Nyár van. Pár hete „mindet” lehet. A külvilági korltozások java részét feloldották. Azaz többé-kevésbé a Covid lezárások előtti szabadidős tevékenységeket újra lehet űzni.

Azt tapasztalom, hogy az emberek jelentős része elkezdte habzsolni az életet. Jön-megy, aktívan programozik. Olyan, mintha be akarná pótolni, ami másfél év alatt korlátzva volt.
Mindent és gyorsan!
Igazi fogyasztói társadalmi szemléletben.

Pedig az elmúlt idő, az összes „elmaradt” program pár hónap alatt nem bepótolható.
Rengetegen pár hét, hónap alatt a kiégés jeleit mutatják, legalábbis fáradtan loholnak programok és újabb programok után.
Érdemes tudomásul vennünk, hogy az élet véges, a napok óráinak száma véges, és az élményeink – bár külső tényezők, dolgok, helyek sokmindenhez hozzásegíthetnek – a megéléseink bennünk vannak, akik megéljük őket.

Ezért javaslom olyan élet élését, amiben a jelenlétet erősítheted magadnak, hogy megéljed: most esik az eső, most kel a fényes Nap, most épp derűs vagy. Most megállhatsz, rácsodálkozhatsz, jelenléttel nyugtázhatod érzéseid, barátaid vagy gyermeked jelenlétét. Úgy, ahogy most van. Most átéled, falak közt, kint a természetben, ahol vagy.
Mindig Most.