért nem cselekedtek hamarabb?!” … a kínai kormányra… a denevérforgalmazó piacra.
vagy magunkra… „miért nem éltem eddig a szabadságommal?”

Esetleg már alkudozunk? Hogy az egész dolog csak átmeneti? Hogy tán minden visszaállhat?

Vagy beletörődünk, reményvesztettséget élünk meg. Hiányzik a tegnap, az eddigi életünk, és ez fáj… Ér ebben is lenni, s valószínű ez a szakasz is tartós lesz, mert nem tudunk gyorsan valami új, más aktivitásba ugrani, hogy kívülről „pótoljuk” azt, ami elveszett.

Vagy/és majd elfogadjuk, valami véget ért, s valami új lesz, más, mint eddig…

Vegyük észre: most gyász van, most veszteség van. Adjunk erre időt magunknak. Hisz idő most van…

Édes otthon

Otthon otthon, édes otthon

Szerző:

Dátum: március 28, 2020

Kategória: nézőpont, önismeret

Ha kijjebb vagy a szenvedésből, akkor minden új értelmet nyerhet.
Szóval, mindenből tanulhatsz.
pl.: Emlékeztek mondásunkra?

Mindenhol jó, de legjobb otthon.

S ha nem otthon vagy?

Erre van egy történet: Ram Dass írja, hogy az Egyesült Államokban a vágy nélküli jelenlétről tartott előadássorozatot. Egy város, egy-két előadás. Motelenként csak pár éjszakát töltött, majd utazott tovább.
Egyszer csak kezdte észrevenni, hogy vágyik arra, hogy hazaérjen, otthonába.
Amikor tudatosult benne az, hogy elkezd szenvedni ettől…

A szenvedésnek két oka van: vágyni arra ami nincsen, ill. elutasítani azt, ami van

… akkor úgy döntött, hogy ezen túllép.
Kiment a motel folyosójára, sátált pár lépést, majd benyitott a szobába, és azt mondta „Most ez az otthonom”.
És otthonossá tette a szobát.
Szóval bárhol is vagy, dönthetsz úgy, hogy ez az otthonod.
Ha meg otthon vagy… ez mégkönnyebb.

2: A tested a tapasztalásod fő színtere, legyél otthon a testedben. Az midenhol veled van.

Aki online az csak befogadó? Alakítsd is a valóságodat!

Szerző:

Dátum: március 23, 2020

Kategória: egyensúly, kommunikáció, nézőpont

Attól, hogy online vagy, kerüld el, hogy csak befogadó legyél!

Az internet „fogyasztásával az egyik probléma, hogy:
csak fogyasztasz. Olvasol, nézegetsz. Szenzációhajhász szalagcímeket látsz. Rekord ez, rekord az, akár cukiságokról, akár halottak számáról legyen is szó.

Csak fogyasztod a „stream”-et. S az árad, ömlik rád, mint a végtelen folyó, úgy is hívják, hogy hírfolyam… S ott ragadsz. Azán újra visszatérsz, csak ránézel a „faladra”. Közben egyedül vagy. S ha sok dolog jön kívülről, az elkezd összenyomni. Túlterhelődhetsz.

S a lelki túlterhelődésre a „tól sok”-ra az egyik jellemző testi reakció: a nátha. „Torkig vagy” már az egésszel, s észre se veszed, máris elkezd fájni a torkod, folyni az orrod.

Ha náthás vagy, akkor a lelked jelzi, hogy valamiből túl sok van, az a megoldás, ha amiből már lelkileg eleged van, egyszerűen hagyd abba.

Egy kis gond van ezzel: egyedül nehéz lejönni bármi szerről, így az internetről is. Mert magányodban lehet észre se veszed, hogy bepörögtél.

Segítőként sokszor mondjuk azt, hogy „az emberi kapcsolatokban sérülünk, s csak az emberi kapcsolatok által fejlődhetünk ki a sérüléseinkből”.

Hogyan használjuk ezen tapasztalati tényt a „home office/home school/házi karantén” időszakában?

Mi a megoldás?

Azt, hogy ha egyedül fogyasztod az online „tartalmakat” az nem csak az érzelmi túlterhelődés miatt betegíthet meg, hanem azért, mert a negatív gondolataid egymást kezdik erősíteni, beszűkítenek.

Megoldás, mint annyiszor máskor is: beszélgess!

Kivel? Elsőre barátokkal. Hívd fel őket. Egyezzetek meg, hogy nem csak a lehúzó megéléseitekről fogtok beszélni, hanem azt is megosztjátok, ami jó most. A legkisebb apróságokat. Például a hóesést, vagy egy a lakástakarítás során megtalált kedves tárgyat, vagy egy könyvolvasás élményedet, amit végre elkezdtél. Vagy egy lélekemelő hanganyagot, vagy éppen videót. S ne csak megosszad a linkjét, hanem írj hozzá személyes ajánlót, avyg TÉNYLEG HÍVD FEL A BARÁTOD, s AJÁNLJAD NEKI SZÓBAN! Vagy hívj fel valaki ismerőst, akivel régen találkoztál, s beszélj vele egy közös élményedről, hogy az neked milyen jól esett…

S ha ezek nem elegendőek, még mindig nyomott vagy, vagy tétova, írj önsegítőcsoportba, vagy kérj online beszélgetést valamely szimpatikus segítőtöl. Én is elérhető vagyok! 🙂 https://kiserlek.hu/kapcsolodj/

Bár a segítők is hasonló külső környezetben vannak, ránk is hat a világhelyzet, mégis begyakoroltuk, hogy úgy figyeljünk, hogy az, aki hozzánk beszél meg tudjon nyílni, a saját erőforrásaihoz tudjon kapcsolódni. Már a kibeszélés is segít, könnyít a lelkeden. S nem egy falnak beszélsz, hanem interakcióban vagy.
S az interakció korrekcióra ad lehetőséget. Mert visszakérdezünk, mert tágítjuk a nézőpontodat, egyszerűen tágabb perspektívában tudod a beszélgetés során, és utána látni a megéléseidet. Hogy igen ez van, és igen a megélésedet alakíthatod általa.

Szóval beszélgessetek! Gyere és beszélgessünk!

Mit szeretnél? Te mit szeretnél?

Szerző:

Dátum: december 3, 2019

Kategória: hétköznapi helyzetek, nézőpont

Az elvárásunk, a jövő felé vetített elképzelésünk alapvetően hat arra, hogy mit tudunk megvalósítani, mit tudunk elérni.

Három lépés:

Alap, hogy legyen egy (belső) képed a jövődről.
– ez lehet egy távlati cél, amit el szeretnél érni,
– lehet egy munkahelyi eredmény, amiben látod magad,
– ez lehet egy nyaralás képe a pároddal, családoddal
– lehet egy munkahelyi eredmény, amiben látod magad.

Első lépés:
érezz bele, milyen neked, ha ezt megvalósítod, megéled. Mi az érzésed, amikor benne vagy?
Ha egyszerűen tiszta jó érzésed van ezzel kapcsolatban, akkor akár itt meg is állhatsz. Elképzelhető, hogy bármilyen vágyott pozitív helyzetet teszel magad elé, mégis bekúszik valamilyenfajta rossz érzés. Pl. beugrik, hogy aggódsz, hogy félsz… Ha pozitív kép esetén van ilyened, akkor a mögött lehet, hogy régi rossz tapasztalatodból, önkrlátozó hiedelmedből mélyen negatív várakozásod van…

Második lépés:
Mit szeretnék, hogy ehelyett történjen?

Harmadik lépés:
Mire van szükségem, hogy tegyek azért, hogy a célom megvalósuljon?

Ha belül, tudattalanul negatív érzetek, gondolataid bújnak meg, akkor lehetséges, hogy igazából arra fókuszálsz, hogy a dolgok rosszra (is) fordulhatnak. (Negatív fókuszod van)
Fontos, hogy túlnézz ezeken. Ekkor belől váltás történik, azaz kezded észrevenni a lehetőségeket.
Minden lépésed, amit a terved felé megteszel, az segít a megvalósulásához.

Ahhoz, hogy elindulj az úton, néha a legjobb kérdés, amit fontos, hogy megtaláld, megválaszolj, az az, hogy Arra nézz, amerre fény van az alagút végén.
Mert, ha ehhez nincsen fogódzód, képed, akkor lehet, csak a múltadat ismétled.

Szóval mi lenne az, ami az alagút végén van, vár?

Téged kísérlek

Szerző:

Dátum: december 1, 2019

Kategória: önismeret, személyes

Mit jelent az önismeretben a kísérés?

Azt, hogy ha kéred, és amiben kéred a kísérőd melléd szegődik.
Nem mondja meg a „tutit”, mert az nem lenne a te igazad.
Nem mondja meg, hogy mit csinálj, mert lehet, neked az pont nem passzol, nem lehetséges.
Ez egyszerű, és triviális. Bizonyos emberek azt mondják, hogy igen ez jó, az emberek másik része, úgy gondolom, hogy a többsége tudattalanul azt várja, hogy iránymutatást kapjon, hogy megmondják neki, merre jó menni.

Szóval hakéred melléd szegődik, és abban támogat, ami a te utad. Hogy felfedezd, hogy kapj támpontokat.

Márton így kísér.

Írj nekem:

Apróságok

Szerző:

Dátum: január 17, 2019

Kategória: hétköznapi helyzetek, önismeret

Az élet, úgy gondolom, hogy igazából sok sok apróságból áll.

Az önismeretben sokat foglalkozunk azzal, hogy az emberek elkezdjenek tudni kapcsolódni a belső világukhoz, hogy észrevegyék „mi is van bennük”, mit vált ki egy adott helyzet. S rögtön az érzelmeknél, az érzelmek kezelésénél vagyunk.
Ez egy fontos önismereti mozzanat, amikor már magam -és a terapeuta- előtt felvállalom, hogy mi van bennem az érzések szintjén. Aztán persze tovább fejlődünk, s akár csoporton is kinézünk a maszk mögül, aztán képesek vagyunk reális kapcsolatainkban is kifejezni a belső érzéseinket, tapasztalatainkat.
Ekkortól kezdve az érzések jó indikátorokká válnak az életünkben.

És akármennyire racionálisnak tartják magukat az emberek, döntéseiket nagy hányadban az érzéseik határozzák meg.

És – ha már integrál szemléletben gondolkodunk – érdemes kitekintenünk a kapcsolati térre. Mert az érzések a kapcsolatokban hatnak, oda és vissza.

Az emberek elfelejtik, amit mondtál, elfelejtik, amit tettél, de azt soha nem felejtik el, hogy milyen érzéseket váltottál ki belőlük.

Maya Angelou

Minap egy hétköznapi helyzetben beugrott ez az idézet, ahogy egy régi ismerőssel összefutottam, s nyitott figyelemmel üdvözöltük egymást, de tovább nem mozdultunk, ő is folytatta a tevékenységét, és is mentem a dolgomra.

Rövid feladatomat befejezve elkezdtem vizsgálni, úgymond tudatosítani, hogy mi is történt.
Az első reakcióm, jó „lépcsőházi gondolkodó”-ként, hogy lehetett volna máshogy…
Na, de hogyan is… s elkezdett felderengeni pár másik emberrel tett régebbi találkozás, amik hatottak rám. És ekkor ugrott be a fenti idézet.
És hogy lehetne máshogy?
Én is lehetnék pozitívabb, pl.: mondok valami pozitívat a másiknak, ami a pillanatban születik, esetleg valamit, ami infóm van róla… vagy, minimálisan azt hogy „de jó, hogy látlak”.

Egy-egy ilyen pozitív, élő pillanatnak óriási jelentősége lehet az emberi kapcsolatainkra nézve.
Következő alkalommal levő találkozásnál, tán a másik is pozitívabb lesz, ő is nyit felénk.

Adj te is esélyt ennek, tégy próbát!

Az emberi változások folyamatban zajlanak

Szerző:

Dátum: november 7, 2018

Kategória: hétköznapi helyzetek, önismeret

Az Integrál Akadémián oktattam, s jó hangulatú szakmai beszélgetésem volt a diákokkal a különféle terápiákról.
„Az emberi változások folyamatba ágyazva zajlanak” – mondtam.
Mit is jelent ez? Miért nem hiszek az egyalkalmas terápiákban?

Elismerem, hogy vannak olyan helyzetek, és emberi találkozások, amikor akkora az impulzus, hogy attól erős változások indulnak el, hogy valami „átég”, és az ultrarövid, vagy egyalkalmas konzultációknak egy-egy speciális témában lehet tere, de
egy személyiség beállítódását, rögzült viselkedésmintáit nem lehet átírni egy találkozással.
Ahogy egy gyászfolyamatot sem lehet egy „csettintéssel” elintézni. Lehet, hogy hamar eljut oda valaki, hogy látja az eltávozott pozitív és negatív tulajdonságait egyben, de az érzelmi hullámzáson végig kell menni a gyász időszaka alatt.
Az élet ritkán digitális. Digitális, az azt jelenti, hogy vagy-vagy, hogy az egyik pillanatban ez van, a másikban már teljesen más. Ez maximum a hasítás szintjén, vagy a disszociáció szintjén működik, de ez mindkettő nagyon korai fázisú személyiség elakadás működési módja.

A folyamat: hatás, változás, érés, beépülés, vagy bevezetés, bemelegedés, átdolgozás, lezárás.

Nézzünk egy korai traumát, vagy egy tartós érzelmi elhanyagolás következményeit: a kisgyermek, aki ezen átmegy, ezt elszenvedi, lehet elveszti a biztonságát a világban, s a kapcsolataiban pl. passzívvá, vagy visszahúzódóvá válik. Belső meggyőződése a világról lehet, hogy az lesz, hogy „minden veszélyes”, „nem bízom senkiben”, „csak magamra számíthatok”, s ezen belső – tudattalan- meggyőződései, sémái alakítják a viselkedését. Ezeket egy egyalkalmas „terápia” feloldja? Alig hiszem. Ennek formálásához sok-sok találkozás szükséges a terapeutával, ahol fokozatosan épül ki a bizalom, ahol fokozatosan meri felfedni magát a személy, és ahol új mintákat épít be a viselkedésébe és él át.
A számomra hiteles tanítók és pszichoterapeuták azt mondják, hogy

dolgozz folyamatban, változz folyamatban.

Menj el egy önismeretbe, támogasd azt egyéni konzultációkon! A terápiás folyamat része lehet csoportos önismeret, transzformáló átélések sorozata, de egy-egy nagy behatás, pl. egy alkalom családállítás önmagában ritkán eredményez tartós változásokat. Mert a személyiség szerkezetét nem fogja átírni, így a személyiség a szokásos védekezéseivel és hárításaival fogja kezelni azt, amit megélt.
Mondják, hogy a hirtelen változások ritkán épülnek be, pl. a lottó ötöst nyerő emberek többsége pár év alatt feléli a nyereményét, majd kb. ugyan ott folytatja az életét, ahol a nyerése előtt volt – tisztelet a kivételeknek. Miért? Mert, ahhoz, hogy a „nagy pénzt” tudja kezelni, ahhoz olyan képességekre van szükség, ami neki –valószínűleg- nem volt. A nagy pénzt lehetne befektetni olyan dologba, ami elkezdi fenntartani magát, lehetne vállalkozni stb.

A személyiség érése is folyamat tehát. A „gyere el hozzám, és egy csapásra megváltozik az életed”, az gyakran a gyermeki énünk csodavárását hívja meg, s rendszerint csalódás a vége, vagy benne maradunk abban, hogy „a nagy terapeuta jól megsegített, mindent neki köszönhetek”.

man on a boat in the outer space with colorful cloud,illustration

A növényeket is folyamatosan szükséges gondozni, öntözni, nem lehet hogy elárasztom vízzel, aztán fél évig nem adok neki vizet, mert akkor beposhad, aztán kiszárad és elpusztul. Egy gyermeki működésnek sem lehet azt mondani: „ne játszmázz!!, légy felnőtt!!”
Segíteni kell őt, támogatni abban, hogy érjen, hogy beépítsen olyan megoldásokat az életébe, amik belülről erősítik, formálják.

Paradoxonok

Szerző:

Dátum: október 19, 2018

Kategória: kommunikáció, önismeret

Paradoxon: feloldhatatlan ellentmondás – ellentmondó fogalmak meglepő hatású egyesítése.

Az önismereti kísérés, és önismeretünk mélyülése során számtalan helyzetben paradoxonokba futunk.
„A terapeuta úgy segít, hogy igazából nem segít…” – nem nyúl a kliense hóna alá, hogy elcipelje valahová”- azaz: „Abban segít, hogy a kliense segítsen magának.”

Bizonyos helyzetekben a paradoxonok használta igen csak kívánatos, hogy kliensünk saját válaszokat találjon, vagy a belső gubancaiból kijjebb emelkedjen. S ez nem csak a kliensekkel, hanem általában is igaz, mert beszélgetésinket mélyíti. S a humorhoz hasonlóan élettelivé teszi az emberi kapcsolatainkat.

Elfogadás

Az önismereti kísérés egyik fő szála az elfogadás. A segítséget kérőt elfogadjuk, azzal amivel jön, azt ahogyan van.
Az életünkben számtalan dolog az elfogadás hiányából, a kora gyermekkori elfogadás, szülő/nevelő – csecsemő/kisgyermek közti összehangolódási hiányokból fakad. Ezen hiányokat visszük magunkat felnőtt korba, például az örökös elégedetlenséggel, például az ítélkezéssel.

Ne ítéld el az ítélkezést.

Az elfogadás az alap, elfogadjuk érvényesnek látjuk az adott helyzetben megélt reakciókat.

Változás, változtatás

– S ha mindent elfogadunk, akkor hogyan lesz változás? Hiszen a legtöbb ember azért fordul segítségért, mert valami nagyon „nyomja a lelkét”, nehezen bírja elviselni önmagát, vagy környezetét, és nem tudja hogyan változzon.
– Igen a terápiákon a változás és elfogadás aránya, jelenléte szintén egy fő paradoxon.
A kliens én-hatékonysága növekszik azáltal, hogy kész segítséget kérni, és elfogadni másoktól.

Az emberi reakciók reakciók. Érdemes elkerülni a címkézésüket, jóra-rosszra. A reakció reakció, és így akár változtatható is.

A terapeuta, segítő gyakran azért alkalmaz kontrolláló, meghatározó szabályokat, hogy erősítse a kliens szabadságát. „Csak zárt kemenceajtó mellett sülnek meg a cipók.”
Azáltal, hogy a kliens megküzd a külső-belső dolgaival a segítői folyamatban, saját paradoxonjait oldja fel. Lassan elkezdi feladni merev gondolkozási, érzelmi és viselkedési mintáit. Végeredményben rugalmasabbá válik.

A paradoxonok figyelem felkeltőek, és elgondolkodtatóak. Ahogy a zen koanok olvasása is kizökkent, magával hozza a váratlant, a meglepetést, nem lehet csak úgy legyinteni rájuk. A látszólagos ellentmondásokat, a vagy-vagy gondolkozást segít is-is gondolkozás felé elmozdítani.

A különféle nyelvi játékok és a metaforák segíthetnek átértékelni, átkeretezni a problémáinkat.
„Az elfogadás tanulása olyan, mint amikor a kertész megtanulja szeretni a pitypangokat, melyek minden évben megjelennek a kertben”.

Az ellentmondásokkal megbarátkozás segít az élettel jobban kapcsolódni, hiszen az élet is tele van paradoxonokkal.

A kérdés mindkét oldala igaz lehet.
És mi volt a kérdés?

2 / 6 oldal

← Előző

Következő →

Archívum

Kategóriák

Meta

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén