– Benne vagy-e az életedben? – Persze, hogy benne vagyok! – Miből tudod, hogy benne vagy? – … hát ez az életem, ki lenne benne, ha én nem… – Benne lenni azt jelenti, hogy: érzel, gondolkozol, cselekszel. A Tranzakcióanalízis (pszichológiai iskola) azt mondja, hogy az egészséges élethez hozzá tartozik, hogy áramlanak az érzések, váltakoznak bennünk. Öröm, bánat, szeretet, harag…félelem. Ezek az alap, autentikus érzések finoman hullámoznak. Megéled őket, nap, mint nap. Tudod, hogy érzések, tudod, hogy jönnek-mennek. Az nem egészséges, ha mindig bánatos vagy, az is kibillentséget jelez, probléma, ha folyamatosan felhangolt vagy, folyton csak örülsz.
Ha van olyan érzés, amit soha, vagy nagyon ritkán élsz meg, az lehet a gyermekkori családi megéléseidből fakad, pl. dühösnek lenni nem volt szabad, de ha szomorú voltál – helyette – akkor figyelmet kaptál, lehet ez az oka annak, hogy örökösen szomorkás a hangulatod. Ekkor a szomorúság ún. parazita érzelem. Elfed más érzést.
Aztán, hogyan lehet igazán benne lenni az életben? – Látod, amit látsz, és tudatos vagy arra, hogy mi vesz körül. – Hallod, amit hallasz. Magas hangok, zajok és zörejek? Madárcsicsergés? Vonzó dallamok és ellenszenves rikácsolás. Mind itt van, jelenségként múlik is. – Érzed, amit érzel. Bármi is zajlik körülötted. – Érintesz. Hűvös? Érdes? Meleg. És milyen volt a kilincs, mikor beléptél? Puha a párna, de jó! Érinti a szél a bőrödet. Érzed. – És tudatos vagy a szagokra, ízekre. Édes? Fanyar? Megnyugtató? Minden jön és megy.
Benne vagy? Légy benne, légy tudatában annak, ami benned megy, s ami körül vesz.
Megelégedettséget, “életteli” napokat ad. S ezekből a napokból áll össze az életed!
A speizunkat rendezve az almás ládikó alján találtam egy összetöppedt almát.
Különös volt. Egyszerűen összefonnyadt, s nem rothasztotta meg a mellette levő másik almákat.
Régen azért is rendezgettük többször a télire eltett almát, hogy ha az egyik elindul az enyészetnek, akkor nehogy megrohassza a körülötte levő többi almát.
Ez elgondolkoztatott. Most elfonnyadt, összetöppedt és nem tette tönkre a környezetét.
Hogyan kerül a csizma az asztalra? Avagy miért írok erről az önismereti posztok közé? Mert érzek párhuzamot. Van, hogy egy “negatív” ember lehúzza a környezetét is. Lehet, hogy nem szándékosan, mégis hat a másikokra, a siránkozásaival, panaszkodásaival. Vagy láthatatlanul mérgezi meg lelkületével a családját.
És ez a változás, elfogyás, lehet, hogy természetes, s nem mondjuk egy depressziós pozícióból indul el. Például az idősödő ember is lehet ilyen. Megkeseredik, s sarkosan viselkedik az öregkorából adódóan. Vagy, egyszerűen elkezd a kivonódni az életből, “megbölcsülve”, nyugodt békés szemlélődéssel. Ha így tesz, akkor a többiek, az életerősek, fiatalok lehet hogy megmaradnak annak, akik. S mély tisztelettel is vannak a távozó felé.
“Nem érinteni, meghagyni annak, aki, ami.” Te vajon hogyan vagy az elmúlással? Érdemes lehet ezen elkontemplálnod.
A címsor lehetséges verziói: Az építkezés bonyodalmai, nehézségei. Az építkezés szépségei.
Ami biztos: a fizikai építkezés emberpróbáló, karakterfejlesztő, nevelő.
Háttér, avagy amiért írok erről: Évek óta érleltük, hogy egy lelki segítői szakmai központot alapítsunk. Ezt az előző években más központokban szerzett tapasztalataink inspirálták. Víziónk egy hely, ahol egymás mellett dolgozunk kollégáinkkal, szakmai közösséget, emberi kapcsolatokat alkotunk. Ki mennyire akar benne lenni, és alakítani, formálni ezt, olyan mértékben vesz benne részt. Ahol az önismereti mentori tudásunkat megosztjuk. Ahol a humanisztikus, mentálhigiénés, integrál szemléletű és pszichológusi résztvevők integrálódnak.
Mivel a családi erőforrásaink megengedték, ezért belevágtunk a megvalósításba. Hónapokon át keresgéltünk szimpatikus környékeket, helyeket, lakásokat a városban. Találkoztunk ingatlan ügynökökkel, a lakásmegtekintések során beleláttunk mások életterébe.
“Hogy milyen körülmények között élnek emberek a 4 fal között!” – nem gondoltuk volna. Tisztes polgári lakások, 4 m-es belmagassággal, kutyával, kb. 19. századi körülményekben.
Láttunk üres lakásokat, szépeket, hangos környéken, láttunk igényeseket. Találtunk erősen nyomuló (W5-ös) ingatlan ügynökségeket, akik az eladó érdekeit, akitől a jutalékot kapják nem képviselték tisztességesen, rövid távú saját hasznukért, és láttunk a vevő igényeit kereső, mindkét felet meghalló emberi hozzáállást is. Végül egy “tulajdonostól eladó” ingatlant választottunk, és ütöttük nyélbe az adás-vételt.
2-3 hetes felújítást terveztünk. De ha már “felújítasz, csináld meg tisztességesen!”
Így a “pikk-pakk” kifestünk, új mellékhelyiséget építünk és szépítünk – helyett mélységi beavatkozások következtek. Ahol kopogott a vakolat, ott tégláig levertük azt. A villamos hálózatot elkezdtük felújítani stb. Önismereti tanulsága #1: Ha elkezded a felszínt kapargatni, akkor lehet hogy gyorsan -látszólag- szép eredményt érsz el, de ha tartós eredményt akarsz, akkor menj mélyebbre, s onnan építs újra.
Lassan már két hónapja építkezünk. Az eredeti tervek 4x-ese időben. Még kb 3 hét, hogy megnyissunk.
A mesterek: Mindent magunk csinálni (a közüzemi szolgáltatói beavatkozásokon felül) időben nem férne bele. Ezért fontos, hogy megbízható kivitelezőt, jó szakembereket találjunk. Akit ismertünk, jó családi referenciája volt többszöri megkeresésre is csak halasztotta a munkakezdést, így mást kerestünk. Egy ismerős ismerősét. A megérzésem nem volt jó vele kapcsolatban. Később más hiányában, és az idői nyomás miatt elkezdtünk együtt dolgozni. Megbízási szerződés keretében tervezett jönni, de ez nem lett lefektetve. Több hét közös -egy téren belüli együtt dolgozás során sok emberi és szakmai hiányosságot tapasztaltunk, melyeket igyekeztünk megnyugtatóan megoldani, végül ő bontott szerződést, hagyott minket ott. Félkész munkákkal.
Önismereti tanulsága #2: Tisztán kommunikáljunk. Mondjuk el mi az igényünk, hallgassunk a megérzéseinkre (W6), és szerződjünk le (W4).
A sok nehézség elkedvetlenített, a napi küzdelmek kimerítettek. Lassan a cél is kezdett homályba veszni a napi körülmények miatt. Ezen az önismereti csoporton lendítettek tovább, amikor arról kérdeztek, hogy milyen is lesz a központ.
Önismereti tanulsága #3: A cél mindig legyen a szemed előtt, mert ez tölti meg pozitív érzetekkel a mindennapi küzdelmeket.
Tovább: – Vállalkozójelölt, aki egy kis (1-2 napos) munkára 100eFt-ot mond be, majd az alkuban azt 50eFt-ért is elvállalná.– – Lett segédünk, a Facebookos ismerősi ajánlások nyomán, akivel jó együtt dolgozni, és más közös érdeklődési szálak is vannak. – Egy olyan apa-fia páros vízvezeték-szerelő “csapat”-tal is módunkban állt találkozni, akik példásan dolgoznak együtt, szakmailag és emberileg is “simák”. Ritka kincs!
Haladunk. Előre. Már látszanak az eddigi eredmények!
Minden itt van…. A fehér vászon, ami előtt a kép megjelent, Meg annó, a fél országos szakmai területem. A „Táj és vasút” című fotókiállítási képeim, Meg a levegőtisztaság-védelem, Tantárgyak közt a leginkább megérintős nekem. Meg biciklimmel az ország közepén, És az ívelt, tágas zöld írországi dombok, A táj, amin szemem megpihen.
Meg, hogy „Van-e itt helyem nekem?” Generációs kérdés is ez nálam, felismerem.
Ha már itt vagyok – van helyem Kreatív forrásom a tágas térben lelem!
Az erdő is, az út is az otthonom. A Ji King jel: a „Vándor”, mely párszor megjelent, Mi olyan karakteres, hogy… Néha féltem, kerültem
Meg a szél… a szelem… Oly sokszor szelepelem: Dünnyögésben és puffogásban, És egyéb hangokban temérdekszer kifejezem.
Suhanni a tájban – a biciklimen. Utazni nyitott ablakú vonaton, Vagy gépen szállni a világ felett. Vagy egy séta a Monor menti pusztán… A finoman hulló esőcseppek, A ’98-ban éppen kopasz fejemen. A béka brekegés, a Malom-tónál, Meg a körpanoráma a Gulács-hegyen, Vagy éppen az Akropoliszon, 2001-ben.
A tér… mindennek a háttere. Hisz: „Kezdetben vala az Ige.” Megannyiszor, az újba kezdés lendülete. Igen… legtöbbször azt vizsgálom: „Van-e itt terem?” Helyem, levegőm, mozgásterem? S lehet, hogy azért tolom a falat… Hogy legyen. S néha óvatosan, vagy gyorsan, Megfordulok, S a teret, mi eddig hátam mögött tátongott, Ekkor felfedezem. S ebben a nagy térben… … … felfedezem: Biztos támaszom, eddig ennél a falnál leltem.
Ezt érzem. Erre láttam rá a térben! Tér terem. Kreatív forrásomhoz ismét járható utat leltem.
Márton-2015.05.17. 4:00
Írásom apropója, „háttere”: a Hovatovább Kikötő tagjaival levő első kreatív alkotómunka megtapasztalása. Energikus kezdet!
S most egy új admin felületet kaptam egy új e-mail fiókhoz. A
neve is elgondolkoztatott: nonstopnet.org
Sokan a neten “élnek”. Élet-e ez? Milyen élet ez?
Virtuális. A napokban a ház előtt láttam, h a padkaszegélyen összeállt a sok lehullott levél és a fűcsomók. Csúnya volt. Lementem és kikapáltam. Szép lett, jó volt dolgozni. Öröm volt fogni a szerszámot, érezni az izmaimat, s a végén látnom a munkám gyümölcsét.
Gondolkodj el: Mikor élvezted utoljára a munkád gyümölcsét, kézzelfogható gyümölcsét?
Tégy ezért, és keress reális kapcsolatot a fizikai valósággal is!
