Minden itt van…. A fehér vászon, ami előtt a kép megjelent, Meg annó, a fél országos szakmai területem. A „Táj és vasút” című fotókiállítási képeim, Meg a levegőtisztaság-védelem, Tantárgyak közt a leginkább megérintős nekem. Meg biciklimmel az ország közepén, És az ívelt, tágas zöld írországi dombok, A táj, amin szemem megpihen.
Meg, hogy „Van-e itt helyem nekem?” Generációs kérdés is ez nálam, felismerem.
Ha már itt vagyok – van helyem Kreatív forrásom a tágas térben lelem!
Az erdő is, az út is az otthonom. A Ji King jel: a „Vándor”, mely párszor megjelent, Mi olyan karakteres, hogy… Néha féltem, kerültem
Meg a szél… a szelem… Oly sokszor szelepelem: Dünnyögésben és puffogásban, És egyéb hangokban temérdekszer kifejezem.
Suhanni a tájban – a biciklimen. Utazni nyitott ablakú vonaton, Vagy gépen szállni a világ felett. Vagy egy séta a Monor menti pusztán… A finoman hulló esőcseppek, A ’98-ban éppen kopasz fejemen. A béka brekegés, a Malom-tónál, Meg a körpanoráma a Gulács-hegyen, Vagy éppen az Akropoliszon, 2001-ben.
A tér… mindennek a háttere. Hisz: „Kezdetben vala az Ige.” Megannyiszor, az újba kezdés lendülete. Igen… legtöbbször azt vizsgálom: „Van-e itt terem?” Helyem, levegőm, mozgásterem? S lehet, hogy azért tolom a falat… Hogy legyen. S néha óvatosan, vagy gyorsan, Megfordulok, S a teret, mi eddig hátam mögött tátongott, Ekkor felfedezem. S ebben a nagy térben… … … felfedezem: Biztos támaszom, eddig ennél a falnál leltem.
Ezt érzem. Erre láttam rá a térben! Tér terem. Kreatív forrásomhoz ismét járható utat leltem.
Márton-2015.05.17. 4:00
Írásom apropója, „háttere”: a Hovatovább Kikötő tagjaival levő első kreatív alkotómunka megtapasztalása. Energikus kezdet!