Énpont. Pont én.
Egy mákszem az élet tengerén.

– Egy önismereti folyamat, s az ebből érlelődő, megosztható tapasztalat –
S egy zene, amíg olvasod:  Deuter Joy of Silence  – kezd 18:50-től.

A ’Pont leszarom’-ból indultunk.
S oda jutottunk, hogy
Pont Jó lett.
Pont itt van dolgom.
Pont ebben az életben.
Pont ebben a testben.
Pont ezekkel a képességekkel.
Pont ezekkel az élettörténetekkel.
Pont ezekkel az emberekkel.

Pont.

E pontba szúrhatom le a körzőm hegyét.
E pont lehet tudatom tengelye, ha beleállok.
E pont köré szervezhetem a köreimet.
E pont köré építhetem az életemet.
Pont ez a kiindulópont.
Egyéni nézőpont.
Pont innen, pont ez látszik.
E ponton át nyílik a végtelen.
Hisz „Mindenhol ott vagyok” – mondta Isten.
Pont nekem, s köröttem a többi pontnak.

És pont engem választott a tér, hogy ezt megírjam.

Írás.
Raszterpontok Rend-ezett sorozata.
Rend edzett, hogy sorba rakjam.
Pont ilyen sorrendben.
Pont az én tudatomból, pont most,
Pont neked, ki összeolvasod a pontsorokat.

Mit kezdesz e pontok sorával?
Igen te! Pont Tőled kérdezem!
Pont most tehetsz,
Pont most kezdhetsz bele.
Ha megírod, mit kezdtél vele, az egy plusz jó pont.

Lehetsz fénylő pont,
mint a csillagok az éj feketében.
Összekötheted a fénypontokat az égen.
A te tudatod köt, kapcsol,
és az átélt érzelem old.
Mindent felold, itt, s mindenütt, ami idetartozik.

Írta:
Egy hullámzó pont a tudat tengerén…