Meghívást kaptam egy interaktív beszélgetésre apaság támába egy szabadidős programra Győrbe.
Természtesen eleget tettem e hívásnak.
A Püspökerdőben rendezett programon helyes családokkal találkoztam, majd férfiakkal beszélgettem, egy rögtönzött férfikörben.
Személyes gondolatok.
Minden itt van….
A fehér vászon, ami előtt a kép megjelent,
Meg annó, a fél országos szakmai területem.
A „Táj és vasút” című fotókiállítási képeim,
Meg a levegőtisztaság-védelem,
Tantárgyak közt a leginkább megérintős nekem.
Meg biciklimmel az ország közepén,
És az ívelt, tágas zöld írországi dombok,
A táj, amin szemem megpihen.
Meg, hogy „Van-e itt helyem nekem?”
Generációs kérdés is ez nálam, felismerem.
Ha már itt vagyok – van helyem
Kreatív forrásom a tágas térben lelem!
Az erdő is, az út is az otthonom.
A Ji King jel: a „Vándor”, mely párszor megjelent,
Mi olyan karakteres, hogy…
Néha féltem, kerültem
Meg a szél… a szelem…
Oly sokszor szelepelem:
Dünnyögésben és puffogásban,
És egyéb hangokban temérdekszer kifejezem.
Suhanni a tájban – a biciklimen.
Utazni nyitott ablakú vonaton,
Vagy gépen szállni a világ felett.
Vagy egy séta a Monor menti pusztán…
A finoman hulló esőcseppek,
A ’98-ban éppen kopasz fejemen.
A béka brekegés, a Malom-tónál,
Meg a körpanoráma a Gulács-hegyen,
Vagy éppen az Akropoliszon, 2001-ben.
A tér… mindennek a háttere.
Hisz: „Kezdetben vala az Ige.”
Megannyiszor, az újba kezdés lendülete.
Igen… legtöbbször azt vizsgálom:
„Van-e itt terem?” Helyem, levegőm, mozgásterem?
S lehet, hogy azért tolom a falat…
Hogy legyen.
S néha óvatosan, vagy gyorsan,
Megfordulok,
S a teret, mi eddig hátam mögött tátongott,
Ekkor felfedezem.
S ebben a nagy térben… … … felfedezem:
Biztos támaszom, eddig ennél a falnál leltem.
Ezt érzem. Erre láttam rá a térben!
Tér terem.
Kreatív forrásomhoz ismét járható utat leltem.
Márton-2015.05.17. 4:00
Írásom apropója, „háttere”: a Hovatovább Kikötő tagjaival levő első kreatív alkotómunka megtapasztalása. Energikus kezdet!
„Szó-össze-tétel.”
Sok dolog állt már össze. Szavakból és tettekből.
Játsszunk az önismerettel és a favágással.
Az önismeretet is lehet favágásként használni… erről külön írok egy posztot! 🙂
A favágást is lehet önismereted mélyítésére fordítani.
Kezdjük ezzel:
Történt, hogy nagymamám megkért, hogy vágjam ki a megöregedett, 80%-ban kiszáradt diófát, a kertjében.
Azt a fát, amit dédapám ültetett, úgy 1920-30 körül.
Harcosan, lendületesen dolgoztam órákon át. Három, négy, majd hat méter magasan. De a teteje kifogott rajtam. Hiába kötöttem magam ki a fához, nem tudtam fogást venni a legfelső ágakon. Nem volt erő, nem volt megfelelő az eszköz.
Ez is szimbolikus.
Vissza kell mennem újra. És újra.
Tisztelettel. Az őseim iránt.
Tisztelettel a föld iránt, amibe dédapám reményekkel telve ültette el a diót. Ami beárnyékolta a teraszt a meleg nyári napokon. Ami csersavas leveleivel távol tartotta a legyeket. A bölcs fát, aminek árnyékát, és minden előnyét élvezte a család három generációja.
Pár napra erre dolgoztam ezzel a képpel az önismereti utamon.
Fontosak a gyökerek, a láthatatlanban. Ezek képezik alapomat, ezen állva építhetek újat.
Az öreg fa mellett növöget egy másik diófa, olyan 5-6 éves lehet. S miatta is vágtam ki az öreg, ferde törzsű fát, ami már akadályozza a mellette növekvő fácskát.
A gyökereket pedig ápoljuk.
Énpont. Pont én.
Egy mákszem az élet tengerén.
– Egy önismereti folyamat, s az ebből érlelődő, megosztható tapasztalat –
S egy zene, amíg olvasod: Deuter Joy of Silence – kezd 18:50-től.
A ’Pont leszarom’-ból indultunk.
S oda jutottunk, hogy
Pont Jó lett.
Pont itt van dolgom.
Pont ebben az életben.
Pont ebben a testben.
Pont ezekkel a képességekkel.
Pont ezekkel az élettörténetekkel.
Pont ezekkel az emberekkel.
Pont.
E pontba szúrhatom le a körzőm hegyét.
E pont lehet tudatom tengelye, ha beleállok.
E pont köré szervezhetem a köreimet.
E pont köré építhetem az életemet.
Pont ez a kiindulópont.
Egyéni nézőpont.
Pont innen, pont ez látszik.
E ponton át nyílik a végtelen.
Hisz „Mindenhol ott vagyok” – mondta Isten.
Pont nekem, s köröttem a többi pontnak.
És pont engem választott a tér, hogy ezt megírjam.
Írás.
Raszterpontok Rend-ezett sorozata.
Rend edzett, hogy sorba rakjam.
Pont ilyen sorrendben.
Pont az én tudatomból, pont most,
Pont neked, ki összeolvasod a pontsorokat.
Mit kezdesz e pontok sorával?
Igen te! Pont Tőled kérdezem!
Pont most tehetsz,
Pont most kezdhetsz bele.
Ha megírod, mit kezdtél vele, az egy plusz jó pont.
Lehetsz fénylő pont,
mint a csillagok az éj feketében.
Összekötheted a fénypontokat az égen.
A te tudatod köt, kapcsol,
és az átélt érzelem old.
Mindent felold, itt, s mindenütt, ami idetartozik.
Írta:
Egy hullámzó pont a tudat tengerén…
Az integrál szemléletű önismereti munka során a személyes témáidat alaposan körbejárjuk. Aktívan használjuk az Integrál modelljeit.
Erra ezt is mondhatjuk, hogy a világ, a jelenségek Négy Nézőpontját tekinti át:
A pszichológia alapvetően a belső megélésekkel foglalkozik, az adott személy mit és hogy él meg? Ez a Bal felső Quadráns. Ez a normál hétköznapi ember számára (a nyugati kultúrában) kevéssé, illetve felszínesen hozzáférhető. Az emberek ritkán beszélnek az érzéseikről, leginkább ilyeneket mondanak: „jól vagyok”, „fáradt vagyok”, esetleg „szomorú vagyok”. Az önismereti munka során egyre inkább finomodik a belső állapot pontos érzékelése.
Terápiás/önismereti munka nélkül a belső megéléseinket elképzelhető, hogy személyes naplóban vezetjük.
Korábban, amikor a naplómat visszaolvastam azt találtam, hogy a belső megéléseim jellege rendszeresen ismétlődött. Hasonló gondolatokra, önítéletekre jutottam a változó külső események mögött.
Zsolt
Emellett fontos, hogy mindez a „megélés” milyen kapcsolati környezetben történik:
Ez a ’Közös belső’ nézőpont, Bal alsó Quadráns. Hiszen erősen hatnak ránk, meghatároznak a kapcsolataink.
Pl. volt egy férfi, aki a 25 év házassága során végig rendszeresen ivott. Mire a 3. gyereke elérte a 18 évet, elvált. Onnantól nem ivott. Vajon ez hogy lehetett? Milyen olyan belső lelki „kényszerek” vezethették, amik benne tartották ebben a kapcsolatban, s ez volt a hozzáférhető megoldás? Nyilván messzire vezet…
Egy terapeuta a kérdéseivel segíthet ráismerni, hogy az ismétlődő megéléseink milyen kapcsolati mintázatból fakadnak.
Az önismeret során a kapcsolati érzékelésünk is finomodik. Mélyebb értékek alapján társulunk, kötünk szövetségeket. Választunk társakat. Akikkel közeli a kapcsolatunk, azokkal jobban összehangolódunk.
Mi a szerepe, hogyan használjuk ezt a nézőpontot, a Jobb felső Quadránst az önismeretben?
Csak a belső számít, fogadjanak el topis ruhában járva is.
Egy ismerős mondata
Igen. Ez pl. egy belső igény kifejezése.
És fontos, hogy képesek legyünk megjelenni, ill. a világban való megjelenésünk, viselkedésünk fontos üzenetet hordoz. Hogyan öltözködöm? Lezser és elegáns? Sportos? Ízlésesen, vagy hányaveti módon? Másként tudunk eredményeket elérni, más a hatás, ha egyiket vagy másikat választjuk.
Itt is fontos az illeszkedés. Egy buliba is ugyan abban a stílusú öltözékben megyek, mint a hivatalba ügyet intézni? Rám égett-e egy szerep, a megjelenésemet tekintve?
Végül, de nem utolsó sorban mindezek a tényezők be vannak ágyazva egy tágabb társadalmi közegbe, ami a Jobb Alsó Qvadráns:
Mit jelent a Jobb Alsó Quadráns az önismereti szempontból?
Pl. Európában alap dolognak számít a XXI. században, hogy a felnőtteknek van e-mail címe, vagy mobil telefonja. Kevés tudatos figyelem esik erre a Quadránsra, mert ez tűnik természetesnek, társadalomról-társadalomra. Meghatároz az, hogy a „közvélekedés” milyen üzenetekkel vesz körül, pl. Magyarországon az alaphangulat gyakran pesszimista, probléma orientált. Ha elkezdek -akár az önismeret hatására- változni akkor ez a hangolódásom is változik. Ennek a nézőpontnak a meghatározó voltát leginkább utazás során érzékeljük, gondoljunk csak pl. egy arab országban tett utazásra, vagy egy török bazársor hangulatára.
Az Integrál Önismereti folyamatvezetés során tekintetbe vesszük a Négy Quadráns nézőpontjait. Vizsgáljuk ez egyes megnyilvánulásokat, azok illeszkedését, vagy eltéréseit. Harmóniában van-e a viselkedés, az öltözködéssel? Lehet, hogy csak „kompenzátum” az Armani öltöny? Mit fejeznek ki ezek az eltérések?
Hogyan hasznosítja az egyes erőforrásait a személy? Hogyan éri el személyes célokat? Hogyan hat, mennyire mélyen viszi bele magát a kapcsolataiba? Mennyire rugalmas a szerepeiben?
Ezekhez adunk adekvát szempontokat, facilitáljuk a kiegyensúlyozott fejlődést a különféle életterületeken, a személyes témák átdolgozása során.
>>folytatatom>>
Egy cikket osztok meg: szakmailag korrekt, szemfelnyitó cikk, élvezetes olvasmány Sándor Jenőtől:
Múlttal való szembenézésről, az önismeret fontosságáról, alap pszichológiai kérdésekről, a mai magyar helyzeteinkre vetítve.
Részletek:
„Az ember életében minél hamarabb sebződik meg, annál erősebben fog védekezni. Aki egy nagyon kicsi gyerek sebzettségét hordozza magával, az egy nagyon kicsi gyerek eszközeivel fog védekezni, és képtelen lesz kapcsolódni a valósághoz, azaz a tényekhez.”
Sándor Jenő
„Nincs tökéletes ember, vagy tökéletes személyiség. De van különbség aközött, hogy milyen megküzdési stratégiát választok. Szembenézek a valódi kihívásaimmal, belemegyek azokba a nehéz érzésekbe, ami ezzel jár, és adok valamilyen személyes választ, vagy örökké hagyom hogy vigyen előre a szorongás és indulat.”
„Mindenkinek a saját életében, és a saját közösségében {feladata, hogy elkezdje a munkát}. Igen, el kell menni önismereti csoportba, és pszichoterápiába és el kell siratni a halottakat, ki kell mondani és meg kell gyászolni a tragédiáinkat.”
Magány = nem tudom elmondani, ami bennem van.
Önismereti tény, hogy az önsegítő könyvek keveset érnek,
ha célod egy teljesebb élet.
Miért? Mert a saját szemüvegeden keresztül látod az életed,
egy-egy könyv elindít gondolatodat, de a karaktered fogja maradsz.
Emberként karakteresen válaszolunk:
– bármit tapasztalunk kívülről,
– bármi is jelenik meg belül.
Az egyszemélyes nézőpont mindig torz tükör.
Ezt mondja a pszichológia, ezt erősítik a mély meditációs elvonulások.
Elég, ha naplót írsz, s pár év múlva előveszed a megsárgult lapokat.
Ismerősek a történetek, ma is hasonlót élsz,
Tán más arcok vesznek körül, mégis valami mélyen hasonló,
Jó esetben emelkedik a spirál.
Magány = nem tudom elmondani ami bennem van.
Kapcsolat = ahol face-to-face visszajelzéseket kapunk.
Eleinte ez terápiás vagy önismereti csoporton indul meg, ahol biztonságos a közeg,
Aztán tágul a kör: barátaid közt is kevesebb maszkot viselsz.
Mersz megosztani magadból, és másokra is mélyebben figyelsz.
Az előző hetekben az élet – kapcsolatok, beszélgetéseink során
feltette nekem a kérdést:
Igazán merre is megyek? Merre is megyünk?
Önismereti mentorként tevékenykedem, kiscsoportokat vezetek, adminisztrátori feladatokat viszünk több közösségben, így azok internetes szerveződéseiben is:
http://heartsmap.org/ , https://www.facebook.com/Mentorformen stb.
Ismerős?
S most egy új admin felületet kaptam egy új e-mail fiókhoz. A neve is elgondolkoztatott: nonstopnet.org
Sokan a neten “élnek”. Élet-e ez? Milyen élet ez?
Virtuális. A napokban a ház előtt láttam, h a padkaszegélyen összeállt a sok lehullott levél és a fűcsomók. Csúnya volt.
Lementem és kikapáltam.
Szép lett, jó volt dolgozni. Öröm volt fogni a szerszámot, érezni az izmaimat, s a végén látnom a munkám gyümölcsét.
Gondolkodj el:
Mikor élvezted utoljára a munkád gyümölcsét, kézzelfogható gyümölcsét?
Tégy ezért, és keress reális kapcsolatot a fizikai valósággal is!
„Más személyes távolságának tiszteletben tartása kritikus része az emberi társas kapcsolatoknak, ezt automatikusan és erőfeszítés nélkül megtartjuk”
Daniel P. Kennedy.
Egy tudományos cikk: http://www.origo.hu/tudomany/, (Ken Wilber felosztása szerinti jobb felső kvadránsos megközelítés) amihez kommentárt, további értelmezést adunk:
~Minden embernél megvan az a sajátos intim zóna, amelyet igyekszik fenntartani a többiekkel való kontaktus folyamán. Ha egy idegen ezen a távolságon belülre lép, akkor az adott személy elkezdi kellemetlenül érezni magát.
Ez egy alapvető biológiai funkció. Az állatok esetében, ha másik állat a „normál zónájánál” közelebb jön, akkor az állat rendszerint támadással reagál. Amerikai idegkutatók most fölfedezték azt az agyi területet, amely jelentős mértékben megszabja ezt a személyes távolságot.
„A Kaliforniai Műszaki Egyetem (Caltech) idegkutató csoportja Ralph Adolphs és Daniel P. Kennedy vezetésével fölfedezte, hogy az agy középső halántéklebenyében elhelyezkedő amygdala (mandulamagnak is hívott, páros, mandula alakú agyterület) felelős a személyestávolság-érzetünkért.”
„Az amygdalát korábban már kapcsolatba hozták az erős negatív érzelmek – amilyen például a harag és a félelem – feldolgozásával, de most először derült ki, hogy az emberi társas kölcsönhatásokban is szerepet játszik.”
Nos, ez a tudományos gondolatmenet.
Nézzük meg ezt a mélyebb összefüggések oldaláról!
– Ha valaki belép, benyomul az egyéni teredbe, akkor két lehetőséged van: vagy elmozdulsz, vagy támadsz. Mindkettőhöz „erő” szükséges. Mint tudjuk, a személyes erő székhelye a „harában”/köldökcsakrában van.
Az állatoknál: ha egy másik állat közel jön: s az erősebb, akkor menekülőre fogja fogni, ha pedig gyengébb a betolakodó, akkor terület védelem érdekében ő támad.
Ha erősebb a másik, akkor félelem ébred.
Így, a biológiát tekintve teljesen érthető, hogy egyazon agyterületen koncentrálódik a harag/ félelem és a térszabályozás.
A cikk folytatása, teljes terjedelemben:
<<A kutatók fölfedezéséhez egy 42 éves nőbeteg szolgáltatta a kulcsot. Az SM monogrammal jelölt betegnek súlyosan károsodott mindkét oldali mandulamagja. Ez a rendkívül ritka kórkép adott lehetőséget arra, hogy a kutatók megvizsgálhassák az amygdala szerepét az emberben.
Adolphs és munkatársai korábbi tanulmányaikban már beszámoltak arról, hogy SM-nek nehézséget okoz a félelem fölismerése mások arcán, illetve mások megbízhatóságának megítélése. Legújabb vizsgálataik során feltűnt nekik, hogy a rendkívül nyitott SM már túlságosan is barátságos, és ily módon gyakran megsérti mások személyes terét, azaz közelebb megy az emberekhez, mint ami kellemes nekik.
A kutatók egy egyszerű kísérletet terveztek, hogy számszerűsítsék SM szokatlan szociális viselkedését. A kísérlet eredményeit a Nature Neuroscience legújabb száma közli.
A kísérletben – amelybe 20 egészséges önkéntest is bevontak – az úgynevezett megállási távolság módszerét alkalmazták. A kísérleti alanyt meghatározott távolságra állították a kísérletet végző személytől, majd oda kellett menniük a kísérletvezetőhöz, és meg kellett állniuk olyan távolságra tőle, ahol a legkellemesebben érezték magukat. A kutatók ezután lézeres távolságmérővel lemérték a két személy álla közötti távolságot.
A 20 önkéntes átlagosan 64 centiméterre állt meg a kísérletezőtől, SM viszont átlag 34 centiméterre közelítette meg a kísérletvezetőt. Ha a kísérletet végző személy közelebb ment az alanyokhoz az általuk előnyben részesített távolságnál, akkor azok kellemetlenül kezdték érezni magukat. SM-nél azonban nem lépett föl ilyen diszkomfortérzés, még akkor sem, ha majdnem összeért az orra a kísérletvégzővel. Az sem befolyásolta az általa kedvelt távolságot, hogy mennyire ismerte a kísérletezőt.”
„Átlagos személyes távolság az amygdala károsodott működésében szenvedő SM (balra) és az önkéntesek esetén (jobbra)”
„Más személyes távolságának tiszteletben tartása kritikus része az emberi társas kapcsolatoknak, ezt automatikusan és erőfeszítés nélkül megtartjuk” – mondja Kennedy. „A mostani eredmények arra utalnak, hogy az amygdala központi szerepet játszik a folyamatban, mivel nélkülözhetetlen a feszélyezettség erős érzéseinek fellépéséhez, amely hozzájárul az emberek közötti távolságtartás kialakításához.”
A fölfedezésnek jelentősége lehet az olyan szociális zavarokkal társuló betegségek vizsgálatában, amilyen például az autizmus. Noha a kutatók remélik, hogy jelen eredményeik alapján jobban megérthetik ennek a betegségnek a hátterét, azért Kennedy óvatosságra int. „Nyilvánvaló, hogy az amygdala károsodott működése nem tehető felelőssé az autistáknál megfigyelhető összes szociális fogyatékosságért, de valószínűleg hozzájárul némelyikhez, és ezért mindenképpen érdemes ilyen irányú tanulmányokat végezni a jövőben.”
Épp egy cikket írok a gyermekkori érzelmi elhanyagolásról, ami legtöbbször tudattalanul bújik meg a felnőttkori érzelemkezelésünk nehézségei mögött.
Most 1-1 impulzust teszek ide:
Tudtad, hogy a durcás, darabosan viselkedő gyerkőc ökölbe szorított keze is leggyakrabban kapcsolatot, érintést akar?
S mily nehéz ezt jól kezelni!
Felnőtten, ha a saját gyermekkori kudarcainkat, sérüléseinket nem sikerült átdolgoznunk, akkor gyakran zavar, ha másokon erős érzelmeket látunk. Míg ha idegeneken tapasztaljuk ezt, akkor tán furcsálljuk, s továbbmegyünk, de ha a gyerekünk dühös, vagy feltűnően vidám, akkor nem tudjuk, mi tévők legyünk… féltékenyek leszünk, s nyesni kezdjük őt…
Az érzelmekben sok energia van “emotion” -> Energy in motion…
Az érzelem, egy sajátságos hangulati, s testi állapot. Ha átéled és belemész, megtapasztalhatod, hogy felerősödik, majd lecseng, s elmúlik.
Hagyjuk, hogy a gyermek sok érzelmet tudjon átélni. Sőt! Tanuljunk tőle!
Ez az egészséges felnőttség egyik záloga.
Engedjük meg, hogy megérintsen, …
engedjük meg, hogy átéljük, …
végül engedjük meg, hogy tovatűnjön.
Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén
