Az életben néha jól jön, ha kísérnek

Visi Márton Gergely önismereti mentor honlapja

Kategória: nézőpont

Mit szeretnél? Te mit szeretnél?

Az elvárásunk, a jövő felé vetített elképzelésünk alapvetően hat arra, hogy mit tudunk megvalósítani, mit tudunk elérni.

Három lépés:

Alap, hogy legyen egy (belső) képed a jövődről.
– ez lehet egy távlati cél, amit el szeretnél érni,
– lehet egy munkahelyi eredmény, amiben látod magad,
– ez lehet egy nyaralás képe a pároddal, családoddal
– lehet egy munkahelyi eredmény, amiben látod magad.

Első lépés:
érezz bele, milyen neked, ha ezt megvalósítod, megéled. Mi az érzésed, amikor benne vagy?
Ha egyszerűen tiszta jó érzésed van ezzel kapcsolatban, akkor akár itt meg is állhatsz. Elképzelhető, hogy bármilyen vágyott pozitív helyzetet teszel magad elé, mégis bekúszik valamilyenfajta rossz érzés. Pl. beugrik, hogy aggódsz, hogy félsz… Ha pozitív kép esetén van ilyened, akkor a mögött lehet, hogy régi rossz tapasztalatodból, önkrlátozó hiedelmedből mélyen negatív várakozásod van…

Második lépés:
Mit szeretnék, hogy ehelyett történjen?

Harmadik lépés:
Mire van szükségem, hogy tegyek azért, hogy a célom megvalósuljon?

Ha belül, tudattalanul negatív érzetek, gondolataid bújnak meg, akkor lehetséges, hogy igazából arra fókuszálsz, hogy a dolgok rosszra (is) fordulhatnak. (Negatív fókuszod van)
Fontos, hogy túlnézz ezeken. Ekkor belől váltás történik, azaz kezded észrevenni a lehetőségeket.
Minden lépésed, amit a terved felé megteszel, az segít a megvalósulásához.

Ahhoz, hogy elindulj az úton, néha a legjobb kérdés, amit fontos, hogy megtaláld, megválaszolj, az az, hogy Arra nézz, amerre fény van az alagút végén.
Mert, ha ehhez nincsen fogódzód, képed, akkor lehet, csak a múltadat ismétled.

Szóval mi lenne az, ami az alagút végén van, vár?

Ne vonatkoztass el! Mindig vonatkoztass!

Ne vonatkoztass el! Mindig vonatkoztass! – Ez egy cím.

Onnan indult a gondolatmenetem, hogy akartam írni egy posztot:

Ha a napsütés tesz önfeledté, de ha elmegy a Nap, akkor a hangulatod is lehanyatlik… akkor az nem volt teljes, ideje valami belső egyensúlyt találni.

Márton

Aztán:
Arra gondoltam, hogy ha csak ennyit írok, akkor az rossz visszhangra fog találni, hiszen a legtöbb ismerősöm pont, hogy örül, megkönnyebbült, hogy elment a 40 fokos rekkenő meleg.
Az igazat megvallva én is megkönnyebbültem, hogy jött ez a frissitő zivatar vasárnap, s a 31fokos lakást visszahűtötte a huzat 24-re.
Node, én másból jövök, nekem nagyobb kör hozta be ezt a mondatot.
Görög országban voltunk, egy hetet. Egy belföldi falvas övezetben a Pelion félszigeten.
A kert végében, három kerthez “tartozó” öböl, a házhoz is csak 3 km-es földút vezet, olajfaligeteken át.

Szóval igazán megnyugtató volt a tér és a környezet.
És mosolygósak, mosolygósan természetes görög emberek a közeli faluban. A félsziget másik oldalán az Égei-tengeri starandon, pedig játszó gyerekek, türkizen hullámzó tenger, nyugodt kávézók, fotózkodó emberek.
Más írásjegyek a feliratokon, szokatlan dolgok, pl. igazi “kő palá”-ból készült háztetők lépten-nyomon.

S hazaérve, a sok újszerű élmény után, saját ágyban alvás után mégis nyomottnak érzetem a hangulatomat.
Ekkor jött a monda: “Ha a napsütés tesz önfeledté, s ha elmegy a nap, akkor a hangulatod is lehanyatlik… akkor az nem volt teljes, ideje valami belső egyensúlyt találni!”

S hogy jön a vonakoztatás?!
“Ne vonatkoztass el! Mindig vonatkoztass!”
Egy mondat, egy élmény, egy felismerés – a duális világban – legtöbbször relatív.
Ha te épp megkönnyebbülsz, hogy elment az extrém meleg, s végre a Nap sem süt, akkor, ha valaki a Nap és a hangulat összefüggéseiről ír, lehet ellenállást vált ki belőled, hisz te pont mást élsz meg.

Szóval lásd az élményed hogyan illeszkedik a “környezetedbe”, ahol megosztod.

Örülj a felismeréseidnek!

Egymásra hatni vagy magunkban változni?

A speizunkat rendezve az almás ládikó alján találtam egy összetöppedt almát.

Különös volt.
Egyszerűen összefonnyadt, s nem rothasztotta meg a mellette levő másik almákat.

Régen azért is rendezgettük többször a télire eltett almát, hogy ha az egyik elindul az enyészetnek, akkor nehogy megrohassza a körülötte levő többi almát.

Ez elgondolkoztatott.
Most elfonnyadt, összetöppedt és nem tette tönkre a környezetét.

Hogyan kerül a csizma az asztalra? Avagy miért írok erről az önismereti posztok közé?
Mert érzek párhuzamot.
Van, hogy egy “negatív” ember lehúzza a környezetét is. Lehet, hogy nem szándékosan, mégis hat a másikokra, a siránkozásaival, panaszkodásaival.
Vagy láthatatlanul mérgezi meg lelkületével a családját.

És ez a változás, elfogyás, lehet, hogy természetes, s nem mondjuk egy depressziós pozícióból indul el.
Például az idősödő ember is lehet ilyen.
Megkeseredik, s sarkosan viselkedik az öregkorából adódóan.
Vagy, egyszerűen elkezd a kivonódni az életből, “megbölcsülve”, nyugodt békés szemlélődéssel.
Ha így tesz, akkor a többiek, az életerősek, fiatalok lehet hogy megmaradnak annak, akik.
S mély tisztelettel is vannak a távozó felé.

“Nem érinteni, meghagyni annak, aki, ami.”
Te vajon hogyan vagy az elmúlással?
Érdemes lehet ezen elkontemplálnod.

Férfiak új útjai

2013 óta tartok férfiaknak beszélgető, sharingköröket illetve outdoor “önmagunkra ismerő” aktív tapasztaló napokat.

Pár szóban írok indíttatásaimról:

Az orvosi, halálozási statisztikákból ismert, hogy a férfiak hamarabb halunk mint a nők.
“A világon 100 leány születésre 107 fiú születés jut, de a fiúknak nagyobb esélyük van meghalni, úgy gyermekkorban, mint felnőtt korban.”
Világviszonylatban a férfiak számára 4 évvel kevesebb a születéskor várható élettartam.
66,4/70,4 év. forrás.

Miért van ez? Sok okot felsorolnak. A GNM, Recallhealing megállapításai szerint az egyik ok, hogy azt nevelik belénk, hogy az érzelmekről ne beszéljünk, “légy határozott”, “ne szisszenj minden kis szilánkhoz”, s a világ nyugati felén már gyakran nem is kapcsolódunk belső folyamatainkhoz, nem vagyunk kapcsolatban a testünkkel sem.
Freud szerint minden elnyomott érzelem, olyan mint egy élve eltemetett “lény”, soha nem hal meg, valahol ott rág belül, növelve a stresszt, és a testi tünetek előfordulásának esélyét.
A nők sokat csacsognak, és a testükkel is jobban kapcsolatban vannak.

Sok férfi nem lát rá magára, nem érzékeli a feszültségeit, hiszen, azok olyan ismerősek, “mintha mindig is ott lettek volna”. Aztán néhányan azon veszik észre magukat, hogy a nap végi ellazuláshoz hozzá tartozik két doboz sör, vagy egy feles, vagy egyéb “levezetéssel” élik mindennapjaikat.

férfikörök arra jók, hogy kilépjünk a hétköznapi megoldásainkból, hogy olyanokat mondjunk ki, ami valóban bennünk van, ami emberi.
Ezek a körök jók arra, hogy megosszuk egymással személyes tapasztalatainkat.
Az egyik résztvevő mondta 2 éve: “Azáltal, hogy részt vettem ezen az esten, két év kerülőt spóroltam magamnak.”
Itt nincs, aki megmondaná, mit hogyan ‘kell’ csinálni, vagy, hogy ‘mit kellett volna’.
Egyszerűen jelen vagyunk, bátran beszélünk, és értően meghallgatjuk egymást.
Minimális moderálást alkalmazunk.
Sok inspirációt vehetsz ki belőle.
Bátorítalak, hogy nézz be, hozd el történeteidet, merj kapcsolódni a saját kíváncsi énedhez.
Merj ember lenni.
Garantálom, hogy többként, jó érzésekkel távozol.

Bedő Imrével, a Férfiak klubja vezetőjével beszélgetve kaptam annó, a kritikát: “férfi a cselekvésen át tud férfi lenni.”
Igen, egyetértek.
De mint minden útnak, ennek is vannak lépései.
Ahhoz, hogy kilépjünk a megszokásainkból, a tetteink változzanak, a tetteinkben megerősödjünk, ahhoz először szükséges látnunk, felismerni: hol vagyunk most, mi a mostani valóságunk.
Leszögezem: szükséges értékelni azt is ahol most vagyunk. Érték az életünk, már eddig is, hiszen valahogyan eddig is eljutottunk.
S fontos, hogy lássuk: vannak példák, akik előttünk járnak valamiben az úton, ezért is kedvelem, és támogatom Imréék mozgalmát, ott sok férfi nyíltan beszél a saját életéről.
S hidd el: van életterület, vannak olyan döntéseid, vonásaid, amikkel te lehetsz példa.

A férfikörökön nem köldökvakargatás megy, ahogy szintén kaptam egy kihívó kérdést. Joós Istvántól.
Itt valódi emberek találkoznak. És a beszéd, megosztás mellett van, hogy használunk egyszerű technikákat: ránézni kívülről arra ami van.
Esetenként van mozgásos gyakorlat, egymásnak szegezett kérdések, s időnként eszközök is bekerülnek a térbe, segítve az önkifejezést, önfelvállalást.
Hát ilyenek a férfikörök.

Következő alkalmak: 2016.március 14, április 11, május 9.

Az előző években legalább 30 férfi fordult meg ezen személyes körökben (ha a KB kört is veszem, ahol társ-vezető vagyok, akkor pedig 80-nál is többen).
Egy alkalommal 3-12 fő van jelen, mindig volt új érdeklődő, és régi ismerős is.
Vannak, akik  pár hónapon keresztül rendszeresen lejárnak, klub szerűen. Van aki egyszer tette tiszteletét a körben, hozott valamit és távozott valamivel, s vannak alkalomadtán betérő srácok is ezen sajátos térbe.

Eseményeinket megtalálod a Facebookon:
https://www.facebook.com/IntegralMentoring/events

Az építkezés … önismereti tanulságai

A címsor lehetséges verziói:
Az építkezés bonyodalmai, nehézségei.
Az építkezés szépségei.

Ami biztos: a fizikai építkezés emberpróbáló, karakterfejlesztő, nevelő.

Háttér, avagy amiért írok erről:
Évek óta érleltük, hogy egy lelki segítői szakmai központot alapítsunk.
Ezt az előző években más központokban szerzett tapasztalataink inspirálták.
Víziónk egy hely, ahol egymás mellett dolgozunk kollégáinkkal, szakmai közösséget, emberi kapcsolatokat alkotunk. Ki mennyire akar benne lenni, és alakítani, formálni ezt, olyan mértékben vesz benne részt.
Ahol az önismereti mentori tudásunkat megosztjuk.
Ahol a humanisztikus, mentálhigiénés, integrál szemléletű és pszichológusi résztvevők integrálódnak.

Mivel a családi erőforrásaink megengedték, ezért belevágtunk a megvalósításba.
Hónapokon át keresgéltünk szimpatikus környékeket, helyeket, lakásokat a városban.
Találkoztunk ingatlan ügynökökkel, a lakásmegtekintések során beleláttunk mások életterébe.

“Hogy milyen körülmények között élnek emberek a 4 fal között!” – nem gondoltuk volna.
Tisztes polgári lakások, 4 m-es belmagassággal, kutyával, kb. 19. századi körülményekben.

Láttunk üres lakásokat, szépeket, hangos környéken, láttunk igényeseket. Találtunk erősen nyomuló (W5-ös) ingatlan ügynökségeket, akik az eladó érdekeit, akitől a jutalékot kapják nem képviselték tisztességesen, rövid távú saját hasznukért, és láttunk a vevő igényeit kereső, mindkét felet meghalló emberi hozzáállást is.
Végül egy “tulajdonostól eladó” ingatlant választottunk, és ütöttük nyélbe az adás-vételt.

2-3 hetes felújítást terveztünk.
De ha már “felújítasz, csináld meg tisztességesen!”

Így a “pikk-pakk” kifestünk, új mellékhelyiséget építünk és szépítünk – helyett mélységi beavatkozások következtek. Ahol kopogott a vakolat, ott tégláig levertük azt. A villamos hálózatot elkezdtük felújítani stb.
Önismereti tanulsága #1: Ha elkezded a felszínt kapargatni, akkor lehet hogy gyorsan -látszólag- szép eredményt érsz el, de ha tartós eredményt akarsz, akkor menj mélyebbre, s onnan építs újra.

Lassan már két hónapja építkezünk. Az eredeti tervek 4x-ese időben. Még kb 3 hét, hogy megnyissunk.

A mesterek: Mindent magunk csinálni (a közüzemi szolgáltatói beavatkozásokon felül) időben nem férne bele. Ezért fontos, hogy megbízható kivitelezőt, jó szakembereket találjunk. Akit ismertünk, jó családi referenciája volt többszöri megkeresésre is csak halasztotta a munkakezdést, így mást kerestünk. Egy ismerős ismerősét. A megérzésem nem volt jó vele kapcsolatban. Később más hiányában, és az idői nyomás miatt elkezdtünk együtt dolgozni. Megbízási szerződés keretében tervezett jönni, de ez nem lett lefektetve. Több hét közös -egy téren belüli együtt dolgozás során sok emberi és szakmai hiányosságot tapasztaltunk, melyeket igyekeztünk megnyugtatóan megoldani, végül ő bontott szerződést, hagyott minket ott. Félkész munkákkal.

Önismereti tanulsága #2: Tisztán kommunikáljunk. Mondjuk el mi az igényünk, hallgassunk a megérzéseinkre (W6), és szerződjünk le (W4).

A sok nehézség elkedvetlenített, a napi küzdelmek kimerítettek. Lassan a cél is kezdett homályba veszni a napi körülmények miatt. Ezen az önismereti csoporton lendítettek tovább, amikor arról kérdeztek, hogy milyen is lesz a központ.


Önismereti tanulsága #3: A cél mindig legyen a szemed előtt, mert ez tölti meg pozitív érzetekkel a mindennapi küzdelmeket.

Tovább:
– Vállalkozójelölt, aki egy kis (1-2 napos) munkára 100eFt-ot mond be, majd az alkuban azt 50eFt-ért is elvállalná.–
– Lett segédünk, a Facebookos ismerősi ajánlások nyomán, akivel jó együtt dolgozni, és más közös érdeklődési szálak is vannak.
– Egy olyan apa-fia páros vízvezeték-szerelő “csapat”-tal is módunkban állt találkozni, akik példásan dolgoznak együtt, szakmailag és emberileg is “simák”. Ritka kincs!

Haladunk. Előre. Már látszanak az eddigi eredmények!

Folytatjuk!

Pontok vagyunk

Énpont. Pont én.
Egy mákszem az élet tengerén.

– Egy önismereti folyamat, s az ebből érlelődő, megosztható tapasztalat –
S egy zene, amíg olvasod:  Deuter Joy of Silence  – kezd 18:50-től.

A ’Pont leszarom’-ból indultunk.
S oda jutottunk, hogy
Pont Jó lett.
Pont itt van dolgom.
Pont ebben az életben.
Pont ebben a testben.
Pont ezekkel a képességekkel.
Pont ezekkel az élettörténetekkel.
Pont ezekkel az emberekkel.

Pont.

E pontba szúrhatom le a körzőm hegyét.
E pont lehet tudatom tengelye, ha beleállok.
E pont köré szervezhetem a köreimet.
E pont köré építhetem az életemet.
Pont ez a kiindulópont.
Egyéni nézőpont.
Pont innen, pont ez látszik.
E ponton át nyílik a végtelen.
Hisz „Mindenhol ott vagyok” – mondta Isten.
Pont nekem, s köröttem a többi pontnak.

És pont engem választott a tér, hogy ezt megírjam.

Írás.
Raszterpontok Rend-ezett sorozata.
Rend edzett, hogy sorba rakjam.
Pont ilyen sorrendben.
Pont az én tudatomból, pont most,
Pont neked, ki összeolvasod a pontsorokat.

Mit kezdesz e pontok sorával?
Igen te! Pont Tőled kérdezem!
Pont most tehetsz,
Pont most kezdhetsz bele.
Ha megírod, mit kezdtél vele, az egy plusz jó pont.

Lehetsz fénylő pont,
mint a csillagok az éj feketében.
Összekötheted a fénypontokat az égen.
A te tudatod köt, kapcsol,
és az átélt érzelem old.
Mindent felold, itt, s mindenütt, ami idetartozik.

Írta:
Egy hullámzó pont a tudat tengerén…

Az integrál önismereti munka specialitás értékei #1

Az integrál szemléletű önismereti munka során a személyes témáidat alaposan körbejárjuk. Aktívan használjuk az Integrál modelljeit.

Nézzük a Négy Quadráns modellt,

Erra ezt is mondhatjuk, hogy a világ, a jelenségek Négy Nézőpontját tekinti át:

„Egyéni belső”

A pszichológia alapvetően a belső megélésekkel foglalkozik, az adott személy mit és hogy él meg? Ez a Bal felső Quadráns. Ez a normál hétköznapi ember számára (a nyugati kultúrában) kevéssé, illetve felszínesen hozzáférhető. Az emberek ritkán beszélnek az érzéseikről, leginkább ilyeneket mondanak: „jól vagyok”, „fáradt vagyok”, esetleg „szomorú vagyok”. Az önismereti munka során egyre inkább finomodik a belső állapot pontos érzékelése.
Terápiás/önismereti munka nélkül a belső megéléseinket elképzelhető, hogy személyes naplóban vezetjük.

Korábban, amikor a naplómat visszaolvastam azt találtam, hogy a belső megéléseim jellege rendszeresen ismétlődött. Hasonló gondolatokra, önítéletekre jutottam a változó külső események mögött.

Zsolt

Emellett fontos, hogy mindez a „megélés” milyen kapcsolati környezetben történik:

„Közös belső”

Ez a ’Közös belső’ nézőpont, Bal alsó Quadráns. Hiszen erősen hatnak ránk, meghatároznak a kapcsolataink.
Pl. volt egy férfi, aki a 25 év házassága során végig rendszeresen ivott. Mire a 3. gyereke elérte a 18 évet, elvált. Onnantól nem ivott. Vajon ez hogy lehetett? Milyen olyan belső lelki „kényszerek” vezethették, amik benne tartották ebben a kapcsolatban, s ez volt a hozzáférhető megoldás? Nyilván messzire vezet…
Egy terapeuta a kérdéseivel segíthet ráismerni, hogy az ismétlődő megéléseink milyen kapcsolati mintázatból fakadnak.
Az önismeret során a kapcsolati érzékelésünk is finomodik. Mélyebb értékek alapján társulunk, kötünk szövetségeket. Választunk társakat. Akikkel közeli a kapcsolatunk, azokkal jobban összehangolódunk.

„Egyéni külső”

Mi a szerepe, hogyan használjuk ezt a nézőpontot, a Jobb felső Quadránst az önismeretben?

Csak a belső számít, fogadjanak el topis ruhában járva is.

Egy ismerős mondata

Igen. Ez pl. egy belső igény kifejezése.
És fontos, hogy képesek legyünk megjelenni, ill. a világban való megjelenésünk, viselkedésünk fontos üzenetet hordoz. Hogyan öltözködöm? Lezser és elegáns? Sportos? Ízlésesen, vagy hányaveti módon? Másként tudunk eredményeket elérni, más a hatás, ha egyiket vagy másikat választjuk.
Itt is fontos az illeszkedés. Egy buliba is ugyan abban a stílusú öltözékben megyek, mint a hivatalba ügyet intézni? Rám égett-e egy szerep, a megjelenésemet tekintve?

Végül, de nem utolsó sorban mindezek a tényezők be vannak ágyazva egy tágabb társadalmi közegbe, ami a Jobb Alsó Qvadráns:

„Közös külső”

Mit jelent a Jobb Alsó Quadráns az önismereti szempontból?
Pl. Európában alap dolognak számít a XXI. században, hogy a felnőtteknek van e-mail címe, vagy mobil telefonja. Kevés tudatos figyelem esik erre a Quadránsra, mert ez tűnik természetesnek, társadalomról-társadalomra. Meghatároz az, hogy a „közvélekedés” milyen üzenetekkel vesz körül, pl. Magyarországon az alaphangulat gyakran pesszimista, probléma orientált. Ha elkezdek -akár az önismeret hatására- változni akkor ez a hangolódásom is változik. Ennek a nézőpontnak a meghatározó voltát leginkább utazás során érzékeljük, gondoljunk csak pl. egy arab országban tett utazásra, vagy egy török bazársor hangulatára.

Az Integrál Önismereti folyamatvezetés során tekintetbe vesszük a Négy Quadráns nézőpontjait. Vizsgáljuk ez egyes megnyilvánulásokat, azok illeszkedését, vagy eltéréseit. Harmóniában van-e a viselkedés, az öltözködéssel? Lehet, hogy csak „kompenzátum” az Armani öltöny? Mit fejeznek ki ezek az eltérések?
Hogyan hasznosítja az egyes erőforrásait a személy? Hogyan éri el személyes célokat? Hogyan hat, mennyire mélyen viszi bele magát a kapcsolataiba? Mennyire rugalmas a szerepeiben?
Ezekhez adunk adekvát szempontokat, facilitáljuk a kiegyensúlyozott fejlődést a különféle életterületeken, a személyes témák átdolgozása során.

>>folytatatom>>

Netvilág #2# Képernyő mögött magányosan?! Lépj kapcsolatba-önmagaddal

Magány = nem tudom elmondani, ami bennem van.

Önismereti tény, hogy az önsegítő könyvek keveset érnek,
ha célod egy teljesebb élet.

Miért? Mert a saját szemüvegeden keresztül látod az életed,
egy-egy könyv elindít gondolatodat, de a karaktered fogja maradsz.

Emberként karakteresen válaszolunk:
– bármit tapasztalunk kívülről,
– bármi is jelenik meg belül.
Az egyszemélyes nézőpont mindig torz tükör.

Ezt mondja a pszichológia, ezt erősítik a mély meditációs elvonulások.

Elég, ha naplót írsz, s pár év múlva előveszed a megsárgult lapokat.
Ismerősek a történetek, ma is hasonlót élsz,
Tán más arcok vesznek körül, mégis valami mélyen hasonló,
Jó esetben emelkedik a spirál.

Magány = nem tudom elmondani ami bennem van.

Kapcsolat = ahol face-to-face visszajelzéseket kapunk.
Eleinte ez terápiás vagy önismereti csoporton indul meg, ahol biztonságos a közeg,
Aztán tágul a kör: barátaid közt is kevesebb maszkot viselsz.
Mersz megosztani magadból, és másokra is mélyebben figyelsz.

Netvilág #1# Igazi kapcsolat? – Nem csak virtuális! Ragadj szerszámot!

Az előző hetekben az élet – kapcsolatok, beszélgetéseink során feltette nekem a kérdést:
Igazán merre is megyek? Merre is megyünk?

Önismereti mentorként tevékenykedem, kiscsoportokat vezetek, adminisztrátori feladatokat viszünk több közösségben, így azok internetes szerveződéseiben is:
http://heartsmap.org/ , https://www.facebook.com/Mentorformen stb.

Ismerős?

S most egy új admin felületet kaptam egy új e-mail fiókhoz. A neve is elgondolkoztatott:  nonstopnet.org

Sokan a neten “élnek”. Élet-e ez? Milyen élet ez?

Virtuális. A napokban a ház előtt láttam, h a padkaszegélyen összeállt a sok lehullott levél és a fűcsomók. Csúnya volt.
Lementem és kikapáltam.
Szép lett, jó volt dolgozni. Öröm volt fogni a szerszámot, érezni az izmaimat, s a végén látnom a munkám gyümölcsét.

Gondolkodj el:
Mikor élvezted utoljára a munkád gyümölcsét, kézzelfogható gyümölcsét?

Tégy ezért, és keress reális kapcsolatot a fizikai valósággal is!

2 / 2 oldal

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén